Hétfőn, szeptember 14-én a Budapesti Nyomozó Ügyészség őrizetbe vette a 95 éves dr. Képíró Sándor volt csendőr századost s „egyéb háborús bűntett miatt” gyanúsítottként hallgatták ki. Ugyanezen a napon a Budai Központi Kerületi Bíróság elutasította az ügyészség által előterjesztett indítványt, amely lakhelyelhagyási tilalommal sújtotta volna az idős férfit. Másnap a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának vezetője, Efraim Zuroff külön közleményben üdvözölte Képíró kihallgatását, s ezzel egy időben Feldmájer Péter zsidóvezér, a Mazsihisz nevezetű magyarellenes bűnszervezet vezetője is örvendezett egy jót, s sürgette Képíró mihamarabbi elítélését. Egyes sajtótermékek beszámoltak ugyan az újabb fejleményről, de a részletek valahogy eltűntek a tudósításokból. Nézzük meg hát alaposabban, mi is történt.
Hét évvel ezelőtt az említett Zuroff úr azzal az ötlettel állt elő, hogy fel kell kutatni, és bíróság elé kell állítani az ún. „holocaust”-ban bűnös személyeket. Mert hisz vészesen telik az idő, s Zuroffék szerint nem méltányos úgy meghalniuk a bűnösöknek, hogy nem ízlelték meg a börtönkosztot. A Zuroff-programnak szép neve van – Operation Last Chance, vagyis „utolsó esély akció”. Mivel a „holocaust” nagy biznisz, ez az akció sem nélkülözi az üzleti szempontokat: mindazokat, akik jártukban-keltükben háborús bűnösökre bukkannak, tízezer dollárral honorálja a Zuroff-csapat.
A nácivadászat először három balti államban indult meg, s a „pénzért életet” gusztustalan mozgalom 2004 nyarán elérte hazánkat is. Nemsokára kipécézték dr. Képíró Sándort, volt is nagy lelkendezés Zuroffék háza táján. Szegény, idős honfitársunk az éppen német bíróság elé álló Demjanjuk után a második helyen áll Zuroffék toplistáján. Hogy miért?
Az 1942-ben Újvidéken végrehajtott tisztogató akciók ügyében indított bírósági eljárásban 1944. február 18-án dr. Képíró Sándort is elítélték – hűtlenség címén 10 évi fegyházra. Nem sokkal később új eljárás indult, Képírót büntetlen előéletűnek nyilvánították, a 10 éves fegyházbüntetést kimondó ítélet hatályát vesztette, s Képírót visszahelyezték korábbi tiszti rendfokozatába. A háború után a volt csendőr százados külföldre távozott – nem kívánt orosz fogságba kerülni. A rendszerváltozás után, a 90-es évek derekán hazaköltözött, és tíz év múlva szinte az egész ország megismerte az arcát és a nevét. Zuroffék jóvoltából évek óta rágalmazza őt a hazai ballib sajtó. Meg a Mazsihisz, élén Feldmájer zsidóführerrel.
Efraim Zuroff 2006. augusztus elsején levélben fordult az illetékes hazai szervekhez, s kérte, hogy a dr. Képíró Sándorral szemben 1944-ben kiszabott – később megsemmisített – ítéletet hajtsák végre. A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa 2006. szeptember 27-én kelt végzésével megállapította hatáskörének és illetékességének a hiányát, s az ügyet áttette a Fővárosi Bíróságra. A Fővárosi Bíróság 2007. február 19-én kelt végzésével megállapította, hogy a „dr. Képíró Sándorral szemben kiszabott 10 év fegyházbüntetés végrehajthatatlan”. Másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 2007. május 11-én helybenhagyta az elsőfokú végzést, így az jogerőre emelkedett. Az ítélőtábla többek között megállapította, hogy miután „a 10 évi fegyházbüntetést kiszabó jogerős ítélet az azt követő eljárás során hatályát vesztette, hatálytalanná vált az az ítéleti rendelkezés is, amelynek a végrehajtása érdekében a bíróságnak intézkednie kellene”. Az ítélőtábla szerint tehát „nincs olyan jogerős elítélés, amelynek a végrehajtásáról intézkedni lehetne”. Ezzel az ügy – úgy tűnt – lezárult. Zuroffék fölösleges akciója 292.542 forintba került – ennyi volt 2007-ben az a bűnügyi költség, amelyet a végzés szerint az állam visel (vagyis az adófizető nép).
Zuroffék azonban nem nyugodtak. Továbbra is bosszúért lihegtek, nem érdekelte őket, hogy dr. Képíró Sándorral szemben a háborús bűntett gyanúja nem merült fel. Vádakat csak ők kreáltak, hazudoztak össze-vissza. A Zuroff-féle nácivadász szervezet 2009. áprilisában megjelent jelentésében a „legkeresettebb náci háborús bűnösök” listáján második helyen szerepel dr. Képíró Sándor. A jelentés szerint Képíró több mint 1200 civil meggyilkolásában vett részt Újvidéken, s bár elítélték, büntetését soha nem töltötte le. A jelentés szerint „Magyarország megtagadta az eredeti ítélet végrehajtását, de új büntetőeljárás eljárás indult ellene, amely több mint két éve tart, s még nem fejeződött be”.
