Érdekes intézmény a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Egy héttel ezelőtt Novák Előd állt a bíróság előtt becsületsértés vádjával. Novák egy korábbi bírósági tárgyaláson egy rendőrt „ávósnak” és „hazugnak” nevezett, s véleményéért most a bíróság – még nem jogerősen – elmarasztalta. Aztán eltelt néhány nap, s az ún. „nácivadász” Efraim Zuroff állt bíróság elé ugyanabban az épületben – rágalmazás vádjával. Zsidajunkat természetesen felmentette a magyarországi bíróság, hiszen egy zsidajnak (pláne egy ekkora főzsidajnak) mindent szabad.
Efraim Zuroff a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának a vezetője. Évekkel ezelőtt ő hirdette meg „az utolsó esély” néven elhíresült akciót ún. „náci háborús bűnösök” felkutatására. Jó zsidó szokás szerint pénzt kínált azoknak, akik rejtőzködő nácikat adnak fel. Az akció a jobb érzésű emberek körében világszerte hányingerrel elegy felháborodást váltott ki, de a felkínált pénz sajnos meghozta a gyümölcsét. Valaki dr. Képíró Sándor egykori csendőrtisztet is „feldobta”, Zuroff pedig a „háborús bűnösök” listájának előkelő, dobogós helyére tette szegény öregembert. Zuroff már évekkel ezelőtt nemcsak háborús bűnösnek, hanem gyilkosnak is nevezte Képírót.
Évekig úgy tűnt, Képíró Sándor „ügye” befejeződött, hiszen a bíróság nem indított ellene semmilyen eljárást. Tavaly azonban a „megújulás” jegyében új kormány jött, s a Legfőbb Ügyész székébe is új – pontosabban régi-új – ember csücsült: Polt Péter, aki gazdái minden óhaját feltétel nélkül teljesíti. Mivel az Orbán-kormány köztudottan a befolyásos külhoni zsidó szervezetek kegyeit keresi, nem meglepő, hogy 2011. február 14-én a Budapesti Nyomozó Ügyészség nevű gyanús képződmény vádat emelt dr. Képíró Sándor ellen. Az „ügy” tárgyalása május 5-én kezdődik a Fő utcai bíróságon.
Dr. Képíró Sándor sem maradt tétlen, rágalmazás miatt beperelte Zuroffot. A Btk. szerint „aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő”. A törvény szerint a büntetési tétel két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva követik el.
A Pesti Központi kerületi Bíróságon egy férfiszerű bíró felmentette a vád alól Zuroffot. A Fővárosi Bíróság honlapján található közlemény szerint „a bíróság indoklásában kifejtette, hogy az 1944-es ítélet birtokában a vádlott, akinek jogi érdeke fűződött a közlés megtételéhez, megalapozottan és egyébként jóhiszeműen eljárva állította azt dr. K. Sándor volt csendőrszázadosról, hogy háborús bűnös”.
Korábban írtam már érintőlegesen a Képíró-ügyről, most csak egy fontos adatra szorítkozom: dr. Képíró Sándor ellen jogerős bírósági ítélet soha nem született. Pláne nem ún. „háborús bűntett” miatt. Ez utóbbit újfent megismétlem: dr. Képíró Sándort ún. „háborús bűntett” miatt soha nem ítélték el. Ezt azért fontos így rögzíteni, mert Zuroff évek óta „háborús bűnösként” emlegeti Képírót. Ami ugye rágalom, mert Képíró sem háborús, sem más bűncselekményeket nem követett el. Amit az is bizonyít, hogy nem is ítélte el soha bíróság.
Nem kell jogtudornak lenni ahhoz, hogy belássuk: a Btk. hivatkozott szavai értelmében Zuroff megrágalmazta Képírót. Ráadásul nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva, s bizony – mondjuk ki nyíltan – aljas indokból. Igen, aljas indokból, mert ez az egész „nácivadászat” aljas indokból elkövetett bűncselekmény. S ehhez sajnos a magyarországi bíróság is asszisztál. Például azzal, hogy felmenti a rágalmazás vádja alól Zuroffot – mondván, hogy „megalapozottan” s persze „jóhiszeműen” állította ez a zsidaj Képíróról, hogy „háborús bűnös”. S nem szakadt le a tárgyalóterem plafonja!
