Nyelvi jogok a nemzetközi és szlovák jogi normák útvesztőjében cím alatt tartott előadást Fiala-Butora János jogász és kisebbségi jogi szakértő a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán december 5-én.
Fiala-Butora János előadásában azt a kérdést firtatta, hogy a szlovák jogalkotás ellentmond-e a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos európai szabványoknak. Társadalmunkban ugyanis ez a kérdés gyakran felmerül, az erre adott válasz pedig általában az illető személy politikai beállítottságát tükrözi.
A szakember a kisebbségi jogvédelem európai rendszerének belső hiányosságaira is igyekezett rámutatni. Fiala szerint
a kisebbségi jogok jelenlegi európai védelmi rendszere nem biztosít hatékony normatív keretet a nyelvhasználattal kapcsolatos törvények értékeléséhez.
A politikai életben gyakran elhangzik az a kérdés, hogy a szlovák nyelvtörvény sérti-e a nemzetközi emberi jogokat. Jóval kevesebb szó esik azonban arról, hogy a kisebbségi jogokat érintő nemzetközi egyezmények egyáltalán biztosítják-e a megfelelő keretet a kisebbségi nyelvek védelmére.
A nyelvtörvény minden téren elsőbbséget élvez
Az alkotmány értelmében Szlovákiában a szlovák az államnyelv, és a nyelvtörvény szerint minden más nyelvvel szemben elsőbbséget élvez. Eközben a törvény különösen oldja az államnyelv és a kisebbségi nyelv kapcsolatát.
Eszerint a kisebbségi nyelveket lehet használni Szlovákia területén (egyes törvények alapján), de csak abban az esetben, ha a nyelvtörvény erről nem rendelkezik másként. Tehát a nyelvtörvény más törvények előtt is elsőbbséget élvez. Ellenben más európai országokban ez úgy működik, hogy a hatályban lévő specifikus törvények kapnak előnyt az általános törvényekkel szemben
– mutatott rá a jogász.
A nyelvtörvény nem csak a hivatalos szférát szabályozza, de az élet különböző más területeit is. Sok esetben ez azt jelenti, hogy a kisebbségi nyelvek használata tiltva van Szlovákiában (legalábbis formálisan).
A kisebbségi nyelvhasználat jóval kevesebb mértékben van engedélyezve, mint a szlovák nyelv.
A Kisebbségvédelmi Keretegyezményt felügyelő Tanácsadó Bizottság pedig ezt nem kommentálja, és nem lát ebben problémát.
Szankciók a nyelvtörvényben
A nyelvtörvény büntetéseket tartalmaz, ezek nagy része a közigazgatási szervekre vonatkozik. A gyakorlatban viszont azt látjuk, hogy a büntetéseket nem csak ez alapján osztják, ugyanis más törvények alapján is ki lehet róni büntetéseket a nyelvtörvény megsértéséért. A szankciós mechanizmus tehát jóval szélesebb mint ahogy az tűnik
– figyelmeztetett a szakember.
Emellett maga a nyelvtörvény betartására irányuló ellenőrzés is több esetben zaklatónak minősíthető.
Fiala néhány ezzel kapcsolatos példát is megemlített. Ilyen volt, amikor a nyelvtörvény miatt
pénzbírsággal sújtották a komáromi városi televíziót, mert magyarul sugározott egy reklámot.
A párkányi városi televízió is büntetést kapott, mert egy balesetről szóló riportban két mondat elhangzott magyarul.
Megbüntették a szlovák MY Nitrianske noviny-t is, mert egy olyan hirdetést tett közé, ami csak magyar nyelven volt megjelentetve.
A Szlovák Kereskedelmi Felügyelet pedig eljárást indított a Gombaszögi Nyári Tábor szervezői ellen, mert reklámplakátjukon nem szerepelt szlovák felirat.
Nem utolsó sorban a legújabb ilyen botrányok közül a Magyar7 reklámplakátjával kapcsolatos bejelentés is szóba került. Fiala elmondta,
nem csak a plakátok, de a magyar feliratokat tartalmazó turistatáblák miatt is büntetéseket szab ki a nyelvrendőrség.
Dél-Szlovákia régióiban egyes helyiségnévtáblákon fel van tüntetve a magyar elnevezés is.
A települések egyharmadának van tapasztalata azzal, hogy ellopják vagy megrongálják az ilyen kétnyelvű táblákat.
A Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom több esetben is felhívta a figyelmet a kétnyelvű útjelző táblák kihelyezésére. Vannak aztán olyan táblák is (pl. hivatalok esetében), amelyeken a szöveg magyarul van feltüntetve, de az ott szereplő város/település nevét szlovák változatban hagyták.
Fiala ennek kapcsán felhívta a figyelmet a példamutatás fontosságára is. Amikor Peter Pellegrini miniszterelnök Facebook-oldalán provokációnak és gyűlöletkeltésnek nevezte a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom aktivistái által kétnyelvűsített közlekedési táblát,
a társadalomnak azt sugallta, hogy a kétnyelvűség egyenlő a gyűlöletkeltéssel.
A nyelvrendőrség arra is utasít, hogy legyenek eltávolítva a magyar feliratok, továbbá a szerződésekben, információs táblákon töröljék el a települések két nyelven való feltüntetését. Követelik, hogy a faliújságok is kétnyelvűen jelenjenek meg olyan településeken is, ahol szinte csak magyarok élnek. Ugyancsak büntetéseket róttak ki, ha a jegyzőkönyvekben magyar formában voltak megjelenítve az egyes nevek (vezetéknév és utána keresztnév).
Kisebbségi nyelvhasználat a hivatalos érintkezésben
Jelenleg 20 százalékos határhoz van kötve a kisebbségi nyelvhasználat kérdése. A Tanácsadó Bizottság szerint ez a szám nagyon magas, és alacsonyabb, rugalmasabb határ kellene. Fiala szerint viszont a határról való vita teljesen értelmetlen. A határ értelme más államokban az, hogy mivel pénzügyi és emberi források híján az állam nem tudja garantálni a kisebbségi nyelvek használatát az egész országban, erre csak a határ által kijelölt településeken köteles. Nálunk azonban ilyen jellegű kötelessége nincs az államnak.
Az említett 20 százalékos határ szerepe nálunk az, hogy felette a nyelvhasználat nincs betiltva, de nem is kötelezi erre a hivatalokat az állam.
A hivatali alkalmazottak kötelesek az államnyelvet használni munkahelyükön, és nem kötelesek bírni a kisebbségek nyelvét. Ebben nagyon eltérnek a szlovák törvények más országok törvényeitől.Máshol a kisebbségi nyelvhasználat lényege éppen abban rejlik, hogy mindenhol lehet használni a kisebbségi nyelvet, és a határ feletti településeken garantálva van a hivatali ügyintézés kisebbségi nyelven történő biztosítása.
Eközben Szlovákiában a határ alatt be van tiltva a kisebbségi nyelvek használata, felette engedélyezve van, de garantálva sehol sincs.
Országos botrány kerekedett abból, hogy Rozsnyón egy olyan hirdetést adtak fel, melyben magyarul is beszélő munkatársat kerestek. A szlovákok ezt diszkriminációnak tekintették. Fiala felhívta a figyelmet, hogy ha nem vesznek fel olyan alkalmazottakat, akik tudnak magyarul, nem lehet biztosítani a magyar nyelvű kommunikációt sem. Ha valaki számára ez diszkriminációt jelent, akkor nem lehet ezt a rendelkezést a gyakorlatban érvényesíteni.
Egészségügy
Külön kategóriát képez a magyar nyelv használata az egészségügyben. Nem egy olyan eset történt, amikor személyek, akik egyébként jól beszélnek szlovákul, baleset következtében nehezebb számukra ezen a nyelven kifejezni magukat.
Fiala megemlítette azt a 2013-ban történt újvári esetet, amikoregy fiatal lányt azért nem vizsgált meg az orvos, mert nem tudott szlovákul.
Az esetet a Tanácsadó Bizottság nem kommentálta, holott az orvos tette bűntettnek is minősülhet. Számos olyan esetről tudunk, amikoraz orvosok, ápolók leszidják a betegeket, ha nem tudnak szlovákul beszélni.
A törvény ez esetben sem alkalmazkodik az adott állapothoz. Habár nem tiltja meg a magyar nyelvhasználatot a kétnyelvű régiókban, de azt már nem oldja, hogy a kórházi személyzet kötelessége is legyen bírni a kisebbségi nyelvet. A gyakorlatban tehát mindig az orvos, rendőr, hivatalnok kezébe helyezi a jogot, ők dönthetik el, akarnak-e magyarul beszélni vagy sem. Azonban senkit nem köteleznek erre.
