A „kaland” ott kezdődött, hogy jó pár évvel ezelőtt megvetette a lábát egy “hollandus ingatlankereskedő” vállalkozó a jobb napokat is látott járási székhelyen, és miután nyélbe ütötte zsíros kis üzleteit, elkezdett érdeklődni a közügyek iránt, s a napokban olyan dologba kötött bele, amitől megállt az ütő.
Mármint a város katolikus templomának tornyában a harangütő, ugyanis a szebb városért küzdő úriember nemes (?) egyszerűséggel feljelentette a helyi katolikus plébániát a hatóságoknál, hogy túl gyakran, túl hangosan és túl hosszan harangoznak, és ő (most tessék kapaszkodni!) nem tudja emiatt zavartalanul és élvezettel elfogyasztani a templomtól száz méterre lévő kávézó teraszán a kávéját.
A feljelentésében leírta, hogy a napi hétszeri harangozás, amely mindegyike 4 perc 22 másodpercig tart, igenis sok és hangos. Mit ad Isten….bocsánat, „a hivatal”, a panaszos sérelmét elfogadták, és ő a győzelmét diadalittasan közzétette, éppen június 4. napján .
Mostantól tehát a losonci templom harangja sokkal rövidebben, kevesebbszer és halkabban szól. Biztos vagyok benne, hogy emberünknek a hazájában, Hollandiában ugyanúgy megfelelnének, és megtiltanák a mecsetből a müezzin gyakori és hangos énekét.
Ugye önök is biztosak ebben, kedves maradi, keleti, slendrián népség?…
A losonci bolygó hollandit pedig a városban már kerüli, aki teheti, mert úgy járhat, mint abban a bizonyos legendában az, aki megpillantotta a bolyongó holland hajót: belepusztul a látványába.
Papp Sándor
felvidek.ma
Hunhír.info