A Zuroff-féle társaság a 2007-es bírósági végzés óta sem tétlenkedett. Ha az olvasó tájékozódik az „utolsó esély akció” honlapján (www. operationlastchance.org), akkor azt tapasztalja, hogy Efraim Zuroff időről-időre nyomást gyakorolt a magyar hatóságokra, s követelte Képíró elítélését. Idén áprilisban például azt mondta Zuroff, hogy bár Képíró ellen két éve tart a nyomozás, ítélet még mindig nem született, ezért az általa képviselt szervezet Magyarországot „megbuktatta emberiség elleni bűntettek üldözésének elmaradása miatt”. Mit lehet erre mondani? A Simon Wiesenthal Központ – s annak jeruzsálemi führere, Efraim Zuroff – már régen megbukott, hiszen évtizedek óta nem lépnek fel az emberiség elleni bűntetteket elkövető izraeli „politikusok” – palesztinokat gyilkoló bűnözők – ellen. Egy bukott, hiteltelen és erkölcstelen szervezet egyik führere oktatja Magyarországot? Abszurd. És persze vérlázító.
Tény azonban, hogy Zuroffék nyomásgyakorlása némi eredménnyel járt. Szeptember 14-én őrizetbe vették dr. Képíró Sándort, úti okmányait elkobozták, s lakhelyelhagyási tilalommal csak azért nem sújtották, mert az illetékes bíróság ezt az ügyészi túlbuzgóságot nem akceptálta. Jegyezzük meg – elrettentő példa gyanánt – a Zuroffék által irányított „ügyész” nevét: dr. Falvai Zsolt. S jegyezzük meg az ügyészi indítványt kukába hajító bíró nevét is: Sárrétiné dr. Szilágyi Mónika. Falvai „ügyésszel” szemben ő a becsület és a tisztesség útját járja. Az ügyészi indítványt elutasító végzésében van egy bekezdés, amely különösen figyelemre méltó: „A bíróság álláspontja szerint, mivel a hivatkozott tényállás mind elkövetési idejében, mind cselekvőségét illetően lényegében megegyezik a jelen eljárás alapját képező és a gyanúsított terhére rótt bűncselekmény tényállásával, a Be. 6. § (3) bekezdés d.) és 190. § (1) bekezdés h.) pontja értelmében – mivel a cselekményt jogerősen már elbírálták – a büntetőeljárás illetve a nyomozás megszüntetésének van helye”. A Büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) hivatkozott részei azt tartalmazzák, mikor kell megszüntetni a nyomozást, illetve mikor áll fenn az az eset, amikor meg sem lehet indítani a büntetőeljárást. A hivatkozott 6. § (3) bekezdés d.) pontja világosan kimondja, hogy „büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni”, ha „a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták”. A 190. § (1) bekezdés h.) pontja szerint pedig „az ügyész a nyomozást határozattal megszünteti”, ha „a cselekményt már jogerősen elbírálták”. A bírói indoklás idézett része azért érdekes, mert egyrészt világossá teszi, hogy a Zuroffék által irányított dr. Falvai Zsolt „ügyész” eljárása súlyosan törvénysértő, másrészt a törvénysértő eljárás folytatása esetén előre borítékolható, hogy a bíróság felmentő ítéletet fog hozni. Mást ugyanis nem tehet. Dr. Képíró Sándor ügyvédje, dr. Zétényi Zsolt pontosan fogalmazott: a védence ellen folyó „eljárás hamis vád alapján indult, és az igazságszolgáltatás szégyene”. Bizonyára eljön az idő, amikor meg lehet indítani az eljárást – például hivatali visszaélés gyanúja miatt – Falvai „ügyész” ellen (is). Ez remélhetően hamarosan bekövetkezik mindannyiunk örömére, s Zuroff úr nagy bánatára.
Érdekes, hogy Sárrétiné dr. Szilágyi Mónika bírónő idézett szavai elkerülték Zuroffék és honi helytartóik figyelmét. Zuroff szeptember 15-én megjelent nyilatkozatában azt a hülyeséget állította, hogy „Képíró Sándor szerepe vitathatatlan annak a tömeggyilkosságnak a megszervezésében, amelyben legalább 1300 zsidó, szerb és roma polgárt öltek meg”. Hol vannak az erre vonatkozó bizonyítékok? Zuroff eddig is hazudott, most is hazudik. Avagy elképzelhető, hogy 67 év múltán élő és holt tanúkkal fogja bizonyítani hazugságait? A „kiválasztottak” élcsapatánál semmi sem lehetetlen….
