Annyit írogattunk már össze Képíró Sándor ügyéről, az őt hamisan vádoló Zuroff főzsidóról és a Simon Wiesenthal Központ nevet viselő embertelen intézményről, hogy közben elfelejtkeztünk a lényegről: dr. Képíró Sándorról. Az ő életéről sok olvasó bizonyára nagyon keveset tud. Ezt a hiányt pótoljuk az alábbiakban.

Dr. Képíró Sándor nevét öt évvel ezelőtt kezdte megtanulni a magyar közvélemény, amikor az Efraim Zuroff nevezetű bosszúszomjas zsidó háborús bűnösnek nevezte az egykori csendőr századost. Szegény Képíró Sándor kálváriája akkor kezdődött, de szerencsére azonnal mellé állt a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, illetve annak képviseletében a minden tiszteletet megérdemlő egykori honatya, dr. Zétényi Zsolt ügyvéd úr.

Szerdán az Amerikai Népszava című cionista szennylap honlapján egy Rákócza Richárd névre hallgató nemtudommicsoda „Az utolsó csatlós utolsó vádlottja” címmel hosszú írást szentelt Képíró Sándornak, aki Rákóczánk szerint az elmúlt években „a magyarországi neohungarista szubkultúra bálványává vált”. Na ezért is érdemes megismerkedni Képíró Sándor életével, mert normális ember lelkesen lesz hungarista – vagy „neohungarista”, ahogy ez a marha írja -, mintsem Rákócza avagy Neo-Rákócza híve. S azért is érdemes elolvasni az egykori csendőr százados önéletrajzát, mert – ahogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2008. szeptember 24-én kiadott közleménye végén olvassuk – „a Képíró-ügy lesz a nácivadász akció egyik legnagyobb kudarca”. Érdemes tehát minden jóérzésű magyar embernek tudnia, kit is hurcoltak-hurcolnak meg Zuroff főzsidó vezérletével a bosszúért lihegő metéltek.

Dr. Képíró Sándor önéletírása 2006-ban született. Tartását, jellemét jól jelzi, hogy nem kertel, néven nevezi vádlóit, akik „a lakásommal szemben lévő zsinagógában eldöntötték, hogy mivel fognak vádolni”. Az alábbiakban a Nemzeti Jogvédő Szolgálat honlapján található teljes szöveget közöljük.

„Dr. Képíró Sándor: Életem

1914. február 18-án születtem református családban, apám neve: Képíró Sándor, anyám neve: Kovács Róza volt.

Az elemi iskola első 4 osztályát a sarkadi református iskolában végeztem, majd a gimnázium 3 osztályát a mezőtúri református iskolában, a gimnázium 4-8. osztályát a békéscsabai evangélikus iskolában fejeztem be, ahol 1932-ben érettségiztem. 1932 és 1933. október 1. között a nyíregyházi 6. Tüzér Osztálynál szolgáltam, ahonnan 1933. október 1-én mint hadapród tűzmester szereltem le.

1933-ban beiratkoztam a szegedi Ferenc József Egyetem Jogi Karára, és 1937 májusában államtudományi doktorrá avattak.

1937 őszén beiratkoztam a budapesti Kereskedelmi Akadémiára, ahol kereskedelmi átképző tanfolyamon vettem részt. 1938 májusában felvettek a Magyar Általános Hitelbankba.

1938 decemberében kaptam értesítést, hogy felvettek a 2 éves csendőrtiszti tanfolyamra.

1939 februárjában kellett jelentkeznem a Böszörményi úti csendőr-laktanyában, ahonnan azonnal a Ludovika Akadémián kezdődő tiszti tanfolyamra rendeltek, ahol gyalogsági kiképzést kaptam.

1939 októberében a Böszörményi úti csendőr-laktanyában kezdődött a csendőri kiképzésünk, és 1940. július 9-én hadnaggyá avattak. Mint hadnagy 1940 júliusában a szolnoki szárnyhoz kerültem szárnyparancsnok-helyettesnek.

1940 októberében áthelyeztek az orosházi szárnyhoz, szárnyparancsok-helyettesnek.

1941 májusában főhadnagy lettem, majd decemberben áthelyeztek a makói csendőriskolába oktató tisztnek.

1942. január 21-22-23-án részt vettem az újvidéki razziában.

1943. augusztus 1-én századossá léptetett elő Horthy Miklós kormányzó úr, valamint ugyanezen a napon kineveztek a kiskunhalasi szárny parancsnokának.

