A dr. Képíró Sándor elleni büntetőper keddi tárgyalása meglepő fordulatot hozott. Miután elkezdődött Zinner Tibor történész szakértő meghallgatása, az ügyész javaslatára a bíróság elrendelte dr. Képíró Sándor elmeorvosi vizsgálatát, s a tárgyalást elnapolta. Vajon mi van a háttérben?
Mindenekelőtt olvassuk el a Fővárosi Bíróság honlapján ma megjelent közleményt:
„A Fővárosi Bíróság a dr. K. Sándor volt csendőr százados ellen háborús bűntett miatt indult büntetőeljárás 2011. május 10-i tárgyalási napján a történész szakértő meghallgatása közben – az ügyészi indítvánnyal egyetértve – elrendelte dr. K. Sándor vádlott igazságügyi elmeorvos-szakértői és audiológus vizsgálatát annak megállapítása végett, hogy dr. K. Sándor hogyan és mennyire képes felfogni és megérteni a külvilágból érkező ingereket. Azaz, szakértői vizsgálat azt hivatott tisztázni, hogy dr. K. Sándor van-e olyan elmeállapotban, hogy felfogja, mit mondanak róla, mi hangzik el róla a tárgyaláson, s azokat képes-e megérteni. A bíróság ezért döntött így, mert dr. K. Sándor – aki hallókészülék és hangosítás mellett is nehézkesen hallott – az eddigi tárgyalási napokon kérdésre többször úgy nyilatkozott, hogy hallja, de nem érti mi hangzott el. A bíróság tekintettel a vádlott egészségi állapotára és korára, kérte, hogy a szakértői vizsgálatot soron kívül folytassák le. A szakértői vizsgálat ennek megfelelően május 17-én lesz, mely szakértői vélemény azon a héten el is készül. A következő tárgyalási nap 2011. május 19-én lesz. A szakértői vélemény függvényében a tárgyalás folytatódik, avagy a bíróság felfüggeszti az eljárást.”
Emlékszünk jól, a tárgyalás megkezdésekor Efraim Zuroff főzsidó azt mondta, a vádlott idős kora ellenére is jó egészségi állapotban van, könyörületnek nincs helye. Azt is jól tudjuk, hogy már az első tárgyalási napon is arra panaszkodott dr. Képíró Sándor, hogy nem hallja jól, mit mond a bíró. A tárgyalást mégsem napolták el, sőt a vádat képviselő Falvai Zsolt ügyész is nyugodtan végigmondta a beszédét, s nem javasolt semmiféle elmeorvosi vizsgálatot. Falvai ügyész úr ma viszont hirtelen megvilágosodott, s orvosi vizsgálatot javasolt. Vajon miért? Mi történt a mai tárgyalási napon?
Zinner Tibor történész szakértő érdekes dolgokat mondott, mielőtt a tárgyalás elnapolásáról szóló bírói végzés megszületett volna. A történész azt fejtegette, hogy a Képíró elleni – háború alatt született – ítélet eredeti, hiteles példánya az ítélet megsemmisítése után elveszett vagy megsemmisült, s csak másolatban illetve fordításban létezik. A dokumentumok egyike Szerbiából származik, ez olyan irat, amelyet egy szerb nyelvű „másolatból” fordítottak vissza magyarra, s alapvető tévedéseket tartalmaz. A másik példány a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központból került elő, ennek az utolsó oldala viszont a hitelességet bizonyító pecsétekkel együtt hiányzik, vagyis bizonyítéknak nem tekinthető. Márpedig a vádirat erre két, „kétes” értékű bizonyítékra támaszkodik, s Zinner is aggályainak adott hangot ilyen „bizonyítékok” felhasználása miatt.
Ekkor Falvai Zsolt ügyész – jegyezzük meg jól a nevét, mert ő ennek a bosszúpernek a hazai „motorja” – hirtelen elmeorvosi vizsgálatot kért. Zétényi Zsolt ügyvéd ellenezte az ügyész indítványát, mert szerinte védencének nem elmebeli, csupán hallási problémái vannak. A bíró végül eleget tett az ügyészi indítványnak, a tárgyalást elnapolta, de Zétényi felvetését akceptálva elrendelte dr. Képíró Sándorral kapcsolatban a hallásvizsgálatot is.
