A nap híre: a bíróság felmentette a háborús bűntett vádja alól dr. Képíró Sándort. Sokan várták ezt az ítéletet, hiszen a per során kiderült: a vádirat állításai megalapozatlanok. Az ítélethirdetésre eljött Efraim Zuroff judeonáci vadász, több követségi munkatárs, s természetesen számos hazai és külföldi sajtómunkás. Dr. Képíró Sándor csupán az ítélethirdetés elején volt jelen: a jelenleg kórházi kezelés alatt álló egykori csendőrtisztet infúzióval hozták a tárgyalóterembe, miközben nem messze tőle a nácivadász mosolyogva várta az ítéletet.

Közel két hónappal ezelőtt jelent meg a Haaretz című cionista lapban Efraim Zuroff Keserédes győzelem című írása. A téma természetesen a Képíró-per volt. A judeonáci vadász örvendezett ugyan, hogy végre sikerült az ártatlanul megvádolt egykori csendőrtisztet bíróság elé állítani, de ebbe a „győzelembe” – mint húslevesbe a metélttészta – némi „keserűség” is vegyült, hiszen az ügyészség csak közel öt év után emelt vádat. A nácivadász cikkének címét tudósító most elorozta, s kissé megcsonkította: a mai ítélet nem keserédes, hanem keserű győzelem. Azért keserű, mert 2006 óta annyi mocskot szórtak Képíró Sándorra, hogy annak számbavétele egy külön könyvet igényelne. Tudósító szomorúan nézte a kórházból a tárgyalóterembe szállított egykori csendőrtisztet, s arra gondolt: milyen jó lett volna, ha erre a perre nem kerül sor. Mert igaz ugyan, hogy Efraim Zuroff és judeonáci hordája óriási, kipát megrengető pofont kapott a mai napon, de az eltelt évek alatt a rágalmakba, mocskolódásokba egy idős magyar ember belerokkant. S tudósító ezt mélységesen elszomorítónak, sőt botránynak tartja. Tudósító ezért érzi úgy, hogy a mai ítélet – keserű győzelem.

A mai tárgyalásra nagy tömeg érkezett. Tudósító még az utcán álldogálva arra lett figyelmes, hogy egy szlovák rendszámú, nagy fekete autó áll meg tőle pár méterre, s Efraim Zuroff kászálódik ki belőle elmaradhatatlan kipájával. A judeonáci vadász igen vidám hangulatban érkezett, de a sárga csillagos, hitgyülis söpredék most nem állt neki díszsorfalat.

A tárgyalásra egyébként sajátos sorrendben mehettek be az érdeklődők. Tudósító 10 órakor lépett be a bíróság épületébe, akkor még alig néhányan várakoztak az előcsarnokban. De hiába érkezett korán tudósító, a jóval később megjelenő zuroffi horda jóval korábban jutott be a tárgyalóterembe. Először a sajtó munkatársait engedték be, őket követték a követségi dolgozók (az olvasók bizonyára kitalálják, milyen etnikumú dolgozók osontak föl az emeletre), velük együtt ballagott föl a kipás judeovadász és hordája is. Amikor az említett csoportozatok már régen eltűntek a lépcsőfordulóban, megjelent a jól ismert hölgy – bírósági alkalmazott, aki korábban mindig szemrevételezte az érdeklődők ruházatát -, s a lépcső alján álldogáló biztonsági embernek szó szerint, jó hangosan ezt mondta: „Öt perc, és jöhet a csorda.” A csorda – a sorára várakozó közönség volt, idősebb és fiatalabb magyar emberek. Akiket természetesen csak jóval Zuroffék után engedtek fel a tárgyalóterembe.

Tudósító ezúton szeretné tájékoztatni Varga Béla tanácsvezető bírót, hogy nem tartja magát semmilyen „csorda” tagjának, kikéri magának a primitív hölgy – ismétlem: bírósági alkalmazott!! – megjegyzését, egyébként pedig azt is elképesztőnek tartja, hogy külföldi zsidókat, a hazai hitgyülis söpredék tagjait jóval korábban engedték fel és be a tárgyalóterembe, mint a két csoportozaton kívüli gójokat. Bírósági segédlettel végrehajtott diszkriminációnak volt tanúja és elszenvedője az állítólagos „csorda”.

