Nemzetközi zsidó nyomásra Litvániában a napokban lezárták az izraeli Jichák Árád, egykori partizán, NKVD tiszt, izraeli tábornok és holokausztkutató emberiség ellen elkövetett bűntetteit kivizsgáló aktát. A zsidó propagandagépezet a Jichák Árád bűnösségét firtatókat is azonnal antiszemitizmussal vádolta. A tömeggyilkosság esetében is kettős a mérce: a zsidónak mindent szabad. (A fotón Jichák Árád.)
Leonidas Donaskis, a Kovnói Egyetem államtudományi karának vezetője néhány nappal ezelőtt ország-világ előtt kijelentette: ”Litvánia újból visszanyert függetlensége óta az volt eddigi legsúlyosabb tévedésünk, hogy Izraeltől követeltük Jichák Árád meghallgatásának lehetővé tételét.” S ez még nem a végszó, mert a második világháború alatt, és közvetlenül azután, a litván hazafiak vagy csak az egyszerű polgári lakosság körében tömeggyilkosságokat is elkövető NKVD nevű hírhedt szovjet titkosszolgálat tisztjeként szolgált Jichák Árádot és más zsidókat az ellenük folyt vizsgálat ad acta tételével nem csak fölmentették az emberiség ellen elkövetett bűntettek vádja alól, hanem mostantól a történet ismét csak a német hadsereg és a velük együttműködő litvánok zsidóellenes bűntetteiről szól.
A hazai nácivadászok és antifasiszta harcosok részéről várható félremagyarázásokat megelőzvén gyorsan leszögezzük: voltak a németekkel együttműködő litvánok, akik bűntetteket követtek el a zsidó lakosság ellen, de a jelenlegi esetben nem róluk, hanem a valószínű zsidó vétkesekről van szó. Egyébként nem ez az első eset 1945 után, hogy zsidót, vagy zsidókat az emberiség ellen elkövetett bűntettekért egyszerűen nem szabad felelősségre vonni, de még kihallgatni sem, mert ilyenkor a cionisták rögtön fölmutatják a holokauszt föliratú sárga lapot.
Jichák Árád A partizán című önéletrajzi könyve angolul
Jichák Árád kiadatását, pontosabban egy vizsgálóbizottság előtti meghallgatását a litván hatóságok 2007 augusztusában kérték Izraeltől. Vilnius szerint ugyanis Árád professzor a második világháború idején és közvetlenül utána tevékenyen kivette részét ártatlan polgári személyek meggyilkolásából. Az izraeli hatóságok „természetesen” ezúttal sem voltak hajlandók eleget tenni a kérésnek. Jichák Árád 2007 őszén hivatalos volt a Vilniusban megtartott történész konferenciára, de nem mert elutazni, mert attól tartott, hogy a litvánok letartóztatják. Ő tudja, hogy miért.
De nézzük, ki is Jichák Árád, mit művelt a második világháború idején és milyen karriert futott be az izraeli hadseregben, majd az ottani polgári életben.
Jichák Árád (eredeti nevén: Iszák Rudnickij) 1926. november 11-én született a litvániai Svencionys városban. Az általános iskolát a Tarbut (kultúra) nevű, az egész kelet-európai zsidó világra kiterjedő héber tannyelvű intézetben végezte, majd siheder korában belépett a Litvániában is tevékenykedő Hánoár Hácijoni (A Cionista Ifjúság) elnevezésű mozgalomba. A II. világháború kitörése 1939-ben éppen Varsóban érte, de a németek elől idejében visszament Litvániába, amely ekkor (már és még) éppen szovjet megszállás alatt volt. De mivel a különféle „felszabadítók” a történelem folyamán Litvániában is sűrűn váltogatták egymást, Jichák Árád, és vele együtt 200 ezer ottani zsidó, 1941szeptemberétől ismét a németektől volt kénytelen rettegni. A litván fővárosban és más településeken a háború előtt mintegy 200 ezer zsidó élt, s ezért Vilniust a háború előtt Észak Jeruzsálemeként is emlegették.
Jichák Árád visszaemlékező könyvében azt írja, hogy a németek gödrökbe lőtték szülővárosa, Svencionys zsidó lakosságának jó részét, de ő és vele együtt még néhány gyermek idejében megszökött. A németek ezután egy kisebb gettót létesítettek a város életben maradt kézművesei számára. A gyerekeket kivitték a városon kívülre, ahol a raktárakban felgyülemlett zsákmányolt szovjet fegyvereket kellett nekik osztályozni és tisztítani. 1943 márciusában a fiatalok kiszöktek a környező erdőkben tevékenykedő szovjet partizánokhoz. Árád a Markov Brigád Vilniusi Zászlóalj nevű szovjet partizánegységben Tolka mozgalmi néven a háború végéig elsősorban robbantásos terrorcselekményeket hajtott végre.
