Egy évvel ezelőtt, 2011. július 18-án dr. Varga Béla bíró kihirdette a Fővárosi Bíróság ítéletét: a bíróság „dr. Képíró Sándor volt csendőr százados vádlottat az ellene emelt, a Btk. 165. szakasz szerinti háborús bűntett vádja alól felmenti”. A zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben nagy taps fogadta dr. Varga Béla bíró úr szavait. Ezen a napon Magyarország történelmet írt.
Efraim Zuroff izraeli nácivadász 2002-ben hirdette meg az „Utolsó esély akció”-t azzal a céllal, hogy a még élő náci háborús bűnösöket bíróság elé állítsák. A Judás-pénzzel bőven megtámogatott akciót két évvel később Magyarországra is kiterjesztették, s így került képbe 2006-ban dr. Képíró Sándor volt csendőr százados.
A züllött nácivadász akcióját persze nem mindenki helyeselte. Karsai László történész például keményen bírálta Zuroffot. Karsaitól származik a találó minősítés: „megélhetési nácivadász”. A Karsai által adományozott titulus azért találó, mert Zuroff vállalkozását különböző zsidó szervezetek pénzelik: ha a vadászat eredménnyel jár, csordogál a támogatás, ha nincs kilövendő vad, a nácivadász megélhetése veszélybe kerül. Márpedig az idő múlásával kihaltak a kilövésre érdemes náci vadak, ezért Zuroff „álvadakat” keres és talál.
Minap Karsai László újabb érdekes nyilatkozattal hívta fel magára a figyelmet. Az épp most napirendre került Csatáry-ügy kapcsán a neves történész ismét bírálta Zuroffot, s azt nyilatkozta a HVG-nek: „már nem érdemes játszani a bosszúszomjas, megbocsátani képtelen zsidót”. Karsai László kijelentése egyben intés is mindazoknak, akik hétfőn Csatáry László vélt vagy valós lakhelye előtt garázdálkodtak, akik teleragasztották lakásának ajtaját, felfordulást keltettek a békés budai társasházban. Sajnálatos, hogy a garázdálkodó csürhe ellen nem lépett fel a magyar rendőrség.
Efraim Zuroff 2006-ban talált rá dr. Képíró Sándorra, aki ellen végül 2011. február 14-én emelt vádat az ügyészség. Érdemes a dátumra figyelni: ez a nap a Csendőrség napja, tehát a magát magyarnak nevező ügyészség nagyon ügyelt arra, hogy megalázza az ártatlanul megvádolt dr. Képíró Sándort.
Efraim Zuroff részletesen elmesélte, miként találta meg Budapesten a volt csendőr századost. Akit érdekelnek a részletek, olvassa el a nácivadász könyvét, amely nemrég magyarul is megjelent: a könyv 19. fejezete a Képíró-ügyet tárgyalja (nékem a könyv angol kiadása van meg, itt a Képíró-ügy lelőhelye: Operation Last Chance. Palgrave Macmillan, 2011. 209-219. p.).
Az egy évvel ezelőtti ítéletre emlékezve elsősorban arról érdemes beszélni – a teljesség igénye nélkül -, milyen tanulságokkal szolgált ez a nemtelen ügy. Mert kétségtelen: gyarapodott a jóról és a rosszról való tudásunk. Megismerhettük a zsidó bosszú természetrajzát, de azt is megtapasztalhattuk, hogyan működik a jó. Amely végül – hála a Gondviselőnek – győzött a gonoszság felett. Ez akkor is igaz, ha tudjuk: ennek a győzelemnek súlyos ára volt. Dr. Képíró Sándor halála.
Efraim Zuroffnak – könyvéből is tudjuk – több hazai segítője volt. Pécsi Tibor „történész” és Pető-Dittel Szilvia – a Hit Gyülekezete nevű cionista szekta hívei – „vadászták le” dr. Képíró Sándort, becsapva az idős embert. Pécsi később az atv nevű tévécsatorna vendégeként nemcsak hülyeségeket beszélt, nemcsak azt bizonyította be, hogy buta „történész”, hanem kiállította magáról az erkölcstelenségi bizonyítványt is: rezzenéstelen arccal rágalmazta a volt csendőr századost. Pécsi – és nőnemű erkölcstelen társa – ma is a Páva utcai „holocaust”-múzeum munkatársa. Sőt: Pécsi Tibor az intézmény honlapja szerint az „oktatási programok vezetője”. Ez az igazi szégyen: egy közönséges rágalmazó, egy züllött „vadászsegéd” ma is a Páva utcában büdösíti a levegőt – az említett erkölcstelen hölgy társaságában. Amíg ez a két darab hús-vér züllöttség ebben az intézményben dolgozik, tisztességes magyar ember messze elkerüli a Páva utcát. Ez a Képíró-ügy egyik tanulsága.
