Efraim Zuroff nyilatkozatot adott az Independent című angol lapnak. A hírhedt nácivadássszal, a dr. Képíró Sándor elleni bosszúper ötletadójával készült terjedelmes beszélgetés a lap keddi számában jelent meg, az alábbiakban ezt ismertetjük. Az Independent cikkének első mondatában olvassuk: Zuroff addig kutatja a bűnösöket, amíg az utolsó is meg nem hal. Szép küldetés, nemes életcél. Ahogy az is, hogy mostantól rajtunk kívánja tartani a szemét, nehogy átírjuk a történelmet, nehogy megpróbáljuk az ún. „holocaust”-ért való felelősséget levetni magunkról. Ha tehát véget ér dr. Képíró Sándor koncepciós pere, akkor is rajtunk tartja a szemét Zuroff főzsidó. Hogyan szabadulhatnánk meg tőle?
Az interjúból megtudjuk, hogy a kis Efraimot sokkal jobban érdekelte a kosárlabda, mint az ún. „holocaust”. Dehogy készült ő nácivadásznak! „New Yorkban felnövekedve egyetlen vágyam az volt, hogy én lehessek az NBA első ortodox zsidó játékosa” – meséli az 1948-ban született Zuroff. De minden megváltozott, amikor kitört az 1967-es arab-izraeli háború. A fiatal Efraim odahaza ücsörgött, egyik kezében a New York Times, másik kezében egy térkép s egy grafikon a Közel-Keletről. Ez utóbbi azt mutatta, hogy az arab „ellenségek” számban messze felülmúlják a cionista terrorállamot. A helyzet reménytelennek látszott: „Az volt az ösztönös reakcióm, hogy egy újabb holokauszt készül, bár alig tudtam valamit a holokausztról azon kívül, hogy megtörtént” – emlékezik a zsidaj.
Az 1967-es „hatnapos háború” a zsidó identitást és az ún. „holocaustot” új megvilágításba helyezte Zuroff számára. A kosarazást odahagyva nemsokára megkezdte tanulmányait New York zsidó egyetemén, majd tanulmányait a jeruzsálemi egyetemen folytatta. Izraelbe költözött, csatlakozott a Simon Wiesenthal Központhoz, s az eltelt időben számos könyvet publikált: ma Zuroff a náci népirtás egyik legnagyobb szakértője a világon az Independent szerint.
Az elmúlt néhány nap – olvassuk a lapban – Zuroff pályájának egyik csúcspontja: Budapesten jelen volt annak a pernek a kezdetén, amelynek vádlottja a 97 éves Képíró Sándor rendőrtiszt (sic!), akit azzal vádolnak, hogy Újvidéken 1942-ben 1200 szerb, zsidó és cigány lakost ölt meg (sic!). Zuroff szerint Képíró bírósági pere „valószínűleg az utolsó náci ügy Kelet-Európában”.
Csütörtökön a müncheni bíróság vélhetően már ítéletet mond a másik ügyben, a 91 éves Ivan Demjanjuk perében. Zuroff szerint Demjanjuk „nem egy Heinrich Himmler, de a gépezet része volt. Ezek nélkül az emberek nélkül a holokauszt nem történhetett volna meg olyan mértékben, ahogy a valóságban megtörtént.”
Az Independent írásából megtudjuk, hogy a 2002-ben Zuroff által meghirdetett „Utolsó esély” akció sikeres volt: több mint száz náci háborús bűnösre hívták fel az illetékes ügyészek figyelmét, s az elmúlt évtizedben 89 bírósági eljárás indult. Tavaly pedig világszerte 852 vizsgálat indult meg nácigyanús személyek ellen.
Zuroff különösen a német bírósági gyakorlatot dicséri: a németek ugyanis szakmányban állítanak bíróság elé mindenkit, akire Zuroff rámutat.
A negatív példa Zuroff mércéje szerint – Ausztria. Efraimunk fölháborodva meséli, hogy a sógoroknál az elmúlt több mint három évtizedben egyetlen náci sem került bíróság elé, pedig Zuroffék szállítanák a delikvenseket. Példaként említi Erna Wallisch esetét, aki egy haláltáborban volt őr, s állítólag maga is bevallotta, hogy zsidó foglyokat kísért a gázkamrába. Mégsem indult ellene eljárás, mert az osztrák igazságügyi miniszter kifejtette: csupán „népirtásban való passzív bűnrészesség” róható Wallisch terhére, az osztrák törvények szerint viszont ezért nem lehet eljárást indítani ellene.
