A kormányzó kérésére nagy mennyiségű klórt adományoz Budapest Kárpátaljának, hogy biztosíthassák a lakosságnak a tiszta ivóvizet. Fedinec Csilla, az MTA tudományos főmunkatársa szerint a mélyponton lévő ukrán–magyar államközi kapcsolatok ellenére nem példátlan a hasonló segítségnyújtás, azonban a magyar lépés minden bizonnyal viszonzatlan marad.
Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a magyar állam tizenöt tonna klórral segíti a kárpátaljai ivóvíz tisztítását, miután a régió kormányzója, Hennagyij Moszkál maga kért segítséget Magyarországtól a krízishelyzet megoldásához, ami azt követően alakult ki, hogy leállt a helyben monopolhelyzetben lévő Dnyipro-Azot vegyipari üzem.
Természetesen érdekes kérdés, hogy miért pont Budapesthez fordult Moszkál, miért nem Kijevhez, és az is, hogy a magyar kormány miért segít a kirekesztő oktatási törvény miatt mélypontra került államközi viszony ellenére a szomszédos országon? Önmagában a magyar kisebbség alig 130–150 ezer főt tesz ki az 1,2 millió kárpátaljai lakosból, tehát a magyar kormány több mint egymillió emberen segít, akikhez érdemben semmi köze. Egyrészt fontos leszögezni, hogy bár a két ország kapcsolata soha nem volt még ennyire rossz, mint jelenleg, a hasonló, vízügyeket érintő segítségnyújtás sem példátlan – mondta el lapunknak Fedinec Csilla, aki emlékeztetett az ezredfordulós nagy tiszai árvizek idején nyújtott kölcsönös segítségre is.
A kisebbségkutató azzal magyarázta a helyzet kettősségét, hogy miközben a Kijev–Budapest-viszony harmincéves mélyponton van, az Ungvár–Budapest-kapcsolat viszont nagyon is jó.
Azaz a helyi ruszin– ukrán lakosság teljesen másképpen viszonyul a magyarsághoz, mint a fővárosi politikai és médiaelit; míg előbbi hálával fogadja az olyan magyar gesztusokat, mint például a különféle járványok ellen adományként a térségbe juttatott oltóanyagok, utóbbi mondvacsinált okokból feltartóztatja a határon a magyar adományt.
Tartósan fennálló probléma a kutató szerint az is, hogy az ukránok alapvetően gyanakszanak a román és a magyar kisebbségre, amelyek nagyjából egységes tömbökben, a határ szélén, saját anyaországukhoz közel élnek, és jellemzően sokan rendelkeznek közülük az egyébként tiltott kettős állampolgársággal is – jobb tehát vigyázni velük Kijev szerint, amely egyébként is Oroszország „kihelyezett tagozataként” tekint hazánkra – mondta Fedinec.
Mindezt annak ellenére, hogy a magyar állam a keleti partnerség keretében rengeteg gazdasági segítséget nyújt Kárpátaljának, akár az oktatás, akár az egészségügy terén, de például a vállalkozókat is segíti Budapest. A kutató szerint a lényeg nem ez, s nem is az olyan gesztusok, mint a jelenlegi klóradomány; ezeket Kijev egyszerűen nem értékeli, különösen azok után nem, hogy a múlt hónap végén lezajlott miniszteri találkozón kiderült, egyik fél sem hajlandó engedni a maga igazából.
Az ukránok azóta is csak az implementációs törvényről hajlandóak beszélni – ráadásul minden nagyobb esemény előtt úgy tesznek, mintha éppen most készülnének a fordulópontra, aztán minden marad a régiben –, hazánk pedig tovább blokkolja közeledésüket a NATO-hoz.
Ez kiderült a két héttel ezelőtti csúcstalálkozó zárónyilatkozatából is, ahol a Kijevet érintő, túlnyomórészt katonapolitikai témák közé szuszakolták be az oktatási törvény kérdését, illetve hogy Ukrajnának maradéktalanul teljesítenie kell a Velencei Bizottság ajánlásait – mondta Fedinec Csilla.
mho
Hunhír.info