Pécsin és Pető-Dittelen kívül van még egy magyar – elnézést: magyarországi – személy, akit súlyos felelősség terhel. Verő Tamás rabbiról van szó, aki Efraim Zuroff bosszúhadjáratának a kezdetén a züllött nácivadász rendelkezésére bocsátotta a Frankel Leó úton lévő zsinagógát. Itt tartotta ugyanis 2006. szeptember 28-án Zuroff azt a sajtótájékoztatót, ahol bejelentette: náci háborús bűnöst talált Budapesten, s a meglelt személy a zsinagógával szemközt lakik. A sajtó képviselői az utcára tódultak, megvárták, míg az idős dr. Képíró Sándor hazatért, s ott az utcán letámadták. Ehhez a gyalázathoz adta a nevét Verő Tamás rabbi, akinek a nevét szintén meg kell jegyeznünk. Ennek a szomorú történetnek a züllött alakjai között őt is kitüntetett hely illeti meg.
A Képíró-ügyben szerepet vállalt bosszúszomjas, erkölcstelen alakok névsora persze folytatható. A sajtó egy része is szerepet vállalt az aljas hajszában: külön meg kell említenem az atv nevű cionista tévécsatornát, s a Hit cionista Gyülekezete hetilapját, a Hetek című szennylapot. Ugyancsak kivette részét a rágalomhadjáratból a Mazsihisz nevű megélhetési zsidó társaság, melynek sudár termetű főnöke, a „csoknyakos” Feldmájer Péter sajnálatos módon megúszta, hogy a bíróság előtt feleljen gaztetteiért.
A rettenetes névsor végén, külön bekezdésben kell megemlíteni Falvai Zsolt ügyész nevét. Falvai készséges kiszolgálója volt a Zuroff nevű „holocaust-iparosnak”, előzékenyen és készségesen teljesítette a züllött nácivadász elvárásait, aminek legfőbb bizonyítéka az ún. „vádirat”. Aki ismeri, aki olvasta a Falvai Zsolt által összeeszkábált „vádiratot”, tudja: ilyen értelmetlen, bizonyítékokat mellőző, alaptalanul vádaskodó szóhalmaz alapján a világ egyetlen bírósága sem emel vádat senki ellen. Tudjuk, Falvai Zsolt elnyerte a büntetését: ma már bukott ember, beosztásából menesztették.
Ennek az ügynek azonban nemcsak negatív alakjai voltak. Vessünk egy pillantást a züllött, erkölcstelen társaság után a másik oldalra, a tisztesség, a becsület, az erkölcsi értékek képviselőire. Mert ez az oldal sokkal fontosabb nekünk: a rosszban is mindig a jóra kell figyelnünk.
Elsőként hadd beszéljek a bíróságról. Dr. Varga Béla bíróról már a per elején tudni lehetett: nagyon pontosan, alaposan ismeri az ügyet. Pervezetése példás volt, a kétnapos ítélethirdetésen tartott „előadása” pedig nagy szellemi élmény. Aki jelen volt a tárgyaláson, bizonyára megőrzött emlékezetében néhány emlékezetes bírói megjegyzést. Bennem az maradt meg a legjobban, amikor az ítélethirdetés második napján dr. Varga Béla egyszer csak azt találta mondani: nincs az a bíróság, amely ilyen „bizonyítékok” alapján bárkit is elítélne, mert Magyarország még jogállam. Az utóbbi szavakat erősen megnyomta, s a közelében, a falnál ácsorgó züllött nácivadász felé pillantott. Értettük a célzást. Szép volt.
Külön meg kell említenem a per két történész szakértőjét: dr. Szakály Sándort és dr. Zinner Tibort. Olyan előadásokat hallhattunk tőlük, mintha egyetemi órán ültünk volna. Számomra a per egyik legnagyobb élménye a két történész szereplése volt.