Jichák Árád 1943-ban beszivárgott a német hadsereg ellenőrizte vilniusi gettóba, ahol találkozott Ábbá Kovnerrel, az ottani ellenállási csoport parancsnokával, később Izrael koszorús költőjével (Versei magyar fordításban is megjelentek s emberiségellenes alvilági bűntetteinek később külön írást szentelünk.) Árád könyvében azt is leírja, hogy a háború idején a szovjet partizánok soraiban miként harcolt a németekkel együttműködő litvánok, illetve maguk a német katonák ellen Litvániában és Fehéroroszországban.
A Vörös Hadsereg 1944 júliusában „szabadította föl” Litvániát. Tolka, alias Jichák Árád egészen 1945. május 8-ig, Németország kapitulációjáig folytatta a harcot, de ekkor már a hírhedt, számos tömeggyilkosságot elkövető szovjet NKDV titkosszolgálat tisztjeként. A háború után Lengyelországon keresztül Olaszországba érkezett, ahol fölvette a kapcsolatot a brit hadsereg keretében tevékenykedő palesztinai Zsidó Brigáddal. A német hadsereg és a német polgári lakosság ellen megtorló akciókat is végrehajtó Zsidó Brigáddal való együttműködése azonban tiszavirág életű volt, mert Tolka partizánvezér 1945. december végén fölszállt a Hanna Szenes nevű illegális bevándorlóhajóra és fedélzetén megérkezett Palesztinába.
Jichák Árád a Jád Vásém igazgatójaként Anvar Szadat és Menáhem Begin társaságában 1979-ben
Jichák Árád megérkezik tehát Palesztinába, majd a britek és az arabok ellen harcoló Pálmáh nevű zsidó fegyveres alakulat soraiban találjuk. (A Pálmáh a héber P’lugot Máhác, a Lesújtás Századai kifejezés mozaikszava) Nemsokára visszatér korábbi, a szovjet elvtársaitól tanult foglalatosságához, a robbantásos merényletekhez. Tolka tehát ott folytatja, ahol partizánként abbahagyta. Rövidesen a robbantásos szabotőr akciókat végrehajtó izraeli katonatisztek kiképzője lesz Ásdot Jáákov és Áfikím kibucban. S hogy tanítványainak a gyakorlatban is bemutassa szaktudását, fölrobbantja az egyik arab falubíró (muhtár) lakóházát annak lakóival együtt. Később Kelet-Jeruzsálemben a palesztinok lakta Sejk Dzsarráh és Suá’fát nevű negyedében több tucat arab házat repít a levegőbe.
Jichák Árád az 1948-ban megalakult izraeli hadseregben az ’50-es évek közepén a páncélos hadosztályok műveleti alosztályának tisztje, az 1956-os Szuezi háborúban pedig a 27. zászlóalj tankista ezredének parancsnoka. Az 1967-es, úgynevezett hatnapos háborúban már vezérezredesi rendfokozattal a váll-lapján a zsidó hadsereg oktatási főtisztje. 1972-ben, aránylag fiatalon, 46 éves fejjel leszerel, és ezzel elkezdődik a polgári karrierje.
Jichák Árád a Tel-avivi Egyetemen a második világháború, s azon belül a zsidó holokauszt történetének sikeres előadója lesz. Számos, a témával foglalkozó könyvet írt és adott ki különböző nyelveken. Az egyetemi katedra mellett 1972-ben a néhai Jigál Álon oktatásügyi- és kulturális miniszter kinevezi a jeruzsálemi Jád Vásém Holokauszt Emlékmúzeum igazgatótanácsa elnökének, amely tisztséget egészen 1993-ig betölti. Árád a történelemtudományok doktora, disszertációját a vilniusi gettó történetéről írta. Később két kötetben megírta a szovjet zsidóság holokausztjának történetét.
Jichák Árád a Jád Vásém kitüntetettje 2004-ben
A Háárec című izraeli héber nyelvű napilap 2007. szeptember 7-én azt írta, hogy a litván hatóságok Jichák Árád emlékiratainak tüzetes tanulmányozása során jutottak arra a következtetésre, hogy a zsidó történész Litvánia német megszállása idején partizánként, illetve a világháború alatt és után az NKVD nevű szovjet titkosszolgálat tisztjeként tevékenyen részt vett litván polgári személyek, illetve szovjetellenes hazafiak kivégzésében. Jichák Árád önéletrajzi művének megírásakor még nyilván nem gondolt arra, hogy a Szovjetunió szétesése után függetlenné váló Litvánia esetleg elkezdi kutatni a litvánok ellen elkövetett kommunista és zsidó háborús bűntetteket.
