Csütörtökön jelent meg a mazsihisz nevű képződmény honlapján, hogy egyházi vezetők üdvözölték Feldmájer Pétert abból az alkalomból, hogy ismét a Síp utcai különítmény elnöke lett. Egy nappal később újabb közleményből értesültünk, hogy egy darab egyházi vezető köszöntötte a másik Síp utcai führert, Zoltai-Zucker Gusztáv-Gerzsont.

A csütörtöki közleményben két levelet olvashattunk: Erdő Péter bíborosét, s Bölcskei Gusztáv református püspökét. Ez utóbbival nem foglalkozom, mert történetesen katolikus vallásban nevelődtem, tehát Erdő Péter az én emberem. A bíboros úr az alábbi rövid levelet küldte Feldmájer Péternek:

„Igen Tisztelt Elnök Úr!

Erdő Péter
bíboros, prímás, érsek”

Tegnap egy újabb közlemény bukkant fel a Síp utcai különítmény honlapján: Erdő Péter üdvözlő levelet küldött Zoltai-Zucker zsidóführernek. Más egyházi vezetőtől tehát eleddig nem kapott semmiféle gratuláló levelet a törpe ex-munkásőr. Zoltai-Zucker ugyanazokat a sorokat kapta, mint Feldmájer, de illendőségből ezt az Erdő-opuszt is közöljük:

„Igen Tisztelt Ügyvezető Igazgató Úr!

Erdő Péter
bíboros, prímás, érsek”

A hazai katolikusok feje igen buzgó volt: egyazon napon mindkét zsidóvezérnek elküldte üdvözletét – méghozzá „őszinte nagyrabecsüléssel”. Ez itt a lényeg: az erdői „nagyrabecsülés” őszinteséggel fűszerezve.

Az Izraelben székelő Naftali Kraus ezt írta honlapján a katolikus és református egyházi vezetők által Feldmájernek küldött levelek kapcsán: „Nem mondjuk el, hogy a levelek milyen körülmények között születtek, mert nem akarjuk az elnök urat megszégyeníteni.” Világos: valószínűleg a csokornyakkendős zsidóvezér kérte meg barátait, küldjenek már neki valami jókívánságot, szeretné feltenni a saját honlapjára.

Eleddig tehát Erdő Péter bíboros úr az egyetlen egyházi vezető, aki a Síp utcai különítmény mindkét vezérét „őszinte nagyrabecsüléséről” biztosította (Bölcskei Gusztáv üdvözlő levele végén meglepő módon egy szimpla „tisztelettel” kitétellel megelégedett).

S most nézzük meg, kicsoda az a személy, akinek a munkájához őszinte nagyrabecsüléssel sok sikert kívánt minden magyar katolikusok feje. Aktuális témát választottunk: dr. Képíró Sándor és Feldmájer Péter kapcsolatát. Korrigálnom kell: Képíró Sándor tudtommal soha nem foglalkozott a zsidóführer tevékenységével, Feldmájer viszont többször is „méltatta” az egykori csendőr századost. A kapcsolat tehát – egyoldalú. Három példával fogom illusztrálni, milyen elfogulatlan, milyen nemes lelkű lény a Síp utcai különítmény vezére.

2009. június 22-én a Népszavának azt nyilatkozta a már akkor is führereskedő Feldmájer, hogy Képíró Sándor az 1944-es ítélet megsemmisítése után „tovább szolgálhatott csendőrként Kiskunhalason és Miskolcon, részt vehetett a magyarországi zsidóság megsemmisíthetésében (sic!) is”. Feldmájer nemcsak zsidóführer – ügyvédként is dolgozik. Így tehát tisztában kellett lennie azzal, hogy kijelentése – rágalom. Képíró Sándor ugyanis semmilyen deportálásban, „megsemmisítésben” nem vett részt, a most zajló perben sem vádolják ilyesmivel. Feldmájer tényleg megérdemli az „őszinte nagyrabecsülést”?
A Népszavának adott nyilatkozatból még egy olyan részletet idézünk, amely jól jellemzi a Síp utcaiak bosszúszomját, elvakult cinizmusát:

„Dr. Képíró Sándor nyugodtan hajthatja álomra fejét a Duna túlpartján, lehet, hogy hamarosan ki is tüntetik – ha megéri -, mert fegyverrel harcolt a hatvannégy vármegye egyikéért….”

Ezt a feldmájeri mély primitívséget nem kommentáljuk.

Ugorjunk néhány hónapot: 2009. szeptember 15-én a csokornyakkendős zsidóführer az MTI-nek mondta el magvas gondolatait annak kapcsán, hogy Képíró Sándort gyanúsítottként hallgatta ki a Budapesti Nyomozó Ügyészség. Feldmájer kifejtette, hogy „példaértékű lehet, ha Képíró Sándort háborús bűntette miatt elítéli az igazságszolgáltatás”. Figyeljünk jól a fogalmazásra: Feldmájer nem a bűntett „gyanú”-járól, hanem – mintha már ítélet született volna – Képíró „bűntettéről” beszélt. Ez is rágalmazás: jogerős ítélet hiányában senkit sem lehet bűnösnek nevezni. Feldmájer tényleg megérdemli az „őszinte nagyrabecsülést”?

Van ebben az MTI-nyilatkozatban még egy rész, amelyet érdemes idézni:

„Egyúttal azzal kapcsolatban is bizakodásának adott hangot, hogy a többi háborús bűnössel szemben is ’hasonló eréllyel jár majd el a magyar hatóság’, másrészt pedig a bíróság megakadályozza, hogy a gyanúsított külföldre szökjön. Feldmájer Péter szerint a Magyarországról származó háborús bűnösök száma 10 és 20 közé tehető jelenleg.”