Zuroffal egy időben gajdolt egyet Feldmájer Péter Mazsihisz-führer is, aki szerint „példaértékű lehet, ha Képíró Sándort háborús bűntette miatt elítéli az igazságszolgáltatás”. Feldmájer szerint a Mazsihisz nevezetű bűnszervezet évek óta követeli Képíró büntetőjogi felelősségre vonását, de a magyar hatóságok „eddig indokolatlanul késlekedtek”. Feldmájer szerint a Frankel Leó utcában lakó dr. Képíró Sándor „nap mint nap szembesülhet azzal, hogy dacára az ő és a hozzá hasonló háborús bűnösök tevékenységének, egy virágzó életet élő zsinagóga található éppen a lakása közelében”. Mi tagadás, van virágzó zsidó élet. Virágzik a hazugság, a rágalmazás. A bűn virágai ezek. Nem tévedett a hazudozás nagy művelője, Feldmájer zsidóvezér.
Van itt azonban még valami, amin érdemes eltöprengeni. Az európai kultúra jogszolgáltatásában mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Zuroff és Feldmájer azonban úgy beszélnek dr. Képíró Sándorról, mint bizonyítottan elvetemült bűnözőről. Mint „náci háborús bűnös”-ről. Az ő szótárukban nem szerepel az „ártatlanság vélelme”. Ők rögtön megbélyegeznek. Ítélkeznek. Bizonyíték sem kell nekik ahhoz, hogy ártatlan embert háborús bűnösnek nyilvánítsanak. Ezen azonban fölösleges csodálkoznunk: Zuroff és Feldmájer annak a népnek a tagjai, amely nem európai gyökerű. Ők nem ismerik az „ártatlanság vélelme” európai elvét. Az ő szokásuk és erkölcsük: a „szemet szemért” erkölcstelensége, a hazudozás és a bosszú visszataszító gyakorlata. Európai aggyal nehéz őket megérteni. Ahogy ők sem értenek minket. Amit művelnek, a keresztény Európa szellemiségétől idegen. Istentelen és emberellenes.
Zuroff úr minket nem érdekel. Nem honi lakos, nem itt rontja a levegőt. Feldmájer zsidóvezér viszont igen (amely tény eléggé sajnálatos). Feldmájer zsidóvezér – tört magyarsággal – rágalmaz. A rágalmazás – bűncselekmény. Feldmájernek van egy utolsó esélye: bocsánatot kér dr. Képíró Sándortól. Köztudott, hogy a Mazsihisz háza táján nem divat bocsánatot kérni. A „kiválasztottak” élcsapata csak azt szereti, ha tőlük kérnek bocsánatot. Hát ennek a káros gyakorlatnak kell véget vetni. Ha Feldmájer zsidóführer nem kér nyilvánosan bocsánatot fentebb idézett szavaiért, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az alaptalanul rágalmazott, hamisan megvádolt egykori csendőr százados büntető pert indít ellene (is). S meg is fogja nyerni. Akkor majd bízvást elmondhatjuk: Feldmájer büntetett előéletű, tehát bűnöző, Képíró viszont ártatlan. Jaj, hogy fog vinnyogni Zuroff és az egész zsidó bagázs!
Végezetül még egy apróság. Dr. Képíró Sándor hazai rágalmazói – az ő engedélye nélkül – már régen közzétették az idős úr fényképét és lakcímét. Ez az aljasság személyiségi jogot sért. Lepjük meg hát mi is ennek a zsidó maffiának a jeleseit. Írjunk szép – a jézusi tanításokra hivatkozó, az Újszövetségből is idéző – leveleket Feldmájer zsidóvezérnek (drfeldmajerelnok@mazsihisz.com). Az „utolsó esély akció” honlapján a hazai adatok mellett szerepel egy telefonszám: ezen a számon lehet bejelentést tenni, ha belebotlunk egy náci háborús bűnösbe. A telefonszám: 06-20-5500-142. Tárcsázzuk fel olykor-olykor ezt a számot, s jelentsük be Feldmájer Pétert (elérhetősége: 1075 Bp., Síp u. 12.), hozzátéve, hogy szemtanúk százai szerint Feldmájer führer több millió zsidó haláláért felelős. Látták, amint minden reggel a gázcsap körül settenkedett.
Tehát e-mail és telefon. Hadd bosszankodjanak egy kicsit. Sok-sok elektronikus levél után csak eszébe jut Feldmájernek, hogy van még egy utolsó esélye. Adjuk meg néki ezt a csekély esélyt.
*
U.i.: Épp befejeztem, s jött a jó hír. Lemondott Krausz István, a Mazsihisz alelnöke. Lopott, és lebukott. Pecsétes papír, bírói ítélet van róla. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek.
F. M. – HunHír.Hu
