Az első részben az atv nevű cionista csatorna volt terítéken, az alábbiakban pedig a Hetek című hitgyülis lap néhány írását mutatjuk be. Az atv mellett ugyanis az említett cionista szekta lapja szórta a legtöbb rágalmat dr. Képíró Sándorra. Az első részben már találkoztunk Zuroff egyik hazai segítőjének. Pécsi Tibornak a nevével. Az alábbiakban fölbukkan majd a zuroffi horda másik hazai tagja, Pető-Dittel Szilvia is, akit 2006-ban – Zuroff és egy állítólagos újvidéki „tanú” társaságában – egy fotóriporter lencsevégre kapott.
Elöljáróban egyetlen rövid megjegyzés. A Páva utcai ún. „Holokauszt Emlékközpont” élén nemrég változás történt, dr. Szita Szabolcsot bízták meg az intézmény ideiglenes vezetésével. A holointézmény honlapja szerint Pécsi is, Pető-Dittel is a Páva utcai lerakat munkatársa: Pécsi Tibor „az oktatási programok vezetője”, s mellette dolgozik „Pető Szilvia tanár”. Ez a hölgy hol Dittel Szilvia, hol Pető Szilvia, hol Pető-Dittel Szilvia néven bukkan föl, de ez ne tévesszen meg senkit: ugyanarról a szőke hölgyről van szó. Mielőtt a Hetek cikkeit ismertetnénk, föl kell tennünk néhány kérdést.
A Képíró Sándort rágalmazó Pécsi és Pető-Dittel miért dolgozhat még mindig a közpénzen fenntartott holointézményben (ráadásul oktatási területen)? A két rágalmazó, ráadásul szakmailag is alkalmatlan személy nem rombolja az intézmény „hírnevét”? Milyen javadalmazásban részesül a két személy az ún. „holooktatás” terén végzett munkájáért? Mivel közpénzből közalapítvány működteti a Páva utcai holoszentélyt, ezért kérdésünkre a választ megtagadni nem lehet, hiszen közérdekű adatról van szó.
Kérdéseink persze költőiek, mert nem hisszük, hogy dr. Szita Szabolcs úrtól magyarul megfogalmazott válaszokat kapnánk magyarul feltett kérdéseinkre.
S most pillantsunk bele a Hetek című cionista lapba. 2006. október 6-án jelent meg Pécsi Tibor cikke „A gyilkosok köztünk élnek” címmel. A cikk megjelenése előtt néhány nappal tartotta meg sajtótájékoztatóját a Frankel Leó utcában Efraim Zuroff, aki akkor jelentette be, hogy munkatársaival együtt „sikerült beazonosítaniuk egy újabb magyar háborús bűnöst”, aki ráadásul a sajtótájékoztató helyszínével szemközti épületben lakik. Pécsi cikke szerint dr. Képíró Sándort „két esetben (1944, 1946) már elítélték 10, illetve 14 évre az újvidéki mészárlásokban való részvételért. Ennek ellenére egyetlen percet sem töltött börtönben.”
A cikk rövid felvezetőjében rögtön két hamis állítás, rágalom olvasható: egyrészt – jogerős ítélet nélkül – háborús bűnösnek neveztetik Képíró Sándor, másrészt itt bukkan fel először az állítólagos 1946-os ítélet is, ami persze szintén rágalom. A cikk szerint Zuroff azt mondta, hogy az újvidéki vérengzés egyik elkövetője Képíró volt, mert „az előkerült dokumentumok szerint a Képíró doktor által vezetett csapat több száz embert adott át a kivégzőosztagoknak”. Ez is rágalom. Avagy tényleg vannak ilyen dokumentumok? Mert a jelenleg zajló büntetőperben a Zuroff által emlegetett „dokumentumok” nem szerepelnek.
