Bevallom őszintén, nem láttam az Irigy Hónaljmirigy már-már belpolitikai vihart kiváltó paródiáját a Bazi nagy roma lagzit. Hogy ez nem korszakalkotó bejelentés azt az is példázza, voltak jó páran a tv2 vitaműsorában, akik szintén úgy mondtak véleményt, hogy halvány fingjuk sem volt az egészről. Na de nem is ezzel akarok foglalkozni csupán a televíziós beszélgető műsor utolsó üzenetével.

Az egy gyékényen áruló túlsúlyos jogvédő, a magyarságszeretetéről olyannyira ismert publicista hölgy (nőnek nem igen nevezném), az önmagát csak alkotmányjogászként aposztrofáló, SZDSZ-hez közel álló végül a közönségen verte el a port, hogy akkor tapsoltak, amikor a fent jelzett illusztris személyiségek szerint ez nem volt helyén való. Bírálták tehát a nézősereget azért, hogy a véleményük nem egyezett teljes mértékben az általuk hangoztatottal. Azt sugallták, hogy a közönség az egész társadalom lenyomata, éppen ezért ilyen rasszista, kirekesztő és érzéketlen a magyarországi közösség.

Két kérdés merült fel bennem gyorsan. Tehát előfordulhat, hogy azok, akik állandóan a demokráciát, az empátiát és a toleranciát hangsúlyozzák, képtelenek elviselni, ha valakinek az övéktől eltérő a megállapítása a véleménye. És ebben az esetben semmi perc alatt elszakad a cérna, nem is nagyon rejtik véka alá felháborodásukat és gyűlöletüket, hiába az a sok-sok jó pénzen megvásárolt médiatanácsadó. A közönség tehát leszerepelt előttük, így most lehet duzzogni, mutogatni, fásult társadalomról beszélni, kirekesztő jelenségek újraéledéséről huhogni. Csakhogy ez egy következmény, tisztelt hölgy és urak, arra nem gondolnak, hogy a multimédiás társadalomban olyannyira elfásult már a tömeg, hogy nem lepődik meg egy-egy beszóláson. Hiszen hallgatta már hogy micisapka a Szent Korona, hogy át kéne írni a Himnuszt, meg hogy Szent István Ereklyéje tetemcafat, s nem ugatott senki sem, hogy nincs ez így rendjén. Főleg a fent említett tisztelt toleranciabajnokok kussoltak, hivatkozva a véleménynyilvánítás- és a szólásszabadságra.

A valóság show-s megváltozott értékrendű világban, amikor mindig a más a szép a jó és a követnivaló ugyan már kit érdekelne, és miért is érdekelne valakit az a különben valóban erkölcsös cigány hagyomány, miszerint nem árt, ha a lányok érintetlenül néznek a nászéjszaka elébe. Ha hagyták, hogy a nemzet önbecsülése az esetek többségében a nullára redukálódjon, akkor milyen jogon várják el, hogy más megközelítésből valaki fogékony legyen a hagyományra. Kilóg a lóláb hölgy és urak, a bumeráng visszaüt.

A másik: amennyire ismerem ezt a beszélgetős műsoros háttérvilágot, működnek ott bizonyos hoppmesterek, akiknek intésére a közönség tetszést nyilvánít, vagy hangosan fejezi ki ellenszenvét. Azt nem tudom, hogy a tapsgép most mennyire működött, de az is benne van a pakliban, hogy előre megrendezett volt az egész. Mármint a közönség spontánnak tűnő reakciója a különböző megszólalásokkor. Ebből a megközelítésből ugyanis akkor mindenkire rá lehet húzni a vizes lepedőt, aki itt él ebben az országban, átlagállampolgár, tehát nem jogvédő toleranciabajnok, kisebbségi bajvívó, vagy a másság jeles képviselője. El lehet mondani, hogy a magyar érzéketlen, faragatlan, bunkó és rasszista.

2003. árprilis 13.

G. Kirkovits István