1943. szeptember elején jött a távmondat, hogy azonnal induljak Újvidékre, mert Tóth József őrnagyot kell helyettesítenem, aki az újvidéki járőrvezető iskola parancsnoka volt, s most törzstiszti tanfolyamra ment. A járőrvezető tanfolyam záró szemléje november végén volt, ahová Temesváry vezérőrnagy is kijött, mint a csendőrség kiképzési parancsnoka. A tanfolyamon a hallgatóimat ’általános igen jó’ eredménnyel vizsgáztattam le.

1943. december 3-ra idézést kaptam a VKF Bíróságától Szegedre, előzetes kihallgatásra. Ettől a dátumtól kezdve 1944. június 1-ig eljárás folyt ellenem, ezért nem szolgálhattam. (Ezt az ügyet külön írtam le.)

1944. június 1-től mint kerületi segédtiszt szolgáltam Kolozsváron. Ez év júliusában a kolozsvári helyőrségi kórházban heresérvvel operáltak meg, melyet lovaglástól kaptam. Utána betegszabadságon voltam július végéig, majd augusztus elsejével bevonultam Miskolcra a csendőr iskola parancsnokaként, ahonnan áthelyeztek. Itt a háború ellenére normálisan folyt a kiképzés. A csendőr-parancsnokság az ősz folyamán nyugatra távozott, de a tanszázadot otthagyták Miskolc védelmére. Miskolc védelmét Siegler Konrád ny. ezredes szervezte meg úgy, hogy november 8-án riadóztatták és az Avasra helyezték védőállásba mint gyalogság. A tanszázad volt az egyetlen magyar egység, amely Miskolcot védte.
November utolsó hetében német hegyi vadászok váltottak le bennünket a fosztogatások megakadályozására.

1944. december 2-án járőreim jelentették, hogy a németek szedik le a távbeszélő vonalakat. Beszéltem egy német katonával, aki mondta, hogy ők már mennek, és hogy az oroszok már elfoglalták Diósgyőrt, az orosz páncélosok a Sajó völgyén felszaladtak egészen Sajószentpéterig. Így tehát bekerítettek bennünket. Bevontam járőreimet és december 2-án éjjel a Szent Anna Kápolna melletti földúton még kijutottunk Miskolcról.

A továbbiakban a Dunától északra kijutottunk Ausztriába, Hollabrun városába, ahol értesültünk május 8-án, hogy vége a háborúnak, és aki nem éri el a Linz-Kaplitzi útvonalat, az orosz fogságba kerül.

Sikerült elérni ezt az útvonalat, és május végén az amerikaiak átadták az egész 3. magyar hadsereget az oroszoknak. Mondtam az embereimnek, hogy mindenki menjen, ahová tud, és ne kerüljön orosz fogságba. Eljutottam Linztől északra, ahol egy helybeli gazdához beálltam mezőgazdasági munkásnak élelemért. Később Linzben a tolató-pályaudvaron vasutat építettem, itt egy magyar vasútépítő egységhez kerültem. Innen átmentem Tirolba, ahol feliratkoztam az Argentin Katolikus Egyház listájára, és 1948. augusztus 1-én megérkeztem Buenos Airesbe. Itt egy textilgyárban kaptam munkát, majd megtanultam szőni. 1950-ben megnősültem. Vettem egy kézi szövőgépet és szép anyagokat gyártottam. 1955-ben átálltam a gépi kötésre, és szép pulóvereket és ruhákat gyártottam.

Két gyermekem van. A lányom egy nagy amerikai cégnél személyzeti főnök, ahol kb. 250 tisztviselő dolgozik. A fiam fogorvos és Buenos Airesben van rendelője.

1996 májusában magyar útlevéllel hazatelepültem azzal, hogy ha a gyermekeim haza akarnak jönni, legyen hol letelepedniük.

Tíz évig nyugodtan éltem itthon, mígnem a Wiesenthal Központ meghirdette, hogy 10 ezer Euro-t fizet annak, aki felad egy háborús bűnöst. Valaki, aki jól ismerte viszonyaimat, a Júdás-pénz ellenében feljelentett, és a Központ örült, hogy találtak még egy életben lévő csendőr századost, aki ugyan semmiféle zsidóellenes bűnt nem követett el, de ennek ellenére büntetlenül rá lehet fogni minden aljasságot. Találtak egy pertörléssel megszüntetett VKF-ítéletet, amit azért hoztak, hogy Szombathelyit tisztára mossák.

A pertörlési eljárást Csatay vezérezredes már az ítélethozatal idején elkezdte, és 1944. február 18-i hatállyal visszahelyeztek századosi rangomba (rendelet száma: 40 116 eln. fbü. 1944. évi május 25-én). A rendelet megtalálható a Honvédségi Közlöny 1944. május 31-i számában (24. sz.).

