Trianon 100. évfordulójára érett be végleg a mérgezett gyümölcs: a felvidéki magyarságnak a február 29-i parlamenti választások eredményei nyomán nincs többé képviselete a törvényhozásban. Érthető hát a csalódottság, amelyre a felvidéki magyar közösség ébredt vasárnap – s ennek közéleti szereplőink, némi gyors elemzés mellett, hangot is adtak.
Itt nyerni is lehet? Nem vagyunk mi ehhez hozzászokva…
Ezekkel a keserű szavakkal adott hangot csalódottságának Gubík László, a Via Nova elnöke a választások másnapján közzétett [1]Fb-bejegyzésében, aki 5 pontban foglalta össze a tegnapiak tanulságait.
1. gondolat:
Hajrá, Felvidék! Tisztelet mindenkinek, aki ezért a közösségért tepert, hajtott és szavazott. Nincs miért szégyenkeznünk.
2. gondolat:
A 7 ezerrel jobb eredményt nagyon remélem, nem kezdjük el sikertörténetként tálalni. Méregdrága imidzskampány volt ez, amiért még drágább árat fizettünk: a magyar képviseletet. Megérte?
3. gondolat:
Igorko! Nem kellett ez a bohóc. Túl nagy ugrás lett volna nekünk, ha a mi listánk szállítja egyszerre a miniszterelnököt és a magyar képviseletet is.
Itt nyerni is lehet? Nem vagyunk mi ehhez hozzászokva. Sokkal jobb összefogva a biztos vereséget választani, mint kinyitni a visegrádi kaput Orbán Viktor leendő szövetségese előtt.
4. gondolat:
Viszlát Béla, mindent köszönünk.
5. gondolat:
Végtelenül szomorú, dühös és csalódott vagyok az MKP csőlátása miatt.
Tisztességes magyar embernek lenni és helyes politikai döntéseket hozni sajnos nem jár kéz a kézben.
A Jóisten csak azokat segíti, akik képesek segíteni magukon.
Ha a politika csődöt mond, a kultúrával építkezünk
Ezzel a Hamvas-idézettel reagált a tegnapi eredményekre – de talán sokkal inkább az előttünk álló, legkevésbé sem könnyű útra Hrubík Béla, a Csemadok korábbi országos elnöke.
„Nem vádolni és nem ítélkezni akarok, az leginkább a Jóisten dolga. Harminc év után oda jutottunk, hogy ismét a Csemadok a legnagyobb társadalmi és érdekvédelmi szervezetünk” – szögezi le közösségi hálón közzétett bejegyzésében Hrubík. A miértre is megadja a választ: „Mert értékelvű és nem haszonelvű. Ez ennyire egyszerű.
“Befejeződött a pénzalapú politizálásunk a Felvidéken. Ideje ismét megteremteni az értékelvű politizálást!”
A jó hír, hogy lesz rá elég időnk, ha közben le nem rohanják Európát a muszlimok, nem tör ki egy világháború és egy hatalmas gazdasági válság, és nem hullunk el valamilyen járványban.
Esterházy János sokat idézett gondolatait teszem ide a gondolkodóknak: Az ezer sorscsapás között mégis megmaradt magyarság történelméből meg kell erősödnie minden magyarban annak a meggyőződésnek, hogy gondviselésszerű hivatottság őrzött meg azon a helyen, amelyre kerültünk, és hogy jövőnket is az isteni gondviselés irányítja. Soha el nem veszünk, ha magunkra hagyatottságunkban az Úristen segítségére és a magunk erejére építünk. Mindenkinek hasznos elcsendesülést kívánok.”
Menyhárt József: a mai reggel a háláé
Menyhárt József, az MKP elnöke rövid, családi fotó kíséretében közzétett bejegyzésében mondott köszönetet:
„A mai reggel a háláé. Mert hálával tartozom…
…a felvidéki magyar közösség bátorságáért…
…a szórvány kitartásáért, a tömb erejéért…
…minden hibáim ellenére a rám adott voksokért…
…Évimért és a lányaimért.”
A győzelemhez több kell, mint kalandorok felvétele a választási listára!
Halász Béla neve akkor vált országosan ismertté, amikor a négy évvel ezelőtti választásokon egyedüli MKP-jelöltként helyezett ki magyar nyelvű óriásplakátot Pozsonyban, kimondva a bűnös szót: autonómia. Amiért pártja le is vette őt a lista utolsó helyéről…. Ő most így értékelt:
„Nincs magyar képviselet a szlovák parlamentben! Úgy gondolom, ez nem tragédia, hanem esély egy tényleges, tisztességes képviselet kialakítására! A választók döntöttek, a Hidat és Bugár Bélát a politikai süllyesztőbe küldték,
az MKP pedig kapott egy jelzést, hogy az 5 százalékhoz több kell, mint hogy politikai kalandorokat, akik ugyanúgy felelősök a kialakult helyzetért, a listára tegyenek, vagy velük egyezkedjenek!
2024-ig fel kell építeni az egész képviseletet, de azt úgy, hogy az embereket kell előtérbe helyezni, normális célokat megfogalmazva, tégláról téglára haladva.
Látni kell, hogy Matovič a magyar szavazók 30 százalékát tudta megszólítani! Őket kell majd visszaszereznünk és természetesen a Híd csalódott szavazóit! Jó hír, hogy ez a smeres maffiakormány, SNS-szel együtt eltűnik a fenébe, és bízom abban, hogy Matovič mindenkit börtönbe juttat, aki megérdemli.
Ami pedig a PS Spolu-t és a magyar platformot illeti, örülök, hogy nem kerültek be, mert a pénz nem minden! Sajnálatos, hogy pont Gútán kellett ennek a magyar platformnak megalakulnia! Bár a fiúk már parlamenti képviselőnek, miniszternek láttatták magukat, és hogy majd ők fogják megmondani, hogyan kell a magyarokat képviselni, ez nem jött össze! Csak az üres szék maradt! Minden tisztelettel, erre csak azt tudom mondani, hogy nagy szerencsénkre!
Boldogok persze nem lehetünk, itt az ideje az újragondolásnak! Hajrá magyarok!
Az MKP pedig érték, nem fogjuk hagyni, hogy egyesek a saját játékaikra használják
Méry János, publicista, az MKÖ képviselőjelöltje a közösségi oldalán a következőképpen vélekedett a választási eredményről:
Emelt fővel küzdöttük végig ezt kampányt, megmérettettünk, de a megosztottság erősebb volt. Köszönöm mindenkinek, aki ránk szavazott. A trianoni békediktátum 100 évfordulójához közeledve saját bőrünkön kell most megtapasztalnunk, hogy mivel járt a 2006-ban még 11,68 százalékot szerző MKP megosztása… Kárörvendő nem leszek, bár két dolognak azért lehet örülni…
Az MKP pedig érték, nem fogjuk hagyni, hogy egyesek saját játékaikra használják…
Ki fog foglalkozni a kisebbségi kérdésekkel?
Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, a Magyar Közösségi Összefogás listavezetője Matovičék győzelmére reagálva a következőket mondta:
„Valószínűleg sok magyar szavazott Matovičékra. Jó, hogy eljött a változás ideje, de a kisebbségi kérdésekkel kérdéses, ki fog foglalkozni. Nem nevezném sikeresnek a választást a magyarság szempontjából.”
Felvidék.ma