Emlékezzünk a “legsötétebb emberre”
Prónay Pálra úgy bő hetven esztendeje szinte senkinek nem volt még egy véletlenül elejtett jó szava sem. Igen, úgy tanultuk – úgy tanították –, hogy szép hazánk legsötétebb embere Prónay Pál volt…
Nem is igen merte volna a rehabilitását kérni senki – hogy is merte volna, hisz gondoljunk csak Horthy Miklós (1868–1957) kormányzóra vagy éppen a méltatlanul kivégzett Bárdossy László miniszterelnökre (1890-1946), az előbbi szobra dánielpéteri vörös festéket kapott – bírói dicsérettel, az utóbbinak pedig a történelemtől csak annyi “kegyelem” jutott, hogy kötél helyett golyót járt…
Aztán teljesen váratlanul Oroszföldről, érkezett a jó szó: a moszkvai ügyészség határozata szerint jogtalanul ítélték el Prónay Pált.
Tekintsük át röviden tótprónai és blatniczai Prónay Pál (1874-kb.1946) magyar katonatiszt, lajtai bán életútját.
Prónay katona volt – Budapesten a Ludovika Akadémián végzett. Az első világháború után a Jászkun Huszárezredből mint százados szerelt le.
A kommün alatt, illetve után, 1919. júniusban Szegeden leszerelt tisztekből és altisztekből különítményt szervezett, amely együttműködött Horthy Nemzeti Hadseregével.
Különítményeseivel – mintegy egy az egyben lemásolva a vörös Szamuely vezette Lenin-fiúk által elkövetett gyilkosságokat – több helyütt is, mi tagadás, önkényesen megbosszulták a forradalmi vérengzéseket.
Prónay Pál döntő szerepet játszott a nyugat-magyarországi felkelés kirobbantásában: ennek során a magyar irreguláris alakulatok megakadályozták az osztrák rendőr- és csendőralakulatok bevonulását a trianoni döntés által kiürített Sopronba és az elcsatoltnak ítélt határterületre.
Sikeres katonai ellenállására jellemző, hogy az 1921. október 4-ére összehívott nemzetgyűlésen kikiálthatták a független Lajtabánságot – ennek vezetőjévé megválasztották lajtai bánnak.
A fegyveres ellenállás lényegében kikényszerítette az antant hatalmaktól a soproni népszavazás (1921. december 14.) kiírását.
Prónayt utóbb nyugdíjazták, és félreállították, azonban a továbbiakban is részt vett a politikai és katonai megmozdulásokban, valamint a Rongyos Gárda 1938-as újjászervezésében is.
Prónayt 1945. március 20-án elfogták és a Szovjetunióba hurcolták húsz évi kényszermunkára.
Hogy mikor hunyt s milyen körülmények között hunyt el, nem tudjuk.
Az Orosz Föderáció illetékesei 1991-ban rehabilitálták…
Annyi bizonyos, hogy a XX. századi történetírás jócskán adós Prónay szerepének tisztázásával – ám ehhez kétségtelenül szükséges lenne felnyitni egyebek közt azt a bizonyos Csurka István-i (lassan feledésbe merülő) Hatodik koporsót is, hisz a szálak egész Trianonig, sőt azon túl vezetnek.
Prónay Pál 1874-ben november 2-án született, Romhányban. Emlékezzünk rá tisztelettel!
Mészáros Sunyó – Hunhír.info
