Senkinek nem hiányzik egy újabb Úzvölgye, de mi magyarok hova hátráljunk még? A Dunába? Netán a Duna mögé? Legyen már elég!
“Az osztrák-magyar hadseregben több olyan gyalogezred is létezett, amelyet bizonyos értelemben “szlováknak” nevezhetünk. Ez abból adódik, hogy ezen [ezredek] legénységét a mai Szlovák köztársaság területéről sorozták és mert a katonák jelentős részét épp szlovákok tették ki. Egy ilyen ezred volt a 26. gyalogezred.” Egy ilyen történelmi csúsztatással kezdődik a Beszkidek Hadtörténeti Klub [Klub vojenskej histórie Beskydy] egyik online-cikke, amely az egykori cs. és kir. hadsereg magyar kiegészítésű ill. a Magyar Királyi Honvédség elesettjeinek névsorát teszi közzé.
Az említett ezredet érintő cikksorozatuk immár hetedik részében a hadikórházakban elhunyt katonák nem teljes névsora olvasható. 65 név, közülük 50-en a mai Szlovákia területéről származó egyének – és természetesen mindannyian „szlovákok”. Szlovákia szolgálatában…
A Beszkidek Hadtörténeti Klub többeknek ismerős lehet. Ez a társaság adta ki ugyanis 2019 elején az igen beszédes című „Slovensko (sic!) a prvá svetová vojna” [„Szlovákia (sic!) és az első világháború”] könyvet, melyet iskolák számára kedvezményesen árusítanak. Hogy 1914 és 1918 között milyen értelemben létezett „Szlovákia” ill. hogy ezen „ország” határai meddig nyúltak – főleg, hogy a tényleges határvonalat csak 1920-ban állapították meg –, az ismét a csúsztatás kategóriába sorolható.
A Klub online oldala több ezred katonáit kutatja, ami igen nemes vállalkozás, a probléma azonban a narratívában rejlik, magyarul: Mit kezdünk a feldolgozott információval és hogyan tálaljuk azt a nagyközönségnek? A „huszonhatosokról” röviden A cs. és kir. 26. gyalogezred a közös hadsereg egyik tradícióban gazdag alakulata volt, amit még a 18. század elején alapítottak. Az ezred katonái több-kevesebb sikerrel harcoltak Nagy Frigyes poroszai és Napóleon franciái ellen, jelen voltak a 19. század összes nagy háborújában [1859, 1866] és 1914-1918 között is helytálltak. Egy 1914-es nemzetiségi kimutatás szerint, amit a Beszkidek Klub is megnevez, az ezred 53%-át magyarok adták [De akkor miért is „szlovák” a többség?], 38%-uk szlovák, a maradék 9% „egyéb” nemzetiségű – valószínűleg német vagy zsidó. Ezeket a számokat egyébként osztrák források is megerősítik. Az ezredparancsnokság, valamint az I./26, II./26 és IV./26 zászlóaljak Győrben, a III./26 zászlóalj Esztergomban állomásozott; innen kapta az egység az „esztergomi” [ill. a Beszkidek Klub szerint „ostrihomský”] nevet. Hogy a huszonhatosok 38%-át szlovákok tették ki nem meglepő, hiszen az ezred katonái szép számban a Garam völgyéből – többek közt a Nyitra-Aranyosmarót-Zsarnóca-Garamszentkereszt vonalon – verbuválódtak. Léva, Érsekújvár, Komárom környékéről ezzel szemben egyértelműen magyarok tették ki a legénység túlnyomó többségét.