A szöveg utolsó mondata érdekes (ami előtte olvasható, szokásos führeri marhaság): Feldmájer szerint 10 és 20 közé tehető a hazánkból elszármazott háborús bűnösök száma. Szerintünk ez a becslés nagyon szerény: a Magyarországról elszármazott, s jelenleg az ún. „Izraelben” élő cionrasszista háborús bűnösök száma bizonyára nagyságrendekkel magasabb.

S végül egy viszonylag friss lelet. 2011. február 14-én jelentették be, hogy az ügyészség vádat emelt dr. Képíró Sándor ellen. Nem árt megjegyezni, hogy a bejelentés időzítése nem volt véletlen: február 14. a Magyar Királyi Csendőrség Napja. Gusztustalan húzás volt ez az ún. „ügyészség” részéről, s talán nem tévedek, ha azt mondom: az „ötletgazdát” a zuroffi söpredékben kell keresni.

Szóval február 14-én bejelentették a vádemelést, a Síp utcai különítmény honlapján pedig megjelent, hogy a mazsihisz „megelégedéssel fogadja” a hírt. Íme a „megelégedésről” szóló közlemény:

„Képíró Sándor az egykori dokumentumok szerint, mint középszintű parancsnok, részt vett az újvidéki tömeggyilkosságokban, és felelősség terheli, az ott megölt több ezer zsidó áldozat haláláért is.
A bűnösségét 1944-ben a Horthy éra alatt a hadbíróság meg is állapította, az ítélet végrehajtását csak Magyarország német megszállása akadályozott meg, mert az ítéletet megsemmisítették.
A háborús- és népellenes bűntettek soha nem évülnek el, reméljük, hogy a magyar bíróságok az európai jogi követelményeket alkalmazzák, és megfelelő büntetéssel sújtják a bűnösségét makacsul tagadó, és az utóbbi időkben többeket alaptalanul vádoló Képíró Sándort.”

„Klasszikus” szöveget idéztem: ilyen mondatok olvastán még egy veréb is antiszemita lesz. (Zárójelben megjegyzem, hogy betűhíven közöltem a mazsihisz honlapján található közleményt, a magyartalanságokért tehát nem engem terhel a felelősség, hanem a szöveget vélhetően héberből magyarra fordító személyt.) Nézzük meg egyenként a feldmájeri hazugságokat, rágalmakat.
Az „egykori dokumentumok” éppen azt bizonyítják, hogy Képíró nem vett részt tömeggyilkosságokban.

Ami pedig az „ott megölt több ezer zsidó áldozatot” illeti, ezen már csak röhögni lehet. Nem tudom, olvassa-e honlapunkat a zsidóführer. Ha igen, akkor innen üzenem neki: a Magyarországról elszármazott Randolph L. Braham zsidó holotörténész szerint a délvidéki atrocitásoknak összesen 3309 személy esett áldozatul, köztük 700 zsidó. A kérdés csak az, hogy hétszázból milyen talmudista művelettel lesz „több ezer” (ráadásul Képíró kizárólag Újvidéken vett részt a razziában, ahol az áldozatok száma az említettnél jóval kevesebb volt). Feldmájer tényleg megérdemli az „őszinte nagyrabecsülést”?

A közlemény azzal folytatódik, hogy a Síp utcai csürhe reméli: „megfelelő büntetéssel sújtják” majd a vádlottat, aki a „bűnösségét makacsul” tagadja. A mazsihisz közleménye szerint tehát a bírósági tárgyalásnak egy értelme van: meghozni az elmarasztaló ítéletet, hiszen Képíró bűnösségéhez nem fér kétség. Mi ez, ha nem a bíróság befolyásolására tett kísérlet? A bűnösség tényként való állítása mi más, mint rágalom? Feldmájer tényleg megérdemli az „őszinte nagyrabecsülést”?

S végül: Képíró Sándor többeket alaptalanul vádol – mondja a cionrasszista csőcselék közleménye. Tudomásunk szerint egyedül Efraim Zuroff judeonáci fővadászt „vádolta” meg rágalmazással, becsületsértéssel dr. Képíró Sándor. S igaza is volt: Zuroff főzsidó rágalmazott (akárcsak röhejes tanítványa, a Síp utcai zsidóführer). Ha nem lenne az országon ekkora cionrasszista nyomás, a bíróság már első fokon elítélte volna Zuroffot. Reméljük, másodfokon a bíróság már nem politikai és faji szempontok, hanem a tények alapján fog ítéletet hozni.

S Feldmájerrel mi legyen? Bizony figyelni kell az ő nyilatkozatait is, mert aki korábban ennyi rágalmat hordott össze, az a jövőben sem fogja alább adni.

Kedves Erdő Péter bíboros úr: a bosszúszomjas, évek óta rágalmazó Feldmájer tényleg megérdemli az „őszinte nagyrabecsülést”? Emlékszünk rá jól – ott áll az Újszövetségben -, hogy egykoron Jézus kiverte a kufárokat a templomból. Ma a bosszúért lihegő, rágalmazó kufárok „őszinte nagyrabecsülése” lenne az aktuális evangéliumi üzenet? Bíboros úr, lehet ennél még mélyebbre is süllyedni?

Falusy Márton – Hunhír.info