Rimvydas Valentukevicius litván államügyész 2007-ben az AFP hírügynökségnek elmondta, hogy hivatala országok közti jogsegélynyújtásra vonatkozó iratot küldött az izraeli legfőbb ügyészségnek, amelyben kérte, hogy a zsidó állam tegye lehetővé Jichák Árád meghallgatását. Az izraeli történésznek küldött levélben a litván hatóság közli Áráddal, hogy emberiség ellen elkövetett bűnökkel gyanúsítják, s ezért szeretnék kihallgatni. Árád persze tagadta a vádat, s rögtön kijelentette, hogy a litván gyanúsítás részét képezi annak a bosszúhadjáratnak, amelyet azért indítottak ellene, mert történészként gondosan összeállította a németekkel együttműködő litvánok listáját. Valentukevicius ügyész szerint az Árádra vonatkozó terhelő bizonyítékokat a Litván Népirtás és Ellenállás Kutató Központ szerezte be. „Sok olyan dokumentum áll a rendelkezésünkre, amelyek arra engednek következtetni, hogy Jichák Árád igenis részt vett emberiségellenes bűncselekmények elkövetésében”, jelentette ki az AFP-nek Rimvydas Valentukevicius litván államügyész.
Valdas Adamkus térdre kényszerített litván elnök
Jichák Árád és az izraeli sajtó egy része természetesen azonnal antiszemitizmussal vádolta a történészt egyelőre csupán meghallgatni kívánó litván hatóságokat. Árád a Háárecnek a következőt nyilatkozta: „A litvánok ezzel a kéréssel tulajdonképpen azt szeretnék bebizonyítani, hogy a második világháború idején voltak ugyan zsidókat gyilkoló litvánok, de ugyanakkor zsidók is öltek ártatlan litvánokat.” A litván Republika című újság szintén követelte Izraeltől, hogy tegye lehetővé Árád kihallgatását Vilniusban. A héber nyelvű Háárec egyik cikkírója erre reagálva viszont ezt írta: „A Republika nem először fejt ki antiszemita és fasiszta nézeteket.”
Efrájim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója is igen érdekes nyilatkozatot adott a Háárec 2007. szeptember 9-ei számában az Árád meghallgatására vonatkozó litván kérésről: „Nem ez az első eset arra, hogy idegen országok megpróbálják elérni a nácikkal kollaborálók meggyilkolásával gyanúsított izraeli állampolgárok kiadatását. Korábban a lengyelek egy személy (a tömeggyilkos Slomo Morel – H. J.), míg a litvánok Árádon kívül még két izraeli állampolgár kihallgatásának lehetővé tételét kérték (Rachel Margolis és Fanja Brantsovsky egykori partizánnőkről van szó – H. J.). Az izraeli igazságügyi minisztérium azonban nem hajlandó eleget tenni ezeknek a megkereséseknek, mert antiszemita kérésekről van szó. A litván vizsgálóbizottság is bűnben született, mert párhuzamosan kívánják vizsgálni a szovjetek és a nácik által elkövetett bűncselekményeket. Márpedig az elfogadhatatlan, hogy egyenlőségjelet tegyenek a két esemény közé”, nyilatkozta Efrájim Zuroff.
Megjegyezzük, hogy a zsidó judeonácikat ilyen arcátlanul védelmező Efrájim Zuroff szorgalmazza az Ausztráliában élő 87 éves magyar Zentai Károly és a 95 esztendős budapesti Képíró Sándor magyar bíróság elé állítását a zsidók ellen elkövetett, eddig kellően nem bizonyított második világháborús bűncselekményeik miatt. S hogy az olvasó jobban megértse az Izraelben és általában a zsidók bizonyos köreiben uralkodó fölfogást, a fentebb olvasható vélekedéseknek az a lényegük, hogy ha zsidó követ el emberiségellenes, népirtó bűncselekményeket, és ezért felelősségre kívánják vonni, vagy ha valaki merészel rámutatni bizonyos zsidók visszatetsző cselekedeteire, akkor azt az embert rögtön kikiáltják antiszemitának, fasisztának, nyilasnak vagy másnak.
Amint arra számítani lehetett, Izrael nem tette lehetővé Jichák Árád vilniusi meghallgatását. De nem is volt szükség a kérés hosszas megtagadására, mert néhány nappal ezelőtt a nemzetközi cionizmus térdre kényszerítette a litvánokat. A fentebb említett Rimvydas Valentukevicius litván államügyész Jichák Árád háborús és emberiség elleni bűncselekményeinek aktáját a napokban lezárta. Pedig Jichák Árád múltjára vonatkozólag a litván nyomozók meghallgattak nyolcvanhárom személy, jobbára az izraeli történészt terhelő tanúvallomását, de az államügyész most „megfelelő bizonyítékok hiányára” hivatkozva mégis elrendelte a nyomozás megszüntetését.
Paslaus Jonas New York-i litván konzul a minap elismerte, hogy Jichák Árád múltjának további kutatását nemzetközi nyomásra szüntették be. Akkora volt a cionista nyomás Vilniusra, hogy maga Valdas Adamkus litván elnök adott utasítást a hatósági nyomozás beszüntetésére. A litván hatóságok ezzel együtt tovább vizsgálják két egykori zsidó partizánnő, Rachel Margolis és Fanja Brantsovszky szerepét harmincnyolc litván falusi lakos, köztük gyermekek és egy állapotos asszony legyilkolásában.
Hering József – HunHír.Hu