Valami itt nagyon büdös. Miért éppen most lesz orvosi vizsgálat? Az ügyészi nyomozás időszakában, tehát a per megkezdése előtt, vagy az első tárgyalási nap történései után miért nem került sor ilyen vizsgálatra? Nézzük meg a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) vonatkozó előírásait.
A Be. 188. § (1) bekezdésének b.) pontja szerint az ügyész felfüggeszti a nyomozást, ha „a gyanúsított tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet részt”. Ha pedig ténylegesen fennáll a büntethetőséget kizáró ok – pl. a súlyos betegség, kóros elmeállapot -, akkor a 190. § (1) bekezdés d.) pontja értelmében a nyomozást meg kell szüntetni. Ezzel a lehetőséggel miért nem élt Falvai ügyész? Avagy akkor semmilyen jel nem utalt arra, hogy orvosi vizsgálatra lenne szükség?
A bíróság a Be. 266. § (1) bekezdés a.) pontja alapján az előbbi indokokra hivatkozva ugyancsak felfüggesztheti az eljárást – még a tárgyalás megkezdése előtt. Ezzel a lehetőséggel a bíró nem élt. Az elmeorvosi vizsgálat eredményének függvényében a Be. 307. §-a alapján a bíróság „menet közben” is felfüggesztheti az eljárást – amint erre az eshetőségre a fent idézet közlemény is utal.
Tartalmaz azonban a Be. egy olyan passzust is, amely külön figyelmet érdemel. A 6. § (3) bekezdés c.) pontja szerint meg kell szüntetni az eljárást és „felmentő ítéletet kell hozni”, ha „büntethetőséget kizáró ok áll fenn”. A kóros elmeállapot is ilyen kizáró ok. Persze a büntetés ilyenkor sem marad el, hiszen a Be. 331. § (4) bekezdése értelmében „ha a felmentés alapja a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok, a bíróság elkobzást, illetőleg vagyonelkobzást rendelhet el”. Ezt a passzust jegyezzük meg jól.
A Be. 6. paragrafusában egyébként van még egy igen elgondolkodtató rész: a (3) bekezdés d.) pontja szerint akkor is meg kell szüntetni az eljárást, ha „a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták”.
Tudjuk, dr. Képíró Sándort a háború alatt elítélték 10 évre, erre az ítéletre hagyatkozik a vádirat is, ugyanakkor az is tény, hogy ezt az ítéletet – mivel törtvénytelen volt – megsemmisítették, s annak minden jogkövetkezménye alól mentesítették dr. Képíró Sándort. Magyarán: a mostani ügyet egyszer már „jogerősen elbírálták”, ezért ez az egész eljárás törvénytelen. Mondjuk ki nyugodtan: a Be. idézett passzusa értelmében Falvai Zsolt ügyész egy koncepciós perben képviseli a vádat. Ha dr. Képíró Sándor meghurcolása véget ér, Falvai úr ellen eljárást kell indítani.
A mai nap történései azt mutatják, hogy a vád képviselője rádöbbent: ebből az ügyből ő csak rosszul jöhet ki. Egyrészt azért, mert olyan „bizonyítékokat” tett le a bíróság asztalára, amelyek nem hitelesek, másrészt pedig azért, mert kétszer ugyanazt a cselekményt nem bírálhatja el bíróság.
Most azzal próbál „előremenekülni” a vád, hogy elmeorvosi vizsgálat mögé bújik. Ha a vizsgálat megállapítja, hogy dr. Képíró Sándor elméjében kóros elváltozások észlelhetők, akkor az ügyet le kell zárni. De ebben az esetben a vád – és Zuroff főzsidó is – jól jönne ki az ügyből. Ugyanis azzal érvelhetnének, hogy a vád megállta a helyét, dr. Képíró Sándor bűnös, de elmebeli állapota miatt nem vonható felelősségre – s a bíróság bűnösség megállapítása esetén vagyonelkobzást rendelhet el. Ebben az esetben a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad: Képíró nem kerül börtönbe (a bíró megnyugtatja a lelkiismeretét), de mégis kimondatik a bűnössége (Zuroff főzsidó diadalittas pofával állhat a kamerák elé).