Követve a bírósági indoklás „eszmeiségét”, én is „megalapozottan és egyébként jóhiszeműen eljárva” fogalmazok majd az alábbiakban. Ha Zuroffnak szabad csúnyán beszélni egy ártatlan nem zsidóról, akkor nekem sem tilos a saját hazámban egy külhoni ocsmány zsidajra válogatás nélkül szép jelzőket aggatni.
Mielőtt a ma kezdődő per tárgyára térnék, még egy „apróságra” szeretném felhívni a kedves Olvasó figyelmét. Nemcsak Zuroff rágalmazott, hanem például a Síp utcai különítmény egyik führere, a Feldmájer Péter nevű törpe zsidaj is. Ez a csokornyakkendővel díszített förtelem a vádemelés februári bejelentése után örömének adott hangot, s azt böfögte, hogy „példaértékű lehet, ha Képíró Sándort háborús bűntette miatt elítéli az igazságszolgáltatás”. A törpe zsidaj másik böffenete szerint Képíró „nap mint nap szembesülhet azzal, hogy dacára az ő és a hozzá hasonló háborús bűnösök tevékenységének, egy virágzó életet élő zsinagóga található éppen a lakása közelében”.
Nem tudom, a Feldmájer nevű metélt gnómot miért nem perelte be Képíró Sándor. A Síp utcai maffiózó zsidó ugyanis szintén háborús bűnösnek nevezte Képírót – minden bizonyíték nélkül.
Feldmájer-zsidaj persze nyugodtan szórhatta rágalmait, hiszen Zuroff felmentése is azt bizonyítja: Magyarországon faji törvények vannak érvényben. A magyarországi bírósági gyakorlat is azt támasztja alá, hogy a zsidaj felsőbbrendű, a zsidaj a törvények felett áll, a zsidajnak mindent szabad. A zsidaj nyugodtan rágalmazhat, nyugodtan beletaposhat mások becsületébe. Ha magyar teszi ugyanezt, akkor az elmarasztaló ítélet sem marad el. Ismerős helyzet ez, a kiegyezés utáni magyartalan korszakban is történtek ilyen kirívó esetek (Asbóth János egyik beszéde erre vonatkozó ijesztő adalékot tár elénk – de erről majd máskor).
A vádirat szerint az újvidéki razzia során (1942. január 21-23.) dr. Képíró Sándor részt vett ártatlan civilek kivégzésében. Hogy ezt a „tényt” milyen bizonyítékok alapján állítja a vádhatóság – rejtély. Ezt a vádat ugyanis nemcsak Képíró Sándor cáfolja, hanem a bizonyítékok totális hiánya is. Eleddig ugyanis semmilyen adat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy Képíró gyilkosságokban vett volna részt.
A vádirat háborús bűntett elkövetését rója Képíró terhére, s a Btk. 165. paragrafusára, illetve az 1945. évi VII. törvény 11. § 5. pontjára hivatkozik. Érdemes a jogszabályi hivatkozást részletesebben is bemutatni.
A Btk. 165. paragrafusának címe: Egyéb háborús bűntettek. Ez a paragrafus csupán azt rögzíti, hogy egyéb háborús bűntettekről külön jogszabály rendelkezik. Ez a külön jogszabály: „az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt, az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel módosított és kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME rendelet”. Az 1945. évi VII. törvény „a népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek törvényerőre emeléséről” szólt, eme törvény alapján állították bíróság elé az ún. „háborús bűnösöket”.
A „rendszerváltozás” után az Alkotmánybíróság 2/1994. (I. 14.) AB határozata az említett 1945-ös törvény rendelkezéseinek többségét alkotmányellenesnek minősítette, ezért azokat megsemmisítette. Az AB akkor kimondta, hogy a háborús bűntettek elkövetési magatartásait meghatározó rendelkezések sértik a „nullum crimen sine lege” („nincsen bűncselekmény törvény nélkül”) elvét. Vagyis: amit a törvény nem tilt, az nem lehet bűncselekmény. A másik alapvető jogelv – „nulla poena sine lege” – értelmében pedig büntetni csak azt a cselekményt lehet, amelyet elkövetése idején a törvény bűnténynek minősített. Vagyis: egy cselekményt nem lehet utólag hozott jogszabállyal úgy büntetni, hogy az adott cselekményt annak elkövetésekor törvény nem büntette. Az AB tehát az 1945. VII. törvény rendelkezéseinek javát megsemmisítette – kettő kivételével: a törvény 11. § 5. pontjában, valamint 13. § 2. pontjában rögzített elkövetési magatartás büntethetősége maradt csak fenn.