Dr. Varga Béla az ítélethirdetéskor azt is mondta: a bíróság munkáját egyedül a védelem segítette. Így igaz. Dr. Képíró Sándor védelmét egy olyan ember látta el, akit korábban személyesen nem ismertem, de munkássága alapján ismeretlenül is tiszteltem és becsültem: dr. Zétényi Zsolt. A per vége felé egy kedves hölgy közvetítésével megismerkedhettem az ügyvéd úrral, s az ítélethirdetés előtt hosszabb interjút készítettem vele (lásd: Ítélethirdetés előtt, 2011. július 17.). Ebben a beszélgetésben alaposan végigvettük a Képíró-ügy részleteit, s idéztem az ügyvéd úr korábbi szavait: ez az ügy „a nácivadász akció egyik legnagyobb kudarca lesz”. Az ítélethirdetés előtti beszélgetésünk során dr. Zétényi Zsolt fönntartotta idézett véleményét, s természetesen őt igazolta az idő. Egyetlen apró ponton korrigálnám az ügyvéd úr szavait: jelen állás szerint a nácivadász akciónak nem az „egyik”, hanem „a” legnagyobb kudarca volt a Képíró-ügy. Efraim Zuroff ugyanis itt, Budapesten kapta az első nagy pofont. S aki ezt a pofont – képletesen szólva – lekente a megélhetési nácivadásznak: dr. Zétényi Zsolt ügyvéd úr. Ezt nem szabad soha elfelejteni.
A védelem persze nemcsak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy – az ügyészséggel ellentétben – segítette a bíróság munkáját. A Képíró-per talán legemlékezetesebb epizódja volt az ítélethirdetés előtt elhangzott két beszéd. Előbb az ügyész vádbeszédére került sor, majd dr. Zétényi Zsolt kapott szót. Aki ott volt a teremben, tanúsíthatja: Falvai Zsolt összefüggéstelen, bakugrásos makogásával ellentétben a következő tárgyalási napon olyan beszéd hangzott el dr. Zétényi Zsolt szájából, amelyet tanítani lehetne. Az ügyvéd úr ékes magyarsággal beszélt, magyar mondatok hordoztak magvas gondolatokat, logikus okfejtéseket. Élmény volt ez a beszéd, a Zuroffnak adandó képletes pofont előkészítő karlendítés. Nem véletlen, hogy az ügyvéd úr nagy tapsot kapott.
Nem folytatom. Mindössze a Képíró-ügy néhány epizódját igyekeztem felvillantani az ítélethirdetés évfordulóján. Szomorú történet ez, mert tudjuk: a volt csendőr százados a jogerős ítéletet nem érhette meg. Halálba kergette, megölte egy bosszúszomjas társaság, amelynek vezére Efraim Zuroff, s amelynek tagjai a fentebb nevesített erkölcstelen, züllött személyek.
Dr. Képíró Sándor tavaly – reményeink szerint – megtért az atyai házba. Erényeit és vétkeit csak az Úr ismeri, csak az Úr ítélheti meg. Ma, amikor a felmentő ítéletre emlékezünk, elsősorban azt kell tudatosítanunk honfitársainkban: a vérgőzös bosszút mindig vissza kell utasítani, el kell ítélni. Ezt most külön is hangsúlyozni kell, mert a bosszú iránti igény ismét megjelent Budapesten, s ismét Efraim Zuroff, a züllött zsidó nácivadász személyében, aki az újabb kiszemelt áldozatot, Csatáry Lászlót akarja halálba kergetni. Határozott véleményem, hogy a magyar hatóságoknak világossá kell tenniük: semmilyen együttműködésre nem hajlandók a Zuroff nevű „erkölcsi szörnnyel” és az általa képviselt „holocaust-ipari” korlátolt felelősségű társasággal. A gyalázatos Képíró-ügy, dr. Képíró Sándor halálba kergetése után a magyar ügyészségnek nem lehet más választása.
S végül, hogy mégse a züllött nácivadász nevével zárjam ezt az emlékező írást: Isten éltesse sokáig dr. Varga Béla bíró urat és dr. Zétényi Zsolt ügyvéd urat! Mert az a helyénvaló, ha a gyalázatot felidézve is elsősorban a benne működő jóra emlékezünk. Azokra, akik a gyalázat közepette az erkölcsöt, a tisztességet képviselték. Mint dr. Varga Béla. Mint dr. Zétényi Zsolt.
Szalay László – Hunhír.info