Folytatódott a dr. Képíró Sándor ellen háborús bűntett vádjával indított per. Mint ismeretes, az előző tárgyaláson az ügyész indítványára elmeszakértői vizsgálatot rendelt el Varga Béla bíró. A szakértői vélemény szerint a büntetőper folytatásának nincs akadálya.
A tárgyalás kezdetén dr. Zétényi Zsolt ügyvéd kifogásolta: bár védence nem járult hozzá, hogy felvételeket készítsenek róla, a sajtó egyes munkatársai erről nem vettek tudomást, s olyan felvételek láttak napvilágot, amelyeken nem takarták ki az arcát, illetve olykor csak a szemét fedték le egy fekete csíkkal. Varga Béla bíró arra kérte a fénykép- és videofelvételeket készítő újságírókat, hogy tartsák tiszteletben dr. Képíró Sándor akaratát, egyben tájékoztatta a jelenlévőket, hogy ebben a kérdésben jelen bíróság nem tud lépni, de a védelem polgári peres útra terelheti a sajtó által elkövetett jogsértéseket.
A sajtó munkatársainak figyelmeztetése után Varga Béla bíró ismertette az elmeorvosi vizsgálat eredményét. A szakértői jelentés 12 pontban foglalta össze a vizsgálat következtetéseit. Eszerint dr. Képíró Sándor nem elmebeteg, tudatzavarról beszélni nem lehet; jelenlegi elmeállapotában képes felfogni a külvilágból érkező információkat; mindkét fülével rosszul hall és látása is rossz; nyugodt körülmények között jól lehet vele kommunikálni; korából adódóan kétszer 45 percig terhelhető, ezen túlmenően figyelme már lankad; a vádlott képes az ellene felhozott vád megértésére; a vádlott – rossz látása és hallása ellenére – képes a körülötte zajló események összefüggéseinek a megértésére; az eddigi tárgyalási körülmények okozták azt, hogy a vádlott nem tudta nyomon követni a tárgyaláson elhangzottakat.
Az ügyész és a védelem tudomásul vette a szakértői jelentést, észrevétellel egyikük sem élt.
A bíró ezek után tájékoztatást adott a per további menetéről. A bizonyítási eljárás jövő kedden – május 24-én – a Vezérkari Bíróság egykori ítéletének az ismertetésével folytatódik, május 26-án a történész szakértőket hallgatja meg a bíróság, május 27-én pedig a perbeszédekre kerül sor. Ha minden a menetrend szerint zajlik, június 3-án megszülethet az elsőfokú ítélet.
Varga Béla bíró ezután bejelentette: mivel a szakértői vélemény szerint a tárgyalási körülmények akadályozták Képíró Sándort abban, hogy nyomon tudja követni a per eseményeit, ezért a jövőben a tárgyalás idején semmiféle felvételt nem készíthetnek a sajtó munkatársai, s a szünetben is tilos a vádlott zaklatása. Ahogy Varga Béla fogalmazott: „szinte gusztustalannak tűnik”, ahogy korábban a sajtó viselkedett: volt, aki a földre heverve alig húsz centiméterről fényképezte Képíró Sándort. Varga bíró azt is közölte: a hallgatóság eddigi viselkedésével a bíróság meg van elégedve, kivéve az első tárgyalási napon történt Dávid-csillagos provokációt. A bíró azt is kérte, hogy a jövőben mindenki olyan ruházatban jelenjen meg, amely nem tükröz semmilyen politikai állásfoglalást. Végezetül előre fölhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az ítélethirdetéskor mindenki tartózkodjék a véleménynyilvánítástól.
Varga Béla bíró közölte, a szakértői vélemény miatt ezután kétszer 45 perces időtartamra korlátozzák a tárgyalási időt. A fenti „eligazítás” után a bíróság szünetet rendelt el, majd a második 45 perc során Nagy János honvéd főhadnagy 1948-as vallomásait ismertette Varga Béla bíró. Nagy Jánost a háború után Szegeden állították bíróság elé az 1942-es újvidéki razziában játszott szerepe miatt, s az akkori vallomásaiban Képíró Sándor neve is szerepelt.
