Oh, értelem őrködte honszeretet! Ha nincs értelem, ki őrködik rajta? Van-e akkor hiteles hazaszeretet?
Mostanában, ahogy elnézem az ifjonc, nyelvnyújtogató, grimaszoló nőnemű alakokat és borotválatlan hímneműnek imponáló középkorúakat az Európai vagy a Magyar Parlamentben, ajánlanék figyelmükbe néhány hazai, igazi követendő történelmi nagyságot.
Példának okáért mindjárt Széchenyit. Ő volt az az ember, aki nem engedte soha, hogy sárba tapossák nemzetét. A nemzet kifejlődésének legfőbb eszköze szerinte a közértelmesség elterjesztése. Szinte jelszószerűen ismételte a Világban:
„Ha valami felemelheti még a hazát ön boldogságára …az semmi egyéb nem lehet mint Nemzetiség és Közértelmesség.”
Vajon elképzelhető-e, hogy ezek a mai gyűlölködő, a keresztényeket kicsúfoló és milliókat heteroszexuális képződménynek tituláló NEM politikusok, hanem a választási törvény alapján a parlamentekbe bekerülő egyedek, olvastak-e valaha Széchenyitől, vagy valamely nagy elődtől műveket? Mond-e nekik valamit Wesselényi, Kossuth, netán Deák Ferenc, vagy jó esetben csak a nevüket ismerik? Esetleg középiskolai tanulmányaik során hallottak-e valamit róluk? Modern „politikus”tanoncokként nem szeretnének-e hozzájuk, csak egy picit felemelkedni?
Műveltségük és céljuk mindössze a negatív érzelmi megnyilvánulás, vagy valami értékteremtés is?
Ha nincs értelem, ki fog őrködni, ki teszi hitelessé a nemzet szeretetét? Vagy ez egy avítt, meg- és kicsúfolandó tulajdonság a globalizmus korában?
A mai napig nem tudok felülemelkedni ezeken az otromba sértéseken. Az ungabungázóson, a bohócon, a hitványon, az undorodón, a gyűlölködőn… Ne sértsek meg senkit, hogy sértve érzem magam. Nagyon is!
Gundy Sarolta – Hunhír.info