Ahogy haladunk előre a Pécsi Tibor nevezetű történelemhamisító és rágalmazó „történész” buta cikkében, egyre több hazugsággal találkozunk. A holotanítás eme botcsinálta mestere 1944-es ítélete kapcsán azt hazudja Képíróról, hogy „az ítélet végrehajtása elől Németországba szökött, majd a megszálló csapatokkal együtt érkezett vissza”, s később „részt vett a délvidéki deportálások lebonyolításában”. Ezek az állítások bizonyíthatóan rágalmak: Képíró például azért sem vehetett részt a „délvidéki deportálásokban”, mert akkor még nem kapta vissza a rangját, tehát még nem is szolgálhatott tovább csendőrtisztként.
Pécsi cikkében azt olvassuk, hogy Zuroff sajtótájékoztatója után érkezett haza Képíró Sándor, akit a sajtó hada várt. A kamerák kereszttüzében a volt csendőr százados Pécsi szerint azt állította, hogy „amit a Wiesenthal Központ állít, igaz, de ő nem bűnös”. Itt is van egy „pici” ferdítés: Képíró Sándor például soha nem állította, hogy Németországba szökött, hogy részt vett a deportálásokban, vagy hogy 1946-ban elítélték. Ő csak annyit állított, hogy nem háborús bűnös. S ez igaz is.
Így hazudozik tehát a Pécsi Tibor nevezetű holokutató. Aki ráadásul még irodalmi műveletlenségéről is kiállítja a bizonyítványt, amikor azt írja: „Zuroff szerint már Kaffka írásait illusztrálja a helyzet”, hiszen az egykori „ítéleteknek” nem szerez érvényt az ügyészség, „ennek elodázása a különböző jogi bukfenceken keresztül még zajlik”. Kaffka két „f”-fel – ez Kaffka Margit, a jeles magyar írónő. Zuroff azonban nem rá gondolt, hanem Franz Kafkára – aki viszont csak egy „f”-fel írta a nevét. Hol érettségizett ez a Pécsi gyerek?
Ebben a cikkben szerepel mellesleg Zuroff elhíresült kijelentése: a judeonáci fővadász ugyanis „erkölcsi szörnynek” látja Képíró Sándort. Ezzel kapcsolatban csupán annyit jegyzünk meg: mi nem tartjuk „erkölcsi szörnynek” Zuroff főzsidót, mert vele kapcsolatban az „erkölcs” szó használata értelmetlen. .
Pécsi Tibor röviden ismertetett írása után fél évvel újabb cikk jelent meg a cionista szennylapban. Ezt az írást a zuroffi horda két jeles hazai tagja közösen jegyezte. „Dittel Szilvia, Pécsi Tibor” – ez olvasható a cikk fölött, amelynek címe: „Fordulat a Képíró-ügyben” (megjelent: 2007. 03. 30.).
A (Pető-)Dittel-Pécsi páros ebben a rövid cikkben folytatja a korábban megkezdett rágalomhadjáratot. Érdekes, hogy ez a két jeles holoember annyira ismeri Képíró Sándor működését, hogy még azt sem tudják: az 1942-es újvidéki események idején Képíró nem százados, hanem még csak főhadnagy volt (másfél év múlva, 1943 nyarán léptették elő századossá). Na de mi az a nagy fordulat, amelyet ez a szép holopáros világgá kürtöl? Íme az egyik fordulat:
„Mindeddig cáfolták, hogy a deportálásokban is részt vállalt volna, előkerültek azonban olyan dokumentumok, mint például a korabeli Csendőrségi Hírek júliusi példánya, amely szerint július 15-ével Képírót áthelyezték Kiskunhalasról, ahol addig szolgálatot teljesített. Miután a történészek feldolgozták a helyi közösség soá alatti sorsát, kiderült, hogy a Kiskunhalason állomásozó csendőrök Kiskunfélegyházára mentek át, hogy részt vegyenek az ottani, június közepén zajló deportálásokban.”
