Megosztott a Szlovákiaiak felfogása a magyarok és a “szlovákok” közös történelméről és annak több szereplőjéről egy új felmérés szerint. Arra is rákérdeztek, hogy mióta élnek magyarok a jelenlegi “Szlovákia” területén, és hogy mióta lehet “szlovák nemzetről” beszélni.

A Pozsonyi Magyar Intézet megbízásából a pozsonyi Focus közvélemény-kutató ügynökség által még októberben készített, reprezentatív felmérésben részt vevőket egyebek között a “szlovák történelmi tudatról” és a “szlovákoknak” a történelmi Magyarországhoz való viszonyulásáról kérdezték.
A válaszokból az is kiderült, hogy a szlovákok döntő többsége, több mint kétharmada számára a Felvidék kifejezés “nem mond semmit”, vagyis nem tudják annak jelentését meghatározni. Kollai István, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója azt mondta, hogy azok a “szlovákok” viszont, akik értelmezni tudták a Felvidék kifejezést, főként negatívan viszonyultak hozzá.

A magyarok körében ugyanakkor a döntő többség – a megkérdezettek 85 százaléka – olyan konkrét meghatározást adott a Felvidékre, mint a történelmi Felső-Magyarország, vagy egyszerűen a “saját hazám.”

Meglehetősen hasonló volt a “tót” kifejezés ismertsége a “szlovák” válaszadók körében, közel kétharmaduk ezt a szót lényegében nem ismeri, és csupán alig egyötödük azonosítja jelentését a szlovákkal. A megkérdezettek megközelítőleg 8 százaléka úgy vélte, hogy a “tót” kifejezés a “szlovákok” sértő megnevezése vagy sértő jelentéstartalma van, például buta embert jelent.
A felmérésben külön kérdések vonatkoztak arra, hogy milyen megítélés alá esnek az egyes történelmi személyek és korszakok. A válaszokból kiderült, hogy a magyarok és “szlovákok” közös történelmének egyes eseményei, például a tatárjárás vagy a mohácsi vész a “szlovákok” és a felvidéki magyarok körében is viszonylag jól ismertek, és a felhozott példákban mindkét csoport megítélése negatív volt.

Jelentős különbség mutatkozott azoknak a személyiségeknek a megítélésében, akiket a magyarok és a szlovákok saját történelmi nagyságaiknak tartanak. Ezt bizonyítja az is, hogy míg Szent Istvánt a felmérésben részt vevő magyarok 52 százaléka tartotta pozitív személyiségnek, a szlovákok esetében ez az arány csak 26 százalék volt.

Csák Máté megítélése ezzel ellentétben pontosan fordított arányokat mutatott. Őt a szlovákok fele és a felvidéki magyarok csupán 29 százaléka jelölte meg pozitív személyiségként. “Az eredmény nem meglepő, hiszen Csák Máté kiskirályságát a szlovák történelmi-irodalmi hagyomány a “szlovák Felföld” regionális megerősödésének korszakaként tartja számon” – mondta Kollai István.

A felmérés során rákérdeztek arra is, hogy vajon mióta élnek magyarok a “jelenlegi Szlovákia területén”, és hogy mióta lehet “szlovák nemzetről beszélni. A válaszokból kiderült, hogy a szlovákok számára nem egyértelmű tény a magyarok őshonossága ezen a területen.
Ezt mutatja az is, hogy a magyarok megjelenését a “mai Szlovákia” területén csupán a szlovákok alig több mint negyede teszi a honfoglalás korára vagy az előtti időre. Ezzel szemben 15 százalékuk úgy véli, a magyarok a török megszállás korában jelentek meg ezen a területen, további 25 százalékuk pedig még későbbre, az Osztrák-Magyar Monarchia korszakára, sőt, további 7 százalékuk Trianon utánra teszi a magyarok megjelenését a Felvidéken.

Megosztott a szlovák köztudat abban a kérdésben is, hogy mióta lehet “szlovák nemzetről” beszélni. A válaszadók negyven százaléka ugyanis a morva, vagy még korábbi időktől, az első szláv törzsi fejedelemségektől számítja a “szlovák nemzet” létezését, mintegy harmaduk viszont csak a modern nemzeti mozgalmak korszakától azaz a 19. századtól vagy Csehszlovákia megalakulásától.

MTI