A Varga Béla bíró által felolvasott Nagy-vallomásból – amely a szegedi népügyészségen született – kiderült, hogy Grassy József vezérkari ezredes tiszti gyűlésen rendelte el, hogy a zsidókat, valamint a partizángyanús elemeket össze kell gyűjteni. Nagy azt közölte alárendeltjeivel, hogy fegyverüket nyugodtan használhatják, mert a haláleseteket senki sem fogja kivizsgálni. Nagy szerint működött egy igazolóbizottság, ők vizsgálták meg a razzia során összegyűjtött embereket: a megbízhatónak látszókat igazolással látták el, a többieket elvitték valahova.
A razzia harmadik reggelén Nagy János a csendőrlaktanyában találkozott Képíró Sándorral, aki elmondta Nagynak: Grassy nincs megelégedve a razzia eredményével, ezért elrendelte, hogy a járőrök megítélésük szerint döntsenek, a gyanús elemeket vigyék a strandra, s ott végezzék ki őket.
Nagy vallomásában elmondta: Képíró Sándor arra utasította őt, hogy 30 gyanús embert teherautón kísérjen a strandra, s ott adja át őket a kivégző osztagnak. Nagy így is cselekedett, átadta a kivégző osztag parancsnokának a kivégzésre vonatkozó szóbeli parancsot és a kivégzendőket. Látta, amint egy sportpálya kapuján behajtották a 30 embert, a katonák tüzelőállásba helyezkedtek, s agyonlőtték az embereket. Nagy visszatérve jelentette a kivégzés megtörténtét Képírónak, aki „helyeslően” tudomásul vette azt.
Összefoglalva: Nagy János 1948-ban azt vallotta, hogy a letartóztatott 30 embert Képíró Sándor parancsára vitte ki a kivégzőhelyre. Ebben a vallomásában – amelyet a szegedi népügyészségen tett 1948-ban – Nagy azt is elmondta, hogy Képíró Sándor miatt nem tudtak végezni a Rex Szálló tulajdonosaival. Róluk ugyanis azt feltételezték, hogy partizánokkal állnak kapcsolatban, ezért Nagyék fegyvereket akartak becsempészni a szállóba, hogy azután ezeket „megtalálva” őrizetbe vegyék és kivégezzék a tulajdonosokat. A tervet Képíró Sándor hiúsította meg, aki a szállóban tartózkodva elzavarta Nagy embereit.
Varga Béla bíró a népügyészségi vallomás után azt a vallomást ismertette, amelyet a szegedi bírósági per során 1948. december 15-én tett Nagy János. Ebben a bírósági vallomásban Nagy elmondta, hogy Grassy ezredes két nappal a razzia megkezdése után egy tiszti gyűlésen azt közölte: ahol a járőrök jónak látják, azonnal lőjenek. Ezen a gyűlésen Képíró is jelen volt, aki később az előbb említett 30 embert átadta Nagynak, hogy szállítsa azokat a kivégzőhelyre. Ebben a bírósági vallomásában viszont azt mondja Nagy: a kivégzést már nem látta, mert úton volt visszafelé, csak a sortüzet hallotta.
Varga Béla bíró Nagy János bírósági vallomásának érdekes epizódjára hívta fel a figyelmet: az 1948. december 15-én lezajlott tárgyaláson Nagy azt mondta, népügyészségi vallomását fenyegetés hatására tette, de a vallomás visszavonására végül nem került sor.
Nagy Jánost 1948. december 15-én – többek között az előbb említett 30 ember kivégzésében való közreműködés miatt – bűnösnek mondták ki, s elítélték. Másodfokon életfogytiglani börtönt kapott, s csak 1960-ban szabadult amnesztiával. Nagy János már nem él: közel negyedszázada elhunyt.
