Ezzel az ocsmány mondattal egy felvidéki nemzettársunk szembesült, amikor a párkányi vasútállomáson (Felvidék) vasúti menetjegyet szeretett volna vásárolni, vesztére magyarul, az anyanyelvén. A kisantant szellemisége ma is élő, eleven valóság, hiszen Erdélyben, Kárpátalján vagy a Délvidéken sem kell sokat keresni az ehhez hasonló eseteket, megnyilvánulásokat. Beneš, Antonescu, Tito, Ceaușescu és hasonszőrű társaik elégedetten vigyoroghatnak a pokolban.
A történetről a felvidék.ma portál számol be, az esemény maga így zajlott le: Az ifjú hölgy tegnap délután fél egykor kísérelte meg a lehetetlent: menetjegyet kért a párkányi vasútállomáson. Magyarul. Tetézve az egyébként is tűrhetetlen szemtelenséget, megkérdezte a pénztáros hölgyet – ugyancsak magyarul – hogy nem gond-e, ha csak 20 vagy 50 eurós címlettel tud fizetni (vasútállomásról van szó, nem a bolhapiacról!). Az ablak mögött pöffeszkedő „hölgy” erre dühösen kidobta a jegyet a visszajáróval együtt, az alábbi szavak kíséretében: „csóró magyar ge…i” (persze szlovákul).
„És általában itt szokott véget érni a történet. Fejet hajtunk, felvesszük az aprót, lenyeljük a ge… a gúnyolódást, és lógó orral tovább megyünk. Olvasónk azonban hamarjában fotót készített, majd rendőrt hívott és jegyzőkönyvet vetetett fel az esetről. Csak hogy világos legyen: nem rúghat belénk szó nélkül minden jöttment emberszabású, akire egyenruhát húznak és beültetnek a kasszagép mellé.„ – írja a felvidéki hírportál.
Mi a magunk részéről csak annyit mondhatunk: a kisantant szellemisége ma is élő, eleven valóság, hiszen Erdélyben, Kárpátalján vagy a Délvidéken sem kell sokat keresni az ehhez hasonló eseteket, megnyilvánulásokat. Beneš, Antonescu, Tito, Ceaușescu és hasonszőrű társaik elégedetten vigyoroghatnak a pokolban.
Barta Béla – itthon.ma
Hunhír.info