Zuroff szerint az osztrákoknál a politikai akarat teljes hiányáról beszélhetünk, aminek az a fajta gondolkodás a magyarázata – ami sok osztrákra jellemző -, miszerint Ausztria volt Hitler első áldozata.
Zuroff azt is bevallja, hogy a sok-sok siker ellenére néhány „nagy hal” kicsúszott a kezéből. Ilyen „nagy hal” volt a „haláldoktor”-nak nevezett Aribert Heim, aki borzalmas kísérleteket folytatott a foglyokon Mauthausenben: többek között érzéstelenítés nélkül távolította el a kiszemelt áldozatok veséjét. Heim a háború után előbb Nyugat-Németországban dolgozott orvosként, majd külföldre szökött. Rendszeresen érkeztek hírek arról, hogy hol látták felbukkanni, végül 2008-ban Zuroff azzal a meggyőződéssel utazott Dél-Amerikába, hogy néhány héten belül elkapja Heimet. Hiába üldözte a „haláldoktort” hosszú évekig, Zuroff kudarcot vallott: a sikertelen dél-amerikai kiruccanás után néhány hónappal a New York Times azt írta, hogy Heim Kairóban halt meg 1992-ben,
„Bizonyos értelemben Heim volt a legnagyobb bukásom” – mondja Zuroff, aki szerint kudarcának oka: a „haláldoktor” a német titkosszolgálatnak dolgozott. – „Erre nincs konkrét bizonyítékom, de úgy érzem, szimaton nem csal meg, vagyis a titkosszolgálati kapcsolat miatt nem indult Heim ellen eljárás.”
Zuroff azt állítja – olvassuk tovább az Independentben -, hogy a kisebb náci háborús bűnösök százai, sőt talán ezrei vannak még szabadlábon, s többségüket valószínűleg soha nem fogják bíróság elé állítani.
„Lassan kifutunk az időből, ezért most vagy soha. Voltaképpen már a meccs hosszabbításában járunk” – sajnálkozik Zuroff.
A lap felteszi a kérdést: a világ utolsó nácivadásza – náci felhozatal hiányában – hamarosan leteheti a fegyvert? Nem. Zuroff úgy gondolja, a jövőben sem marad munka nélkül.
Efraimunk manapság elsősorban Kelet-Európára figyel, a térség országain tartja a szemét. A főzsidó szerint az egész térségben – Lengyelország kivételével – a történelem újraírása van terítéken azzal a céllal, hogy ezek az országok elmismásolják az ún. „holocaustban” betöltött szerepüket. Ennek a folyamatnak fontos része, hogy megpróbálnak egyenlőségjelet tenni a náci népirtás és a szovjet elnyomás közé. „Az érvelés a következő” – magyarázza Zuroff. – „Ha a kommunizmus egyenlő a nácizmussal, akkor a kommunisták is elkövettek népirtást, így a zsidók, akik között sok kommunista volt, szintén népirtást követtek el. Ha a zsidók népirtásban bűnösök, akkor miért háborgatnak minket a sorainkból kikerülő gyilkosokkal? Ha mindenki bűnös, akkor senki sem bűnös.”
Zuroff azt tartja jelenleg legfontosabb feladatának, hogy fölvegye a harcot ez ellen az érv ellen, mert a kelet-európai országok ily módon akarnak elmenekülni az ún. „holocaust”-ért való felelősségük elől. A három balti államról azt mondja: a felelősség alóli kibújásban ők a legbűnösebbek (Magyarországról külön nem esik szó).
Végül Zuroff elmeséli, hogy milyen „misztikus értelme” van annak a hivatásának, hogy évtizedek óta az ún. „holocaust”-ról akarja elmondani az igazságot. „Efraimnak hívnak, a nagyapám választotta ezt a keresztnevet, mert egy olyan embert hívtak így, akit egész családjával megöltek egy koncentrációs táborban. Az eredeti Efraim kiváló Talmud-tudós volt – ellentétben velem.”
Az Independent cikkének első mondatában olvassuk: Zuroff addig kutatja a bűnösöket, amíg az utolsó is meg nem hal. Szép küldetés, nemes életcél. Ahogy az is, hogy mostantól rajtunk kívánja tartani a szemét, nehogy átírjuk a történelmet, nehogy megpróbáljuk az ún. „holocaust”-ért való felelősséget levetni magunkról. Ha tehát véget ér dr. Képíró Sándor koncepciós pere, akkor is rajtunk tartja a szemét Zuroff főzsidó. Hogyan szabadulhatnánk meg tőle?
Falusy Márton – Hunhír.info