Athénban az önálló Szlovákiának csúfolt, ősi magyar területeken összeeszkábált műállam megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából az ott fellépő művészei Bartók Bélát szlovákként tüntették fel, Liszt Ferenc szlovák gyökereit emlegették, Brahms Magyar táncairól pedig azt bizonygatták, hogy azokat a cigányzene ihlette.

Zuzana Ulicianska, a színszlovák Zsolnáról (Zilina) származó publicista a Sme napilapban megjelent Nemzeti hősök gyártása szlovák módszerrel című cikkében több példával igazolja, hogy ami történt, nem véletlen. Emlékeztet arra, hogy amikor 2003-ban Benyovszky Móric tiszteletére Madagaszkáron emléktáblát és szobrot akartak állítani, csaknem késhegyig menő szócsata zajlott magyar, szlovák és lengyel illetékesek között arról: vajon melyik nemzet hőse a kalandos életű gróf, és milyen szöveget írjanak ki? További tanulságos történetként idézi Márai Sándor szlovákiai megítélését is. Évtizedekig hivatalosan a nevét sem lehetett megemlíteni, a rendszerváltás után pedig a szlovák nacionalista ideológusok azzal az indokkal akarták tiltólistára tenni, hogy 1938-an írásaiban üdvözölte Horthy Miklós kassai bevonulását.

Ideológiai alapon kiválasztott történészek és nyelvészek alkotta bizottság rendelte el 1980-ban, hogy a történelmi Magyarországon és a mai Szlovákia területén élt szlovák származású személyiségek neveit a szlovák helyesírás új szabályai szerint kell feltüntetni. Ennek – továbbá a levéltárosoknak nemrég ismét megküldött módszertani útmutatás – alapján történelemkönyvekben és más kiadványokban még ma is gyakran Frano Rákóciról, Bercéniről, Batániról olvashatunk II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós és Batthyány Lajos helyett. Aki Martin Svatojánskyról olvas, kutakodhat egy ideig, amíg valamelyik könyvtárban rájön, hogy a nagyszombati kalendárium (Calendarium Tyrnaviense) szerkesztőjéről, a liptói származású Szentiványi Mártonról van szó. Stefan z Vrbového pedig valójában Verbőczy István.

Néhány éve már nem mindenki tartja magát ehhez a furcsa szabályhoz. A minap a Historický casopis szlovák folyóiratnak ugyanabban a számában Zichy grófról, egy másik cikkben viszont „Ziciről” értekezett két szerző. Anton Hrnko, az utóbbi tábor hangadója ugyanott azt bizonygatta, hogy az évszázadokkal ezelőtt elmagyarosított, szlovák származású nemesek és más személyiségek neveit nem hagyhatják meg. „Hunyadi János a románoknál Ioan de Hunedoara, a horvátoknál pedig Janko Hunjadi. Nekünk is követnünk kell a példájukat, mert így is igazolhatjuk, hogy történelmünk nem a magyar és a cseh múlt függeléke” – vélte a szerző. Történelmetek, az van, szerencsétlen. Egy SMS-ben elférő!

Hunhír.info – nol.hu nyomán

Hunhír.info