Aki figyelmesen olvasta idézetünket, bizonyára már fetreng a nevetéstől. A rágalmazásban jártas holopáros ugyanis azt állítja, hogy a július 15-én Kiskunhalasról áthelyezett Képíró az áthelyezést követően részt vett az egy hónappal korábbi kiskunfélegyházi deportálásokban. A holopárosnál tehát nem előre, hanem visszafelé folyik az időnek árja. Ez tényleg nagy fordulat, segíti a holomicsoda mélyebb megértését.
A holopáros szerint azonban van még egy fordulat. Idézem a cikk utolsó bekezdését:
„Az ügyben eddig bekövetkezett legnagyobb fordulat éppen Efraim Zuroff sajtótájékoztatója előtt tíz perccel történt. Kovács Tamás történész, a Holokauszt Emlékközpont munkatársa megmutatott Zuroffnak egy könyvet, amely a Katonai perek 1945-1958 címet viseli. A történész ebben a könyvben felfedezte Képíró Sándor 1946-os perét és az eddig még elő nem került ítélet levéltári számát is. Mivel a kiadás éve 2001, egyértelmű, hogy hat éve még hozzáférhető volt a dokumentum. Vagyis az ügyészség és a bíróság korábbi, okirat hiányára vonatkozó hivatkozási alapja gyakorlatilag megszűnt. Az újonnan előkerült tények fényében Képíró Sándornak és védőinek nem lesz könnyű dolga a későbbiekben sem.”
Írásunk első részének a végén Pécsi Tibor közel négy hónappal ezelőtti „rágalomáriáját” ismertettük, amely az atv nevű kanális Jam című műsorában hangzott el. Ez a műveletlen holoember még 2011 februárjában is azt állította, ami a négy évvel korábbi, Pető-Dittellel közösen írt cikkében is olvasható: 1946-ban háborús bűnösként elítélték Képíró Sándort, s egy 2001-es kiadású könyvben egy Kovács Tamás nevű holotörténész rábukkant erre a perre és az ítélet levéltári számára. Kérdésünk: nem lett volna sokkal egyszerűbb az állítólagos levéltári számot közzétenni azzal a kiegészítéssel, hogy az említett könyv melyik oldalán található utalás Képíró 1946-os perére és ítéletére?
Kérdésünk azért jogos, mert az említett könyv egy példánya birtokunkban van, a könyvet alaposan elolvastuk, a benne szereplő írásokat megértettük, de Képíró Sándor perére és ítéletére vonatkozó utalást – másokhoz hasonlóan – NEM leltünk a szövegben. Pécsi Tibor tehát nem ismeri, nem olvasta az említett könyvet. Pető-Dittel Szilviát szintén elkerülte ez az opusz. Hogy felkeltsük a két holomester érdeklődését az általuk nem ismert könyv iránt, néhány szóval ismertetjük a művet.
