Zajlik a vita az új alkotmányról – itthon és külhonban egyaránt. Legutóbb Schiff András és Esterházy Péter mondta el külföldi lapban kritikai észrevételeit (mindketten bizonyára jeles szakértők), idehaza pedig közismerten baloldali és liberális „értelmiségiek” bocsátottak ki tiltakozó, nyílt levelet „a történettudomány nevében”. Érdekes, hogy ezen „kritikusoknak” csupán az alkotmány preambuluma szúr szemet, a szöveg többi részével nem foglalkoznak.
Az említett nyílt levél kibocsátói szerint a preambulumban több vitatható történeti állítás olvasható. Szerintük például kétes értékű az a megállapítás, hogy Magyarország 1944. március 19-én elvesztette állami önrendelkezését, s azt csak 1990. május másodikán, „az első szabadon választott népképviselet” megalakulásával nyerte vissza. Én is úgy tanultam (hivatalos tankönyvből), hogy 1944. márciusában német csapatok szállták meg Magyarországot, ami egyenlő az állami önrendelkezés elvesztésével. 1945-ben jött a szovjet megszállás, tehát a nemzeti önrendelkezést akkor más vette el tőlünk. Mi akkor a levélírók baja?
A nyílt levél megfogalmazóit bizonyára azért zavarja az 1944. március 19-én elvesztett önrendelkezés, mert ők az ún. „holocaust”-tan szempontjából veszélyesnek tartják a preambulum megfogalmazását. Ha ugyanis Magyarország megfosztatott az önrendelkezés jogától, akkor az ún. „holocaust” magyarországi történéseit sem lehet a magyar állam nyakába varrni. Ezért nehezményezik a levélírók, hogy a kormányzat át akarja alakítani a Holokauszt Emlékközpont kiállítását. A levélírók egyik mondatát azonban érdemes megfontolni:
„A történelem kutatásának, az eredmények publikálásának és oktatásának szabadságát súlyosan veszélyezteti az olyan jogalkotás, amely a történelemről kötelező érvényű megállapításokat ír elő.”
Ezzel a mondattal mindenki egyetérthet. Remélem, a nyílt levél kibocsátói azok védelmében is fellépnek, akik a hivatalos „holocaust”-dogmáktól eltérő eredményeket publikálnak, hiszen az ő kutatási és publikálási szabadságukat is szavatolni kell. Örülök tehát, hogy a nyílt levél végén ezt olvasom: „kiállunk a történeti kutatás és interpretálás szabadsága mellett”. Ha tehát valaki „holocaust”-revizionista eredményeket publikál, akkor az aláírók mellettük is ki fognak állni. (Néhány „nagy” név az aláírói listából: Gerő András, György Péter, Heller Ágnes, Karsai László, Kenedi János, Komoróczy Géza, Tamás Gáspár Miklós. Hogy senki ne vádoljon elfogultsággal, megjegyzem, hogy az aláírók között vélhetően van néhány nem zsidó is.)
De tényleg csak az ún. „holocaust” hivatalos dogmáit „veszélyeztető” preambulum-részletekkel van bajuk az aláíróknak? A nyílt levélben azt is olvasom, hogy „sem az alkotmányban, sem annak preambulumában nincs helye történeti korszakok értékelésének”. Milyen „történeti korszakokat” értékel még a fideszes tervezet?
A preambulumban olvasom: „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista ’alkotmány’ jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.” Nocsak. Ha a kommunista alkotmány érvénytelen, akkor a kommunista korszak valamennyi, alacsonyabb rendű jogszabálya is érvénytelen. Mit is jelent ez a gyakorlatban?