Dr. Képíró Sándor ellen az 1945. évi VII. törvény 11. § 5. pontja alapján emeltek vádat. E jogszabályi hely szerint háborús bűnös az, aki „a megszállott területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal való bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértette, vagy a visszacsatolt területek lakosságával, a reá bízott hatalommal visszaélve kegyetlenkedett, vagy aki általában felhajtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának”. Ez a bűncselekmény a törvény értelmében nem évül el – ami persze szintén sérti a „nullum crimen sine lege” elvét, hiszen a „háborús bűntett” fogalma és az elévülés kizárása is a büntetni kívánt események után került bevezetésre a jogrendbe. Ez a visszamenőleges hatályú ítélkezés – amely 1945 után terjedt el az ún. „demokráciákban” – véleményem szerint az alapvető jogelvek politikai célzatú lábbal tiprása, ezért emberellenes.
A dr. Képíró Sándor elleni vád az idézett törvényi hely harmadik fordulatára épül: eszerint a volt csendőrtiszt tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának. Erre vonatkozóan azonban sem az újvidéki események után közvetlenül lezajlott vizsgálat során, sem az eltelt évtizedek alatt nem merült fel semmilyen adat. Zuroff tehát hamisan vádolja Képírót, s ezt a randa „nácivadász” zsidaj is pontosan tudja.
Egy biztos: ha hazánkban még nyomokban maradt valami a jogállami elvekből, akkor Képírót a bíróság felmenti, hamis vád miatt pedig eljárást indít Zuroff és metélt bandája ellen. Ha Képírót a bíróság elítéli, akkor viszont cáfolhatatlanul bebizonyosodik: Magyarország csak zsidó gyarmat, amelyet névlegesen (kék, piros vagy éppen narancs fedőszín alatt) züllött kollaboránsok irányítanak.
Én persze reménykedem. Reménykedem, hogy Zuroff és bandája fölsül, s az igazság győz. Ez a Zuroff nevű randa zsidaj egyébként 2009 elején Újvidék (mai nevén Novi Sad) díszpolgára lett. Hogy miért? Mert rágalomkampányt indított Képíró ellen. A most kezdődő tárgyaláson állítólag valami újvidéki zsidófőnök is jelen lesz, a gyűlölet apostolai közül tehát többen is büdösíteni fogják a tárgyalótermet. Zuroff bosszúmunkáját egyébként más díjjal is jutalmazni akarták, s ez nem vicc: 2008-ban Nobel-békedíjra jelölték a bosszúálló zsidóságnak ezt a borzalmas példányát.
S végül olvassuk csak el még egyszer azt a jogszabályi helyet, amely alapján Képíró ellen vádat emeltek. Háborús bűnös például az, aki megszállt területek lakosságával, vagy a hadifoglyokkal való bánás tekintetében súlyosan megsérti a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat. Ezt egyébként az 1949. évi Genfi egyezmények is tiltják. S akkor vessük szemünket arra a városra, ahol a Zuroff nevű undorító zsidaj székel. Jeruzsálemet a cionista terrorállam megszállta, az ott élő palesztinokat elüldözte, s a nemzetközi jogra fittyet hányva Jeruzsálemet annektálta. S akkor nem beszélek arról, hogy az egyéb megszállt területeken hogyan bánt-bánik a cionista terrorhatalom az őshonos lakossággal. Ami a lényeg: Zuroff éjjel-nappal háborús bűntettekkel szembesül. Saját söpredék-fajának háborús bűntetteivel. Zuroff zsidaj bizonyára jelen lesz Képíró úr tárgyalásán, hiszen éppen Budapesten büdösíti a levegőt. Nem lennék meglepve, ha egy magyar honfitársunk finoman felhívná a figyelmét arra: Magyarországon kívül is van élet, serénykedjék inkább a Palesztina földjét megszállva tartó háborús bűnös metéltek bíróság elé állításában…
Falusy Márton – Hunhír.info