A könyv borítóján ez olvasható: „Katona perek 1945-1958”. A belső címlapon már terjedelmesebb cím szerepel: „Katonai perek a kommunista diktatúra időszakában 1945-1958”. Alcím: „Tanulmányok a fegyveres testületek tagjai elleni megtorlásokról a hidegháború kezdeti időszakában”. A 354 oldalas, 2001-ben megjelent kötetet Okváth Imre szerkesztette, kiadója a Történeti Hivatal. A könyvben kilenc szerző kilenc tanulmánya kapott helyet: olvashatunk az 1950-es Sólyom-perről, a légierő tisztjei elleni koncepciós perekről, az 1956-os forradalom utáni megtorlásról, a Vörös János elleni vizsgálatokról stb. Témánk szempontjából egyetlen írás releváns, melynek szerzője Kovács Zoltán András. A közel negyven oldalas tanulmány címe: „Csendőrsors Magyarországon 1945 után” (i.m. 103-140. oldal). A szerző írásában előfordul dr. Képíró Sándor neve is – az 1946 áprilisában véglegesített ún. „háborús főbűnösök” névsorában. A listán összesen 31 csendőr szerepel, köztük vannak az 1944-es per elítéltjei is. A Képíró Sándor ellen folyó jelenlegi eljárás során Zinner Tibor professzor szakértőként elmondta: az ún. „háborús főbűnösök” listájára ötletszerűen vettek föl neveket. Képíró esetében is ez történt, mivel az 1944-es perben szereplő valamennyi vádlottat beírták a főbűnösi listára – ez azonban nem bizonyítja azt, hogy Képíró Sándor valóban háborús főbűnös volt (az 1944-es ítéletet köztudottan megsemmisítették, tehát jogilag nem is létezik). Ráadásul – s ez a lényeg! – Kovács Zoltán András alapos tanulmányában egy szó sincs arról, hogy a háború után bármikor is eljárás indult volna Képíró Sándor ellen! Pedig a rákosista, majd később a kádárista hatóságok alapos munkát végeztek: egyetlen csendőr sem kerülte el a figyelmüket, minden ún. „háborús főbűnös” csendőrt bíróság elé állítottak. 1945 és 1961 között 33 volt csendőrt ítéltek halálra és végeztek ki – s csak 1951-ig 2473 csendőr ellen hoztak valamilyen elmarasztaló ítéletet!
Kovács Zoltán András tanulmányából megtudja az olvasó, hogy az 1945-ben felálló Ideiglenes Nemzeti Kormány „kizárólag csak a csendőrség esetében állapította meg egy szervezet testületi felelősségét”, ezért később az ún. „igazolási eljárások” során csak nagyon kevés volt csendőrt igazoltak. Még egy fontos megállapítást kell idéznünk Kovács Zoltán András tanulmányából: „A csendőrség népszerűtlenségének legfőbb okaként a politikai propaganda leginkább a deportálásban való részvételt jelölte meg, holott abban a szervezet személyi állományának csak kisebb hányada (körülbelül 10 %-a) vett részt.” No comment.
Visszatérve (Pető)-Dittel-Pécsi holopáros írásához: ahelyett, hogy hülyeségeket irogatnának, ideje lenne végre elolvasniuk a Katonai perek 1945-1958 című kötetet. Feltéve, hogy tudnak magyarul olvasni. Mivel Pécsi Tibor idén februárban ismét locsogott az állítólagos 1946-os ítéletről – s megint hivatkozott a katonai perekről szóló könyvre -, ez a rágalom nem maradhat büntetlenül. Nincs olyan bíróság, amely a rágalmazás alól felmenthetné ezt a műveletlen holoembert.
Pécsi Tibornak és védőjének tehát nem lesz majd könnyű dolga: elő kell bányászniuk az állítólagos 1946-os ítélet állítólagos levéltári számát. Ha pedig a kedves Olvasó mégis hitelt ad Pécsinek, elektronikus levélben kérheti meg tőle – vagy vadásztársától, Pető-Ditteltől – az 1946-os ítéletre vonatkozó adatokat. A Páva utcai holointézmény honlapja szerint a következő „oktatási” címekre írhatunk levelet: pecsi.tibor@hdke.hu, vagy: dittel.szilvia@hdke.hu. Bizonyára mindketten örömmel állnak az érdeklődő olvasók rendelkezésére, s megadják a pontos választ arra a kérdésre, hogy a Katonai perek 1945-1958 című kötet melyik oldalán találjuk a Képíró Sándorral kapcsolatos 1946-os per és ítélet levéltári számát.
A következő részben még mindig a Hetek című cionista “újság” lesz terítéken: olyan (2010 őszén megjelent) írásokat fogunk ismertetni, amelyek az évek óta hangoztatott rágalmakat ismétlik meg, s amelyekért a szerzőknek szintén felelniük kell – reményeink szerint a bíróság előtt.
Falusy Márton – Hunhír.info