Emlékszünk még talán: az Antall-korszak elején két honatya megpróbálta elérni, hogy a kommunista korszak bűnöseit felelősségre lehessen vonni. 1991. őszén a T. Ház elfogadta az ún. Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvényt. A Sólyom László vezette Alkotmánybíróság azonban megsemmisítette a törvényt (lásd 11/1992. /III. 5./ AB határozat). Egyszer talán érdemes lenne részletesen elemezni, mit is tartalmazott az AB határozata – most azonban elégedjünk meg a rövid konklúzióval: Sólyomék szerint azért volt a Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvény alkotmányellenes, mert minden bűncselekményre az elkövetésekor hatályos törvényeket kell alkalmazni, beleértve az elévülési időt is. Idézem az AB határozatának egyik passzusát:
„A törvény sérti az alkotmányos büntetőjognak azt a követelményét, hogy a bűncselekmények büntethetőségének elévülésére – beleértve az elévülés félbeszakítását és nyugvását is – az elkövetéskor hatályos törvényt kell alkalmazni.”
Sánta okfejtés ez, hiszen a második világháború alatt elkövetett állítólagos bűncselekményekért még ma is üldöznek embereket (hogy csak Budapesten maradjunk: lásd Képíró Sándor ügyét), ezekben az esetekben érdekes módon nem veszik figyelembe „az elkövetéskor hatályos törvényt”. Hadd fogalmazzak sommásan: a hivatalos megítélés szerint a kommunista bűnök elévülnek, az ún. „holocaustos” bűnök viszont soha. Eddig legalábbis ez volt a gyakorlat.
Az alkotmánybírósági határozat azért jutott eszembe, mert a mostani alkotmánytervezet preambuluma feketén-fehéren érvénytelennek tekinti a kommunista „alkotmányt” (nem véletlen, hogy a szöveg az „alkotmány” szót idézőjelbe teszi), s az arra épülő „jogrendet”. Vagyis az új alkotmány tervezete „az elkövetéskor hatályos törvényt” eleve törvénytelennek tekinti. Ez azt jelenti, hogy az új alkotmány elfogadása esetén az AB említett határozata is érvényét veszti, vagyis a Zétényi-Takács-féle törvényt megsemmisítő szégyenteljes határozat méltó helyére, a szemétdombra kerül – Sólyom László legnagyobb bánatára. Az új alkotmánnyal kapcsolatos tegnapi konferencián az egyik alkotmányjogász jogosan vetette fel: ha életbe lép az új alkotmány, akkor értelemszerűen az AB korábbi határozatai is érvényüket vesztik. Hiszen azok a határozatok még a régi alkotmány idején születtek, a régi alkotmány szellemében…
A preambulumban van még egy – témánk szempontjából – érdekes mondat. Íme:
„Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.”
Eleddig ilyen nyíltan soha nem mondatott ki törvényszövegben, hogy a kommunista bűnök nem évülnek el. Igaz, a szöveg „embertelen” bűnöket említ, ami felettébb elasztikus megfogalmazás. A hatályos Btk. XI. fejezetének címe: „Az emberiség elleni bűncselekmények”, de a törvény szövegében „embertelen” bűnökről nem olvasunk (egyébként a Btk. 33. paragrafusa tartalmazza mindazon bűncselekményeket, amelyek nem évülnek el). A furcsa, nem éppen jogi megfogalmazás – „embertelen bűnök” – valószínűleg nem véletlen. Ha az alkotmány preambulumában marad az idézett mondat, akkor két évtizeddel Zétényiék méltatlanul elbuktatott igazságtételi törvénye után végre eljöhet az idő, hogy a kommunista korszak még élő bűnösei is megkapják méltó jutalmukat. Az új alkotmány után a Btk. hatályos szövegét is módosítani kell, s akkor megnyílik az út a régóta várt igazságtétel előtt. A büntető törvénykönyv módosítását – alkotmányellenesség címén – már nem meszelhetné el az Alkotmánybíróság, hiszen a régi alkotmány a szemétdombra kerül. Lehet, hogy ballib oldalon ezért is támadják annyira a preambulum tervezetét. Egy biztos: az új alkotmány elfogadása utáni hónapokban – egészen az év végéig – törvények tömegét fogja módosítani a T. Ház. Hiszen minden jogszabályt az alaptörvényhez kell majd igazítani, vagy éppen hatályon kívül helyezni. Elképzelhető, hogy húsz év elteltével végre megszületik a sokak által várt igazságtételi törvény?
Falusy Márton – Hunhír.info