Augusztus 20-án a világ bármelyik pontján, táján élő magyar ember – remélem – ilyenkor megáll egy pillanatra és elcsöndesedik, hiszen ilyenkor ünnepeljük nemzetünk születésének napját, az államalapítás ünnepét és nem utolsósorban, az új kenyér ünnepét. Ennek a gazdag üzenettel bíró ünnepnek ma azért van különös jelentősége, mert ezen a kivételes napon mindenki ugyanazt érti és értheti, amit a másik ember, aki önmagát magyarnak vallja. Hiszen ezen az ünnepen eltűnhetnek végre azok a különbségek közöttünk, amiket a társadalmi feszültségek, a tudatosan gerjesztett ellenségeskedések és a mai világunk elbizonytalanító helyzete idéz elő, és végre van valami, amiben egyek lehetünk és egyetérthetünk.
Uram kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.
89. zsoltár 2-3.
Egyetérthetünk abban, hogy hálásnak kell lennünk ezért a gyönyörű hazáért, amelyet kaptunk Istentől, az életünkért, a gyermekeinkért, a családunkért, a nagy- és dédszüleinkért, akik eddig megőrizték és számunkra továbbadták azt az örökséget, amelyet így hívunk, magyar nemzet. Ilyenkor az ember nem éktelenkedik, nem hangoskodik, nem pártoskodik, hanem csöndben visszagondol az őseire, a temetőben nyugvó előttünk járókra, a jelenben és jövendőben élő szeretteire és azt kéri egy csendes imádságban: Isten, áldd meg a magyart! Mert ilyenkor az ember talán megérzi és megérti, hogy ez az Istentől oly sokszor és sok helyen megáldott és megőrzött nép, miért tudta átvészelni a tatár és török veszedelmet, az izmusok által generált diktatúrákat, a háborúkat. Mert mindig voltak, akik egy kellő pillanatban együtt képesek voltak imádkozni, az ég felé tekinteni és kiáltani, hogy őrizz meg minket az éppen aktuális veszedelemtől. És az Élő Isten ezekben a pillanatokban soha nem maradt néma, nem fordult el tőlünk, hanem újra meg újra kitárta a karját és cselekedni kezdett érettünk. És ilyenkor előttünk is kettényílt a tenger és olyan földi erősségek, nagyhatalmak vesztek el, akik próbáltak az életünkre törni és bennünket eltiporni.
Hol vannak már azok a hatalmasságok, akik kiadták a parancsot, hogy Magyarországot el kell törölni a föld színéről, sehol nincsenek már, mi most mégis 2025-ben itt lehetünk és szentelhetjük a kenyerünket és együtt énekelhetjük el nemzeti imádságunkat, a magyar Himnuszt. És mindez miért lehet így? Azért, mert a mi népünk életében is igazzá lett ennek az ősi zsoltárnak az örökkévaló igazsága, Isten hűsége megőrizte népünket nemzedékről nemzedékre és újra meg újra megújította velünk azt a szövetségét, amelyet István királyunkkal kötött az államalapításunk alkalmával.
Ennek az ígéretnek a védelmében élhettünk eddig, ennek a bizonyosságával tervezhetünk és nézhetünk előre a jövendőbe, hogy mi is, hogy a mi nemzedékünk is tudja és lássa, mit akar az Úr a mi időnkben rajtunk keresztül cselekedni. Mert most nekünk kell meglátnunk és megélnünk azt, amit eddig eleink tettek meg érettünk, hogy erre az örökké tartó kegyelemre és hűségre bízva önmagukat, nem rettentek meg a kihívásoktól, a nehézségektől, hanem Isten nevét segítségül hívva építették tovább a szentistváni örökséget. Ez adjon nekünk erőt, hitet és kitartást ahhoz, hogy mi is betölthessük a magunk helyén azt a küldetésünket, amit nekünk szánt és adott az Élő Isten! Isten áldjon meg bennünket ebben a szolgálatban, egészséggel, reménységgel és erővel, hogy majd egyszer az utókor ránk visszagondolva adhasson hálát az újkenyéért, a magyar nemzetért, a mi életünkért is. Adja Isten, hogy ez így legyen! Ámen.
Dr. Kálmán Csaba – Hunhír.info