Több mint 70 esztendő múltán kalandos körülmények közt került vissza Nagykanizsára az a zászló, melynek árát anno a nagy- és kiskanizsai leventék gyűjtötték össze, s amit a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége küldött Kárpátaljára.

A zászló visszakerülését a kárpátaljai származású, ma Budapesten élő Gortvay Gábornak köszönheti Kanizsa.

A Bercsényi Miklós Alapítvány titkára nemrég ugyanis a szó szoros értelmében a testére tekerve csempészte át az 1939-ben készült lobogót az ukrán-magyar határon.

– Életem talán utolsó nagy kalandjára vállalkoztam, amikor elhatároztam, hogy visszahozom a zászlót a kanizsaiaknak említette Gortvay Gábor, aki elmesélte: nem volt rizikó nélküli a vonatút, hiszen a határon a közelben élő sok seftelő miatt az átlagosnál tüzetesebb az ellenőrzés. – Abban reménykedtem, hogy egy ilyen vénembert nem piszkálnak a határőrök, de ettől függetlenül megvolt a lebukás veszélye. A zászlót a testem köré csavartam, majd inget, pulóvert öltöttem. Végül egy nagy télikabátra is szükségem volt, amely a többi ruhadarabbal együtt jótékonyan fedte a csomagot.

– A határhoz érve már a torkomban dobogott a szívem, nem is magam miatt izgultam, sokkal inkább a zászlót féltettem, azt ugyanis elkobozhatták volna a határőrök, miután Ukrajnából semmit sem lehet kivinni, ami 1945. előtt került az országba.

A nagykanizsai leventezászló is ebbe a kategóriába tartozik, hiszen 1939-ben került Kárpátaljára. Mint ismeretes: az első bécsi döntés (1938. november 2.) után Magyarország visszakapta Kárpátalja délnyugati részét, így többek között Ungvár, Beregszász és Munkács ismét része lett az országnak. Akkoriban egyébként országszerte gyűjtések és adakozások kezdődtek Kárpátalja megsegítésére, így például magyar zászlókat is küldtek a visszacsatolt területekre.

– A díszes zászlóra a testvérem, Gortvay Erzsébet talált rá, aki az Ungvári Állami Egyetem tanáraként éppen Kölcsey leszármazottai után kutatott a Beregszász melletti Kovásznón, ahol többségében ruszinok élnek – folytatta Gortvay Gábor. – A család, melynek a padlásán porosodott a zászló, nem is tudta, hogy a magyarok számára milyen értékkel és jelentőséggel bír a lobogó.
A zászló, melynek egyik felére a Mindent a hazáért, másik oldalára A felszabadulás emlékére szöveget hímezték, jelenleg a múzeumban pihen. A tervek szerint a város napján megtisztítva, felújítva láthatja majd a lakosság.

Zalai Hírlap

Hunhír.info