Postahivatalok
A postákon sok esetben olyan személyzet dolgozik, akik egyáltalán nem tudnak magyarul, holott egy magyar régióban leginkább magyarokkal találkoznak. Ebből a szférából nagyon sok panasz érkezik. Fiala egy olyan belső írásos utasítást is megmutatott, amelyben az alkalmazottaknak betiltják, hogy az adott pozsonyi postahivatalban egymás között magyarul beszéljenek, és kizárólag a szlovák nyelvet használhatják.
Fiala a magyar-szlovák viszonyok kapcsán szóba hozta Malina Hedvig ügyét is.
Érdekes volt, ahogy az eset kirobbanása után a felvidéki magyarok rögtön a lány mellé álltak és hittek neki, miközben a szlovákok többsége hazugnak tartotta. Fiala szerint a magyarok azért is hittek neki azonnal, mert
nagyon sokuknak volt már tapasztalata azzal, hogy veszélyes lehet magyarul beszélni bizonyos helyzetekben Szlovákiában.
Rusnák megúszta a magyarok gyalázását
2014-ben nagy botrányt kavart Dárius Rusnák ügye. Az egykori jégkorongozó és az államfői hivatal nyilvánossággal való kapcsolatokért felelős munkatársa
durván szóbelileg rátámadott két nőre egy pozsonyi kávézóban azért, mert magyarul beszélgettek.
Két másik vendég megpróbálta lecsillapítani Rusnákot, ebből szóváltás, majd verekedés alakult ki.
A rendőrség szerint nem nemzetiségi uszításról volt szó, és leállították a büntető eljárást az ügyben. Véleményük szerint be kéne bizonyítani, hogy Rusnák hosszabb ideje ellenségesen viszonyul a magyarokhoz, ezt pedig nem történt meg. Fiala hozzátette, nem világos, hogy a rendőrség szerint egy ilyen dolgot milyen módon lehetne bizonyítani?
Végezetül 2012-ben a Közérdekű Kérdések Intézete (IVO) készített egy felmérést, miszerint
az ország szlovák lakosságának 36%-ka (ebből 16% erősen) egyetért azzal, hogy a magyaroknak nem szabad lenne nyilvánosan magyarul beszélniük, és támogatják az erre irányuló megtorlásokat. A szlovákok 65%-ka úgy véli, hogy az ország kizárólag csak a szlovákokat illeti.
Mi a passing?
A passing azt a jelenséget jelöli, amikor a kisebbségi csoport egy tagja úgy próbál a csoporttagsága negatív következményeitől megszabadulni, hogy
elfedi, eltitkolja eredeti (negatív) csoporttagságát és megpróbál beilleszkedni a többségi csoportba.
A fogalom az Egyesült Államokból származik, ahol gyakorta előfordul, hogy egy világosabb bőrű, részben afroamerikai származású (aki a törvények szerint feketének számított) fehérnek szeretett volna látszani, a fehér társadalomban szeretett volna élni, hogy megszabaduljon az elnyomástól.
Szlovákiában is létezik a passing jelenség a kisebbségek körében. Már az egyetemeken egyesek eltitkolják nemzetiségüket, mert attól tartanak, hogy a vizsgáknál ez hátrányt jelentene. Ugyanez jellemző a munkahelyeken is (főleg ami a hivatalokat és állami intézményeket illeti). Sok magyar szlovák változatban használja nevét az igazolványban, szintén gyakran azért, mert nem akar „feltűnést kelteni” a szlovák közegben.
Mi a kisebbségi jogok megfelelő értékelési kerete?
Fiala-Butora szerint a fenti példák azt bizonyítják, hogy a nemzetközi kisebbségvédelmi egyezmények sem képesek megfelelően kezelni a problémás helyzeteket. A hazai nyelvhasználati szabályok kialakításához ezért más viszonyítási alapra, más értékelési keretre van szükség. Erre sokkal megfelelőbbek az általános emberi jogi normák, illetve az abból következő érdemi egyenlőség elve. Fontos, hogy
a nyelvi szabályozás kialakításakor ne egyszerűen a jogszabályok szövegéről folyjék vita, hanem a törvény és a nyelvhasználati gyakorlatot kapcsolatáról, illetve a gyakorlatra ható egyéb tényezőkről.
ma7.sk
