Néhány napja Kertész Ákos genetikai dolgozata borzolta a kedélyeket, most dr. Képíró Sándor haláláról tudósít az Amerikai Népszava – a megszokott baloldali stílusban. Az írás szerzője az anonimitást választotta, a fejlécben csupán a forrás jelöltetik meg: AN, MTI. Tehát az anyag részben az amerikai szennylap információira, részben a Magyar Távirati Iroda közleményére hagyatkozik. Az amerikai szennylap írásának már a címe is figyelemre méltó: Istenítélet – meghalt Képíró Sándor. No comment.
Azt írja az anonim firkász, hogy 1946-ban a népbíróság 14 évre ítélte háborús bűntett miatt dr. Képíró Sándort. Sokszor megírtuk, ismét leszögezzük: a ma elhunyt csendőr századost soha nem ítélték el háborús bűntettért, ráadásul 1946-ban semmilyen per nem zajlott ellene.
A lap szerint „Képíró konkrét működése, szerepe az eseményekben máig tisztázatlan”. Mit kellett volna tisztázni? Képíró ellen soha semmilyen adat nem merült föl arra vonatkozóan, hogy 1944. január 21. és 23. között Újvidéken emberek megölésére adott volna parancsot, hogy ő maga gyilkolt, vagy hogy ilyesmit eltűrt volna. Olyanok kiáltották ki őt háborús bűnösnek, akiknek a kezében semmilyen bizonyíték nem volt. Nem a firkász állítása igaz, hanem annak az ellenkezője: a Képírót rágalmazó személyeknek kellene tisztázni magukat. Nem lesz könnyű feladat.
A népszavás firkász megjegyzi, hogy 1943-1944-ben bírósági per zajlott „a vérengzés miatt”, s Képírót 10 évre ítélték. Azt azonban firkászunk elfelejti leírni, hogy a per nem emberölésről szólt – Képírót hűtlenség miatt ítélték el, de ezt az ítéletet később megsemmisítették, tehát a verdikt jogilag nem létezik. Aztán ezt írja a népszavás tollnok:
„Később a népbírósági vádirat szerint saját kezűleg is gyilkolt, ő maga ezt azonban mindvégig tagadta a bírósági tárgyalások alatt.”
Szép magyartalan mondat. Firkászunk azt írja, hogy „később /…/ saját kezűleg is gyilkolt Képíró”. Amit azt jelenti: „később” – tehát az újvidéki razzia után. S ez a népbírósági vádiratban szerepel. Hol van az a vádirat? Ez lenne az állítólagos 1946-os per? Amely soha nem zajlott le, tehát amelyben sem vádirat nem volt, sem ítélet nem született? Milyen forrásból merített a genetikusan bizonyára nem alattvaló, hanem bízvást kiválasztott szerző?
A bolond firkász azt írja, hogy a Képíró által Zuroff ellen indított rágalmazási perben a bíró ejtette a vádat, mert a néhai csendőr százados nem jelent meg a második tárgyaláson. Hülyeség. A bíró tényleg ejtette a vádat, de dr. Zétényi Zsolt fellebbezett a végzés ellen, ennek a bíróság helyt adott, s folytatódott a per. Idén májusban a bíróság első fokon felmentette a rágalmazás vádja alól Zuroff fővadászt, mert… Nincs mert: a Zuroff-féle zsidó hazánkban törvényen felül áll, az ilyen alakoknak mindent szabad. Rágalmazhatnak is büntetlenül. Jegyezzük meg jól a szégyenteljes ítélet gazdáját: Vadász Viktor bíró. A másodfokú tárgyalásra már nem kerül sor, hiszen a vádló ma reggel meghalt.
S végül a genetikusan kiváló firkász idézi Karsai Lászlót, aki kemény szavakkal bírálva Zuroffék gyalázatos működését azt állította: a Simon Wiesenthal Központ pörgette túl az ügyet azért, hogy „magánfinanszírozói részéről adományokhoz jusson”. Ez a kijelentés nem tetszik a népszavás tollforgatónak, mert hazugságoktól hemzsegő írását ezzel a mondattal zárja:„Az áldozatai valószínűleg mást gondolnak a túlvilágon.”
Értsd: dr. Képíró Sándor áldozatai mást gondolnak a túlvilágon, mint Karsai itt földi téreken. Tehát az anonim szerző szerint dr. Képíró Sándor gyilkos. Egy genetikusan kiválasztott lénytől mást nem is várhatunk.
A hosszú „nekrológból” csak néhány elemet idéztem annak illusztrálására, milyen is az, amikor a baloldal genetikusan gyászol. Zárásul álljon itt (betűhíven!) egy népszavás hozzászóló markánsan baloldali megjegyzése – akár Kertész Ákos is írhatta volna az alábbi emelkedett szöveget:
„Akinek van lehetősége, ill. mindenki figyeljen oda, nem akarnak e a nyilas és csendőr, stb. jobbos senkiházyk egy nagy demonstratív temetést rendezni ennek a szemétládának.”
Ilyen az Amerikai Népszava szellemisége. Árad belőle a pöceszag.
Mikor a fenti szöveget befejeztem, találomra megnéztem a Magyar Nemzet és a Népszabadság honlapját. A Magyar Nemzet – dicséretére legyen mondva – törölte a dr. Képíró Sándor haláláról szóló, MTI-től átvett közlemény utolsó bekezdését, így az 1946-os ítéletről szóló rágalom már nem szerepel a jobboldali újság honlapján. A Népszabadság honlapján korábban szereplő MTI-közlemény helyén egy terjedelmesebb írás olvasható. A névtelen szerző („Munkatársunk”) azt állítja, hogy 1946-ban Képírót elítélték 14 évre, de a per anyagai eltűntek, s maga az elítélt úgy tért haza Magyarországra 1996-ban, hogy erről az 1946-os ítéletről „a volt csendőr állítólag nem tudott”. Ügyes, nagyon ügyes. Volt ítélet, nincs ítélet. Eltűnt. De ha eltűnt, akkor honnan lehet tudni, hogy valamikor megvolt? Van valami nyom? Ügyiratszám vagy valami egyéb?
A Népszabadság honlapján egyébként azt olvassuk, hogy az újvidéki razzia idején a honvédség és a csendőrség több ezer (!!) embert lőtt a Dunába. Ez épp annyira igaz, mint az 1946-os pör és ítélet legendája.
Képíró Sándor ma reggel halt meg. Miért kell még a halála napján is hazudozni, rágalmazni? Elég mocskot szórtak rá élete utolsó éveiben – illő lenne, ha legalább a gyász óráiban elnémulnának a gyűlölködők.
Legalább a temetésig ne kelljen éreznünk ezt a förtelmes pöceszagot.
Falusy Márton – Hunhír.info