Varga Béla bíró arra is felhívta a figyelmet, hogy a Nagy János elleni, 1948 novemberében kelt vádiratban nem szerepel Képíró Sándor neve, az ítéletben viszont igen. A Nagy János és két társa elleni vádiratot készítő Tárkány Béla ügyész vajon miért „felejtette ki” Képíró Sándor nevét?
Varga Béla bíró rossz minőségű fénymásolatokról olvasta föl Nagy János 1948-ban elhangzott szavait, ezért olykor nehezen küzdött meg a gyatra minőségű dokumentummal. Képíró Sándor mindenesetre megértette, mit állított róla Nagy János, mert bírói kérdésre azt válaszolta: mindez „szemenszedett hazugság”. Képíró hozzátette: Nagy Jánosról soha nem hallott, soha nem ismert ilyen nevű katonát. Erre a bíró megjegyezte: Nagy János azt állította, hogy Képíró évfolyamtársa volt az egyetemen. Képíró Sándor ezt határozottan cáfolta, s elmondta: valóban volt Újvidéken egy zászlós, akit az egyetemről ismert, de ezt a katonát Pozdornak hívták (keresztnevére nem emlékezett). Azt is elmondta Képíró, hogy a Rex Szállóban ez a Pozdor akart fosztogatni, ezt azonban ő megakadályozta.
Varga Béla bíró a tárgyalás végén elmondta, hogy ellentmondásosak Nagy János önéletrajzai. Bírósági anyagában megtalálható, 1945. július 8-án kelt önéletrajzában az olvasható, hogy 1943. december elsején lett katona, tehát közel két évvel az újvidéki razzia után. Egy későbbi önéletrajza szerint 1939-ben vonult be sorkatonai szolgálatra, majd továbbszolgáló lett. S bár ez utóbbi önéletírás igen aprólékos, újvidéki tartózkodásáról semmit sem árul el.
Varga Béla bíró még egy érdekes aprósággal szolgált. Mint mondta, a nagy János elleni vádiratot készítő dr. Tárkány Béla „korrekt ügyész lehetett”, mert a vizsgálat során több személy fölkutatását is kezdeményezte. A levéltári anyagban azonban nincs nyoma annak, hogy intézkedés történt volna Képíró Sándor fölkutatására. Ha Nagy Jánost többek között az említett 30 ember kivégzésében vállalt szerepe miatt állították bíróság elé, akkor miért nem nyomoztak a kivégzésre állítólag parancsot adó személy, dr. Képíró Sándor ellen?
Az eddig megismert „dokumentumok” alapján bízvást kijelenthető: a dr. Képíró Sándor elleni vád agyaglábakon áll. Mert mennyire lehet bizonyító erejűnek tekinteni Nagy János fentebb ismertetett szavait? Hiszen ő maga vallotta be: vallomását kényszer hatása alatt tette.
A tárgyaláson jelen lévő tudósító azt tapasztalta, hogy a nézők elsöprő többsége nem a „zuroffisták” soraiból került ki (a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom pólóiból többet is láttunk a teremben). Az első tárgyalási napon demonstráló Dávid-csillagos csürhe egyetlen – immár csillagtalan – maradékát viszont sikerült föllelni: a kissé terebélyes ifjú éppen Zétényi Zsolt mögött ücsörgött, és sűrűn vigyorgott a nemzeti pólót viselő magyar fiatalok felé.
Május 24-én a Vezérkari Bíróság ítéletének az ismertetésével folytatódik a Képíró Sándor elleni büntetőper.
U.i: az atv nevű cionista szennycsatorna honlapja vezető hírként tálalja, hogy Varga Béla bíró az első tárgyalási napon a Dávid-csillagokat levetette, most viszont nem volt baja a „szélsőjobboldali” pólókkal. Az atv honlapján van egy rövidke videofelvétel: a tárgyalás szünetében a „szélsőséges” trikókról faggatja a bírói tanács elnökét a cionlelkű riporter. Érdemes meghallgatni Varga Béla bíró válaszát… [1]
Hunhír.info