Az 1944-es VKF Bíróság által hozott ítélet számtalan törvényellenes adatot tartalmaz. Ezek közül csak egy párat említek meg, bár elég lenne egy is a törvénytelenség igazolására:

1., A vezérkari főnök nem volt illetékes parancsnok a per levezetésére. A csendőrség illetékes parancsnoka a csendőrség felügyelője, Faraghó altábornagy volt. Kértük, hogy a rendes hadbíróság elé kerüljünk, de azt elutasították, mert a per azért is indult, hogy a fő-felelős Szombathelyit tisztára mossák.

2., Kértük, hogy Szombathelyit idézzék meg a főtárgyalásra, amit szintén elutasítottak, mivel ő volt a bíróság főnöke.

3., Babos hadbíró ezredes azt állította a főtárgyaláson, hogy Szombathelyi nem tudott arról, hogy mi történt Csurogon és Zsablyán január 5-én és 6-án. Vasvári vk. alezredes (aki Szombathelyi segédtisztje volt) megjelent és azt vallotta, hogy ő mutatta meg Szombathelyinek Fóty őrnagy jelentését, aki a vezérkarhoz beosztott csendőr-nyomozótiszt volt. Ebben az állt, hogy 1200 ember életét vesztette. Szombathelyi, amikor ezt elolvasta, saját kezűleg egy vonalat húzott a jelentéshez, és ezt írta oda: „Nem sok.”

Ezután kb. január közepén ’tisztogatást és megtorlást’ rendelt el Újvidék térségében. Ezen kívül még Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagyot, a szegedi hadtest parancsnokát szóban is eligazította.

4., A vád ellenünk kollektív volt, amit a Btk. nem ismer el. A vád a Honvédségi Törvény alapján állt és hűtlenség volt. Fellebbezés nem volt, és amint a vezérkari főnök aláírta, azonnal végrehajtható volt.

Meg kell még említenem, hogy a háború után Babos hadbíró ezredest elfogták, és 260 rendbeli törvénytelen halálos ítélet meghozatalával vádolták. A VKF Bíróságát már 1944-ben feloszlatták.

A pertörlésnek meg kellett történni, mert csak ezután kezdhettünk tovább szolgálni, amit Csatay vezérezredes úr megígért.

Ennek a nem létező ítéletnek az alapján kérte a jeruzsálemi Wiesenthal Központ vezetője letartóztatásomat.

A Wiesenthal Központ az év szeptember 28-án, semmibe véve személyiségi jogaimat, lakásom előtt az utcán, a világ minden tájáról hozott újságírókkal és fotoriporterekkel látványos ’sajtókonferenciát’ tartott, amivel telekürtölte a nyugati világ rádió és TV-állomásait, ordítozva háborús bűnösnek nevezett, és azt állította, hogy megszöktem az ítélet végrehajtása elől.

Tíz évig éltem itt nyugodtan, eddig senki nem zavart, de most, nemrég a lakásommal szemben lévő zsinagógában eldöntötték, hogy mivel fognak vádolni. A világsajtó tele volt a legképtelenebb hazugságokkal és aljas rágalmakkal, amelyeknek semmi alapjuk nincs.

Sajnos, a háború után a M. Kir. Csendőrséget, a világ egyik legjobb fegyveres őrtestületét mindenféle aljas rágalmakkal lejáratták. Azt a Csendőrséget, amelyik több mint 90 %-os arányban felderítette a bűncselekményeket.

A feljelentés kigondolói beindították a hazugság propaganda-gépezetét. Sajnos, kicsit már megöregedtem, ezért nehezen viselem a megpróbáltatásokat, azt, hogy ma, 2006-ban rám akarják fogni, hogy háborús bűnös vagyok.

Ez az ügy nagyon hasonlít a pár évvel ezelőtt lezajlott, a Kanadában élő Finta Imre csendőr-százados ügyéhez, akit 8 vádpont alapján vádoltak meg. Jöttek a tanuk a világ minden részéből, de a kanadai Legfelsőbb Törvényszék mind a 8 vádpont alól felmentette Finta Imrét. A hiba csak az volt, hogy Finta Imre egészsége és vagyonkája ráment az évekig tartó pereskedésre. A Wiesenthal Központ nem akar tanulni?

Búcsúzóul még csak azt akarom mondani, hogy soha semmiféle zsidóellenes bűncselekményben, deportálásban nem vettem részt.

Dr. Képíró Sándor
szkv. cső. Százados”

F. M. – Hunhír.info