Még a közvélemény – joggal – a jelenlegi magyar államhatárt jelző átfestett táblákkal, illetve a nemzeti jelképek tervezett visszaállításával foglalkozik, kevés információ szól arról, hogy az európai uniós csatlakozással Magyarország valójában a fejlett Nyugat újabb határvidéke lett. Geopolitikai szempontból egyszerű térkép-szemrevételezéssel látható, hogy az új uniós országok egy összefüggő földrajzi védőernyőt képeznek a keletről nyugatra tartó leges legújabb kori népvándorlással szemben. Az uniós előnyöket felsorolók elfelejtik közölni, hogy jelentősen megnőhet hazánkban az idegenek, ezen belül is a menedékkérők száma, mert az uniós szabályozás természetszerűleg a régebbi tagállamok érdekeit védi.

Az Európai Unió érvényben lévő szabályozása szerint a menekültügyi eljárást ott kell lefolytatni, ahol a kérelmező először a közösség területére lépett. Az úgynevezett dublini egyezmény kimondja, hogy Magyarország az egész unióból köteles visszafogadni azokat, akik bizonyíthatóan a mi határainkat átlépve érkeztek meg Európába.

Ausztria fellélegzett ilyen szempontból, hogy kitolódtak az európai közösség határai, s tán ennek is tudható be a közismert osztrák menekülttáborok bezárása, hiszen a sógorok már átérezték, hogy mi az, ha valamely ország a határszélen helyezkedik el. Amikor Ausztria belépett az EU-ba, több ezer, az unió más országában illegálisan tartózkodó külföldit kellett visszafogadnia, elhelyeznie, ügyükben döntést hoznia.

Egy ország nemzetgazdasága szempontjából ugye nem mindegy, hogy hány idegen szájat kell táplálnia, részére orvosi és egyéb szociális ellátást biztosítania, illetve az ügyükben eljáró apparátus fenntartása se fillérekbe kerül. Az tehát biztos, hogy a magyar központi költségvetés is jelentős kiadásokkal számolhat ezeken a területeken, és nemcsak a keleti határokon keresztül érkeznek hozzánk az emigránsok, hanem bizony a nyugaton bujkálók is ide lesznek toloncolva adott esetben.

A parlament előtt fekvő törvénytervezet szerint a menedékjog iránti kérelmet benyújtó idegen ujjlenyomatát is kell rögzíteni a személyes adatok felvétele mellett, s ezeket a számítógépes rendszer segítségével továbbítják majd az uniós központba. Ezzel azt remélik elérni, hogy azon külföldieket is be lehet majd azonosítani, akik az okmánynélküliség közismert trükkjével próbálkoznak. Bevált gyakorlat ugyani, hogy mindenféle személyi azonosítók nélkül érkeznek hozzánk a bevándorlók, illetve az illegális migránsok, de az is sokszor előfordul, hogy az embercsempészek közreműködésével ide jutottaktól ezek a nemzetközi bűnözők veszik el időben az úti okmányokat.

Az ujjlenyomat-azonosító rendszer azt kiszűrheti, hogy valaki különböző neveken próbáljon menedékjogot kérni, és talán azt is elősegíti, hogy könnyebben lehessen azonosítani és nyomon követni azokat, akik visszaélve a magyar menekültszállások adta lehetőségekkel, onnan önkényesen távozva átlépik az osztrák-magyar, vagy a magyar-szlovák zöldhatárt.

A menekülttáborokban élők száma mindenképpen nőni fog tehát, és Magyarországnak ezért is érdeke, hogy fokozottan figyelje a keleti, a déli határszakaszokat, mert ugyebár ez a terület az unió külső határának számít. A készülő törvény több liberális elemet is tartalmaz, például nem lehet az ország elhagyására kötelezni azt a külföldit, akinek magyar állampolgárságú házastársa van, vagy kiskorú gyermeket nevel.

A tendenciák vizsgálata tükrében az is látható, hogy hazánk tranzitországból célországgá is válhat, hiszen számos olyan gazdasági menekült jelentkezhet nálunk akár távoli földrészekről is, akiknek a magyar gazdasági állapotok paradicsomnak tűnnek az otthoniakhoz képest. Mindenki előtt tény, hogy hazánk népessége csökken, és azt is egyre többen érzékelik, hogy a kormány keveset tesz ezen folyamat megállításáért, liberális holdudvara pedig inkább az idegenek érkezését szorgalmazza.

Ezért is jelennek meg itt-ott olyan hírmagyarázatok és burkolt jelzések, hogy a külföldiek nélkül hazánk lakosainak száma nyolcmillió alá esik. Csakhogy megint nem a hazai gyermekvállalás ösztönzése és a magyarok számarányának növelése a cél, hanem az idegenek térhódítása. A beszédes számok arról is tanúskodhatnak, hogy a Magyarországtól elszakított területeken élők veszik a vándorbotot, és költöznek egy jobb jövő reményében az anyaországba. A kívánatos viszont az lenne, hogy a magyar kormány minden rendelkezésre álló eszközzel segítse az önhibájukon kívül idegen fennhatóság alá került összefüggő magyarlakta vidékek továbbélését. Gazdasági, kulturális céltámogatásokkal az ott élők szülőföldjükön való megmaradását szorgalmazza.

Magyarországon elterjedt egy új kategória, amely valójában nem mond semmit, csak sejteni lehet, milyen nemzetiségű, vallású idegeneket takar. Az egyéb kategóriába tartozók nagyszámú betelepedése főleg délről és keletről várható, és az ő térnyerésük, gazdasági befolyásuk sem a magyarságot erősítő tényező. Hozzák magukkal a tőkét és hozzák magukkal sajátos kultúrájukat, amely nem az ezeréves magyar államiság vallási, ideológiai talaján mozog.

2004. május 14.

G. Kirkovits István