A lista… A példaként említett cikk 7. része összesen 65 nevet tartalmaz; 50 katona – lévén a mai Szlovákia területén születtek – szlovák származású. A sok František, Štefan, Jozef és Ludvik közt ez nem is lehet másképp. Csak a családnevek mutatják, hogy itt bizony nem mindenki szlovák, épp ellenkezőleg. Hogy végül a nevek hány százaléka magyar ill. szlovák, az minden ember saját döntése; íme a lista: Agárdi František, roč. 1888, Šahy – m. č. Preseľany nad Ipľom (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Babics Georg, roč. 1899, Dolné Terany (okres Krupina). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Boháč Jozef, roč. 1888, Hrabičov (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Branek Josef, roč. 1896, Vysoká (okres Banská Štiavnica). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Bugár Michal, roč. 1895, Veľká Maňa (okres Nové Zámky). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Cabanik Ján, roč. 1894, Hliník nad Hronom (okres Žiar nad Hronom). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Cserno Johann, roč. 1877, Nová Baňa (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Csudai Žigmund, roč. 1894, Želiezovce (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Demény Kalman, roč. 1877, Bátorove Kosihy (okres Komárno). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Derer Štefan, roč. 1896, Veľké Pole (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Duka von Dukafalu et Kucsin Štefan, roč. 1880, Bratislava (okres Bratislava). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Foltán Jozef, roč. 1894, Veľké Uherce (okres Pezinok). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Foltán Štepán, roč. 1892, Bystričany (okres Prievidza). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Frimberger Jozef, roč. 1878, Kolárovo (okres Komárno). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Fűrj Ján, roč. 1886, Jur nad Hronom (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Gálik Štefan, roč. 1891, Vyškovce nad Ipľom (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Gancsik Alexander, roč. 1884, Lontov (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Gáspár František, roč. 1887, Moča (okres Komárno). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Göbóles Ludvik, roč. 1884, Malé Ludince (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Gubik Jan, roč. 1894, Farná (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Gyurkey Augustin, roč. 1880, Hodruša-Hámre (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Hlaczok Ondrej, roč. 1880, Bátorová (okres Veľký Krtíš). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Holzmann Pavel, roč. 1899, Levice (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Hornyák Matiaš, roč. 1890, Trenčianska Teplá (okres Trenčín). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Hudak Jozef, roč. 1878, Krškany – m. č. Malé Krškany (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Jahn Béla, roč. 1884, Žarnovica (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Jakobik Ján, roč. 1895, Rykynčice – m. č. Dolné Rykynčice (okres Krupina). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Janács Ján, roč. 1889, Brhlovce – m. č. Dolné Brhlovce (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Jancsók Štepán, roč. 1898, Levice (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Juhás Martin, roč. 1887, Nová Ves nad Žitavou (okres Nitra). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Kalina Pavel, roč. 1884, Hajnáčka (okres Rimavská Sobota). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Katuska Jiři, roč. 1891, Drážovce (okres Krupina). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Kiss Štefan, roč. 1889, Veľký Lapáš (okres Nitra). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Klatyk Lajos, roč. 1891, Sazdice (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Klobucsnik Ján, roč. 1893, Nová Dubnica – m. č. Veľký Kolačín (okres Ilava). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Knopp Ladislav, roč. 1890, Kopernica (okres Žiar nad Hronom.). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Koczián Pavel, roč. 1885, Veľké Pole (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Koncz Andrej, roč. ?, Tekovské Lužany (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Koperniczky Julius, roč. 1886, Nová Baňa (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Kondoš Josef, roč. 1887, Volkovce (okres Zlaté Moravce). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Kosik Josef, roč. 1893, Banská Štiavnica (okres Banská Štiavnica). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Kotík Štefan, roč.1887, Zlaté Moravce (okres Zlaté Moravce). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Kovács Alexander, roč. 1871, Zbrojníky – m. č. Dolný Feďvernek (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Kovács Imre, roč. 1883, Kravany nad Dunajom (okres Komárno). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Kovács Kaspar, roč.1889, Veľké Uherce (okres Pezinok). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Kováč Ján, roč. 1895, Nemčiňany (okres Zlaté Moravce). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Kozák Štefan, roč. 1894, Malá Lehota (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Krahulec Josef, roč. 1886, Repište (okres Žiar nad Hronom). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Krajcsovitc Vendel, roč. 1886, Košolná (okre Trnava). Zomrel vo vojenskej nemocnici. Kubovský Johann, roč. 1887, Trnavá Hora – m. č. Jalná (okres Žiar nad Hronom)
A Beszkidek Klub forrásnak többek közt a prágai „Központi Katonai Levéltár“ – adatbázisát adja meg, amely szintén megér egy misét. Az elhunytak itt fellelhető adatlapját ugyanis a háború után töltötték ki, így a magyar nevek többségben automatikusan szlovákosítva lettek. Természetesen ez korántsem főbenjáró bűn, az osztrák hivatalos katonai forrásokban is a németesített változatok olvashatóak. A hibát az adatokat feldolgozó szakértő végezte, aki a forrás mindennemű kritikus értelmezése [ha úgy tetszik „information evaluation“] nélkül illesztette a maga narratívájába az információt, röviden: Ha megemlíti például egy lábjegyzet keretén belül, hogy sok szlovákiai magyar is a listán van, romba dől a „szlovák többségű ezred” mítosza.
