A magzat nem dönthet róla, meg akar-e születni, helyette megteszik mások, és nem biztos, hogy mindig jól döntenek, mint ahogy az sem, valóban ők hibáztathatók-e egyedül. Vagy talán a környezet, a nevelők és nem nevelők, az oktatók és nem oktatók felelőtlen, esetleg készakart nemtörődömsége? A legyintés, a beletörődés, a szótlan és kimondott beleegyezés mérgezi a nemzetet. És ezek nem nagy szavak, nem demagógia köntösébe bújtatott álszentség, nem a szelídség, jóság álcája. Mert kihalni bizonyára nem fogunk, azért tenni kell.

Nem a szerencsétlen kés alá fekvő tizenéveseken kell csattanjon a háborgó tömegek ostora. Bajban vagyunk, és ez nemcsak azért van így rosszul, mert szűkölködünk az utánpótlásban, mert oly sokak gyermekáldás utáni áhítozását fújja el a szél. Egy új élet öröm, amitől megfosztanak belénk plántált hangok. Hogy előbb teremtsük meg az egzisztenciánkat, legyen miből, gondolni kell a jövőre, és társai. Egy gyermek, ha nem látja maga körül a lenéző pillantásokat, családjával együtt boldog lehet szerényen is, sőt.

Az értékek legritkább esetben rejtőznek bíborba-bársonyba (márkás cuccokba) öltöztetettekben. Nem azért, mert ők eleve nem lehetnek sokat érők, hanem mert elnyomorították, megbénították, elfeledtették a gondolkodás szabadságát az erkölcstelenséget követendő példaként arcátlanul maguk előtt lengető új világ szavát hirdetők. Ők azok, akik a toleranciát túlzó végletekig erőltetik a tömegekre, és azok pedig nem tehetnek mást, belemennek a játékba, amelyben egyedül ők lehetnek a vesztesek. Ha saját maguk nem ébrednek erre rá, segíteni kell nekik. Ez pedig a nevelők, az oktatók, a média és az egész társadalmat befolyásolni képes szellemi vezetők felelőssége.

Magyarországot az erkölcsi fertő melegágyává változtatták. Akik ezt tették, és folytatják a mai napig magasról pottyantanak a kultúra, az erény, a szerénység és visszafogottság becsére. Ez az, ami ellen védekezni kell. Mert nem hagyhatja figyelmen kívül egyetlenegy megtévesztett ember sem, hogy száz élveszülésre 58 abortusz jutott tavaly, idén pedig az első fél esztendőben csupán 36 ezer gyermek született.

Amíg a szellemi felemelkedés nem történik meg, akár azt is mondhatnánk, hogy jobb ez így nekik és az agyongyötört hazának. De nem mondjuk, mert mindenkinek joga van az élethez. A statisztikai adatok feletti szomorkodáson azonban túl kell lépni.

2003. szeptember 9.

G. Németh Éva