Nem véletlenül ellenezte az elmeorvosi vizsgálatot Zétényi Zsolt ügyvéd úr, aki már számtalanszor elmondta: a vád bizonyíthatóan alaptalan, s ez a koncepciós per lesz Zuroffék legnagyobb kudarca. Ma Zinner Tibor történész meghallgatásával elkezdődött a vád látványos összeomlása. A Zuroff érdekeit szolgáló Falvai Zsolt azért állt elő indítványával, mert érezte: összetákolt „vádiratának” hazugságait a valóság hamar leleplezi. Gyorsan kellett cselekedni, mert még egy „nagyágyú” történész áll bevetésre készen a védelem oldalán.
Remélem, az orvosi vizsgálat nem teszi lehetővé az eljárás felfüggesztését, majd az eljárás fentebb részletezett megszüntetését. Olyan ítéletre várunk valamennyien, amely kimondja dr. Képíró Sándor ártatlanságát, s ezt követően egy másik perben vádlóinak, rágalmazóinak bűnösségét. Igen, bűnösségét – hamis vád bűntettében.
A dr. Képíró Sándor elleni mostani orvosi „akció” egy régi történetre emlékeztet. Nem véletlenül kértem a kedves Olvasót: jegyezze meg jól a vagyonelkobzásról szóló, fentebb idézett törvényi részt. Mert valami azt súgja nekem, a háttérben ilyen „forgatókönyv” készül (vagy már előre meg is írták).
Amikor a második világháború véget ért, Norvégiában őrizetbe vették Knut Hamsun Nobel-díjas írót, a 20. század egyik legnagyobb regényíróját. Hamsun szimpatizált a Harmadik Birodalommal, támogatta Hitler politikáját. A zsidóság szerepét károsnak ítélte, de egyetlen zsidónak sem ártott. Norvégia német megszállása idején írt cikkeiben arra kérte a partizánkodó fiatalokat, ne harcoljanak a német hadsereg ellen. Hamsun hitt a germán Európában, s Norvégia jövőbeni fontos szerepében – de semmilyen bűncselekményt nem követett el. Egyetlen „bűne” volt: azt írta, amit gondolt.
A háború befejeződött, s az árulónak bélyegzett Hamsunt letartóztatták. Ügye évekig húzódott, mert mégsem akarták a nemzet nagy öregjét (1859-ben született) börtönre ítélni. S akkor kitalálták, hogy elmeorvosi vizsgálatnak vetik alá. Egyszerűen azért, mert süket, (amúgy egyébként – romló látását leszámítva – teljesen ép, egészséges). Hamsunt beszállítják a bolondok házába, de ő erős, nem bolondul meg. Végül sikerül kiharcolnia, hogy bíróság elé állítsák.
A nagy írót végül 1948-ban vagyonelkobzásra és pénzbírságra ítélik. Knut Hamsun ezt az egész történetet megírta: ez lett az utolsó könyve. Címe: Benőtt ösvényeken – 2002-ben végre magyarul is megjelent. Ebben a megrázó könyvben olvasható Hamsun bíróság előtt elmondott „védőbeszéde”. Ebből idézek zárásul egy részt – a hamsuni szavak mutatis mutandis dr. Képíró Sándor esetében is érvényesek lehetnek:
„Nagyra becsülöm a közvélemény ítéletét. A norvég igazságszolgáltatást még többre becsülöm, de azért mégsem olyan sokra, mint a magam meggyőződését, hogy tudom, mi jó és mi rossz, mi helyes és mi helytelen. Elég öreg vagyok ahhoz, hogy meglegyen a magam zsinórmértéke.”
Zuroffék az ilyen szavaktól szoktak szívszélhűdést kapni. Ezért sem engedhető meg, hogy dr. Képíró Sándorból állami segédlettel – a hamsuni történet mintájára – bolondot csináljanak…
Falusy Márton – Hunhír.info