Így marad a csúsztatás… Két, a listán szereplő katona szolgáljon példaként. Csudai Žigmund 1894-ben született Želiezovce-ban, tehát Zselízben. A település majdnem 3.500 lakójából 1910-ben mindössze 8 volt szlovák nemzetiségű; egy évtizeddel később is csak körülbelül 300. Žigmund a prágai adatlap szerint 1917. április 21-én hunyt el a 19. számú hadikórházban a burgenlandi Kittsee-ben. Ma Kittsee katonai temetőjében nyugszik.
A nagymányai [szlovák többség!] Bugár Michal szintén „Köpcsény” [Kittsee magyar neve] községben hunyt el és Csudai Žigmundhoz hasonlóan a helyi katonai temetőben fekszik. A katonák nemzetiségét kiderítendő, a katonai parcellában eltemetett egyének névsorának kiadatását kérvényeztem a Kittsee-i hivataltól [válasz a cikk megjelenéséig nem érkezett; azonban a temetőben felállított emlékmű nem tud szlovák elhunytakról].
De miért kell itt nemzetiségi konfliktust generálni? A Beszkidek Klub egyik tagja – a történelemhamisítás vádját visszautasítva – tiltakozásomat nemzetiségi konfliktus gerjesztésének nevezte és válaszában aláhúzta: A lista az ezred, a mai Szlovák köztársaság területéről származó elhunyt katonáit tünteti fel függetlenül [!] a nemzetiségtől. De akkor miért „szlovák” a 26. gyalogezred? Ugyanezen csoporttag szerint dédapáink mindannyian a „Császárért [ill. Királyért] és a Hazáért” harcoltak. Ez egy korrekt válasz, csak épp nem passzol a Klub által propagált narratívába, így önmagában nem sok a súlya! És újra kérdezem: Miért „szlovák” többségű az említett ezred, ha hivatalosan 53% volt a magyarok aránya? Miért „szlovák” mindenki a listán? – Mert a prágai Levéltárban így szerepel? A megoldás… …egyszerű.
A Beszkidek Klub és a szlovákok is legyenek büszkék a saját halottjaikra. Ők szintén a Monarchia katonái voltak és tették a dolgukat mint magyar, horvát, lengyel stb. társaik. Kutassák a múltat, de ne sajátítsák ki más nemzet fiait. Ellenben említsék meg, hogy a szlovákiai elesettek nem mindegyike automatikusan szlovák. Mert ez a lista így egy történelmi hazugság! Senkinek nem hiányzik egy újabb Úzvölgye, de mi magyarok hova hátráljunk még? A Dunába? Netán a Duna mögé? Legyen már elég! Orbán Gábor A szerző felvidéki magyar hadtörténész
Orbán Gábor – A szerző felvidéki magyar hadtörténész
KÖRKÉP.SK
Hunhír.info