Efraim Zuroff terjedelmes cikket írt a dr. Képíró Sándor elleni per hátteréről, a magyar hatóságok hozzáállásáról, s arról, miért hagyta el ajkát mély sóhaj a per első tárgyalási napján.
A bosszú zsidaj nagymesterének írása a Haaretz című izraeli napilap honlapján jelent meg pénteken. Címe: „Keserédes győzelem”. Zuroff mester azt meséli el az olvasóknak, milyen hosszú út vezetett a Fő utcai bíróság tárgyalóterméig.
Elöljáróban elmondja, hogy 2007. január 23-án ő is beszédet mondott azon az újvidéki rendezvényen, amelyen az 1942-es áldozatokra emlékeztek. Azért hívták meg a szerbek, mert nem sokkal korábban „nyomára bukkantam a gyilkosságok megszervezéséért felelős tisztek egyikének, s nyilvánosságra hoztam, hogy Budapesten él”. Zuroff szerint előrehaladott életkora és a bűncselekmény elkövetése óta eltelt hosszú idő ellenére nagyon fontos volt Képíró bíróság elé állítása, hiszen 1944-ben a magyar bíróság egyszer már 10 évre elítélte, de ő soha nem ülte le a büntetését.
Zuroff elmondja, négy év telt el azóta, hogy ő a nyilvánosság előtt felszólította a magyar hatóságokat, indítsák meg az eljárást Képíró ellen, míg végre május 5-én elkezdődött a büntetőper. „Időközben egyre világosabb lett, hogy ami számomra evidens volt, azt a magyar hatóságok egészen másként látták” – teszi hozzá Zuroff, s ezzel a megjegyzéssel a zsidó agytekervények számunkra idegen, a normálistól eltérő működésére is rámutat.
Ezek után Zuroff a Képíró elleni nyomozásáról is beszámol. Elmeséli, hogy az 1944-es ítéletet nem találták a magyar levéltárakban, de ő, a nagy Efraim, szerzett egy szerb nyelvre lefordított másolatot Belgrádban, s „később egy eredeti magyar példányt”. (Zárójelben jegyezzük meg: az utolsó tárgyalási napon mondta el Zinner Tibor történész, hogy a Zuroff által „eredetinek” nevezett példány nem hiteles, tehát bizonyító ereje a nullával egyenlő.)
Mindezek után a magyar hatóságok még mindig akadékoskodtak, mert „megtagadták azt a kívánságunkat, hogy hajtsák végre a 10 év börtönbüntetést”, s ezt azzal indokolták a magyarok, hogy „az ítéletet Magyarország német megszállása után nem sokkal megsemmisíttette a magyar bíróság. Azt az érvünket, hogy a bírósági döntést a nácik kényszerítették ki, elutasították. Viszont 2007. március 7-én „a büntetőügyben megkezdődött a nyomozás és a versenyfutás az idővel”.
Aztán teltek a hónapok, a vizsgálat egyhelyben toporgott, pedig a bizonyítékok rendelkezésre álltak – állítja Zuroff. A Simon Wiesenthal éves jelentése éppen a Képíró-ügy húzása-halasztása miatt marasztalta el Magyarországot, de „ez sem hozta meg a vágyott eredményt”. Aztán így folytatja Zuroff:
„Időközben, körülbelül egy ével ezelőtt az ügy még bonyolultabb lett számomra, mert Képíró rágalmazási pert indított ellenem, amiért őt nagy nyilvánosság előtt náci háborús bűnösnek neveztem, s a legkeresettebb náci bűnösök listáján az ő nevét is feltüntettem. Nehéz lenne leírni azt az undort és csalódást, amelyet ez a fejlemény belőlem kiváltott, de az új helyzet is igazolta, hogy minden rosszban van valami jó: ha Képírót nem állítanák bíróság elé, akkor az ellenem indított rágalmazási per lenne az egyetlen lehetőség, hogy Képíró bűncselekményeit felfedjem egy magyar tárgyalóteremben.”
Ez a bolond okfejtés is azt mutatja, hogy magyar és cionista agy közötti hasonlóságról szó sem lehet.
Az események azonban más fordulatot vettek, mert – írja Zuroff – nemcsak Képírót állították bíróság elé, hanem a Képíró-per megkezdése előtt két nappal a rágalmazási ügyben is megszületett az ítélet. Bár Zuroff úgy érezte, hogy „fönnállt a veszélye annak, hogy áldozata leszek a Magyarországon fújdogáló új szeleknek, melyeket a konzervatív Fidesz nagy arányú 2010-es győzelme és a szélsőjobboldali Jobbik izmosodása idézett elő”, mégsem ez történt.
Zuroffot felmentették „Képíró ügyvédjének legnagyobb megdöbbenésére, aki bejelentette, hogy fellebbezést nyújt be az ítélet ellen”. S ezután következik az írás csúcspontja, Zétényi Zsolt ügyvéd úr zsidaj általi jellemzése: Zétényi „a jobboldali politikai körök prominens alakja, aki legalább egy alkalommal becsmérlően beszélt ’a zsidók’-ról, s világossá tette, hogy Képíró védelme számára misszió”. Szóval Zétényi Zsolt ügyvéd úr becsmérelte a zsidókat. Az a „legalább egy alkalom” hol és mikor volt?
Szerencsére – írja Zuroff – a rágalmazási per eltörpült Képíró pere mellett, amely a média nagy érdeklődésétől kísérve vette kezdetét.
„Számomra ez keserédes esemény volt, a nagy megelégedettség és öröm összevegyült az áldozatok szomorú emlékével, akiket már semmiféle jogi eljárás nem kelthet életre.”
Az írás végén megtudjuk, hogy az első tárgyalási napon több tucat, sárga csillagot viselő fiatal demonstrált Képíró Sándor ellen: a Zuroff „nácivadász” intézményét lelkesen támogató Hit Gyülekezetéhez tartozó fiatalok látványa mélyen megrendítette Efraimunkat, aki „szívet melengető gesztusként” értékelte a cionlelkű ifjak bolond akcióját.
Végül megtudjuk, miért sóhajtott nagyot Efraim Zuroff a magyar bíróság tárgyalótermében:
„Miközben a tárgyalóteremben ülve hallgattam a vádirat felolvasását, az érzelmileg igen feszült hét végére pontot téve a megkönnyebbüléstől mélyet sóhajtottam, s hálás voltam, mert én is segíthettem abban, hogy erre a büntetőperre végre sor került.”
Zuroff úr tehát most elégedett, hálás a sorsnak (vagy Jehovának), pedig a Képíró-pernek nincs még vége. Reméljük, hogy a zuroffi „keserédes győzelemből” a végén marha nagy vereség kerekedik ki. Hálásak lennénk azért, ha a procedúra Képíró Sándor úr jogerős fölmentésével, a rágalmazási perben pedig Zuroff főzsidó jogerős elítélésével érne véget.
F. M. – Hunhír.info