A tárgyalás némi csúszással kezdődött, mert először dr. Képíró Sándor állapotáról tájékozódott a bíróság. Az idős urat infúzióval hozták be a tárgyalóterembe (az infúziót egy fogasra akasztották fel), s nem sokkal az ítélet rendelkező részének elhangzása után Képíró Sándort visszavitték a kórházba.

A mai napon először az ügyész fűzött néhány megjegyzést dr. Zétényi Zsolt – közel három héttel ezelőtt elhangzott – perbeszédéhez, majd az ügyvéd úr válaszát hallgathatta meg a közönség. Dr. Zétényi Zsolt ezekkel a szavakkal zárta rövid felszólalását: „Várjuk a bíróság igazságos ítéletét.” Ezt követően dr. Képíró Sándor szólhatott az utolsó szó jogán, helyette Szöőr Anna olvasta föl a volt csendőr rövid nyilatkozatát. Ártatlan vagyok, soha nem öltem, soha nem raboltam, Magyarország nélkül számomra nincs élet – tömören ezt üzente a bíróságnak és a hallgatóságnak dr. Képíró Sándor.

Negyedórás szünet után a bírói tanács visszatért a terembe, s Varga Béla fölolvasta az ítélet rendelkező részét. A teremben mindenki fölállt, egyedül dr. Képíró Sándor maradt ülve. Amikor Varga Béla kimondta, hogy a volt csendőrtisztet a bíróság felmentette az ellene emelt vád alól, a „csorda” hatalmas tapssal fogadta a hírt. Varga Béla figyelmeztette a közönséget, hogy újabb tetszésnyilvánítás esetén kiürítteti a termet. Elkezdődött az ítélet indokolás részének az ismertetése, de a védelem rövid idő elteltével közölte, hogy Képíró Sándort vissza kell vinni a kórházba. Varga Béla technikai szünetet rendelt el Képíró Sándor távozása idejére, de a tanácsvezető azt is hozzátette: senki más ne hagyja el a termet, mert a folytatódik az ítélethirdetés. A technikai szünetet kihasználva Efraim Zuroff kipájával egyetemben fölemelkedett ülő helyzetéből, s rögtönzött sajtótájékoztatót tartott – a tárgyalóteremben! Ezt többen is szóvá tették hangos bekiabálással, de a bíróság nem utasította rendre a tárgyalótermet a cirkusszal összetévesztő, modortalan judeonáci vadászt. Néhány perc múltán a láthatóan sértődött, feldúlt Zuroff – sok követségi dolgozóval együtt – elhagyta a termet, s ezt a megszégyenítő exodust a „csorda” nagy tapssal és néhány keresetlen üdvözlő szóval, jókívánsággal jutalmazta. A bíró nem üríttette ki a termet.

Az ítélet indokolásának ismertetése igen hosszú időt vett igénybe, két órakor fejezte be a mai adagot Varga Béla bíró. Holnap 9 órakor folytatódik s a tervek szerint 11-kor fejeződik be az ítélethirdetés.

E sorok írása közben – baráti értesítés után – olvasta tudósító az index nevű hírportálon, hogy Zuroff úr „botránynak” nevezte az ítéletet, Ana Frenkel, a Wiesenthal Központ újvidéki irodájának vezetője pedig azt közölte, hogy az ítéletben „nincsen semmi váratlan egy olyan társadalom részéről, amely még nem érett meg arra, hogy szembenézzen a múltjával”. Hogy a Frenkel nevű lény jelen volt-e az ítélethirdetésen, tudósító nem tudja, mert egy darabnyi Frenkelt sincs szerencséje ismerni. Efraim Zuroff azonban kipájával együtt dr. Zétényi Zsolt mögött pöffeszkedett (szegény ügyvéd úr!), de a judeonáci vadász egyrészt nem tud magyarul, másrészt az ítélet indokolásának felolvasásakor már elhagyta a termet. A kipás ember tehát úgy beszél botrányról, hogy nem is ismeri az ítélet indokolását (ráadásul az ítélethirdetés holnap fejeződik be). A múlttal való szembenézésre bizonyára (ivar)érett Frenkel nevű lény szavait fölösleges kommentálni. Ez a kiválasztott söpredék nem tud veszíteni: ezért gyalázkodnak, rágalmaznak. Ne is foglalkozzunk velük.
A mai napról szóló részletes beszámolóval később jelentkezünk.

Falusy Márton – Hunhír.info