A népszámlálási adatok ismeretében, hogy az elmúlt húsz év alatt a szlovákiai magyarok száma 110 ezerrel csökkent, ami már csak 8,5 százalékos jelenlétet mutat, ez a tény egyértelművé teszi, hogy a Trianonban kialakított utódállamokban illetve azok utódállamaiban (mert Szlovákiáról akkor még nem volt szó!) a megszállók részéről egy sikeres népirtás folyik.

Nem a fizikai megsemmisítése, hanem a lelki, kulturális felszámolása egy népnek. Száz éve még a magyarság képezte e terület lakosságának egyharmadát, illetve úgy is mondhatnánk, hogy a területének egyharmadán abszolút többségben volt. Jelenleg pedig a leigázás és kisemmizés végső stádiumában, nyelvi és kulturális jogaiban korlátozva, az államhatalom kényszerének kiszolgáltatva, saját szülőföldjén száműzöttként, szinte megtűrt idegenként kell eltűrnie azt, hogy óriásplakátokon akarják ismét betiltani anyanyelvét az élet minden területén. Amint ezt megtehették 1945 után a benesi dekrétumok alapján a „győztes” nagyhatalmak közreműködésével, és tehetik akár most is, amikor ezeket a dekrétumokat úgy veheti védelmébe a szlovák parlament, hogy sem a világsajtó sem az Európai Unió nem háborodik fel és nem tiltakozik, holott Magyarország esetében már azt is rasszizmusnak festik le, ha egy cigány megver egy másik cigányt, és burkolt antiszemitizmusnak értékelik a nagybankok uzsorakamatainak megnyirbálását!

Vagyis a magyarság beolvasztása és felszámolása nem csupán az utódállamok nemzeteinek komplexusos vágya és óhaja volt, nem csak a 14. századtól fokozatosan betelepült és a 18. századtól az északi szláv népcsoportokból nemzetté formálódott szlovákok kisebbrendűségének kompenzációs törekvése az őshonos magyarokkal szemben, hanem egy összefonódottabb nagyhatalmi (világhatalmi) törekvés célja is, amely mögött a pénzvilág urai állnak. Ezeknek az érdekében áll, hogy Európa közepén csak az érdekeiket hűségesen kiszolgáló népek hajbókoljanak nekik, és ne maradjon talpon a mindig rebellis magyar nemzet!

Ezeknek az érdekét szolgálta Václav Havel, illetve ezek az erők segítették őt hatalomra, és az ő tanácsadói sleppje szervezte meg azt a privatizációnak nevezett szabadrablást, aminek következtében az ország közvagyonát a nyugati nagybankok szerezhették meg. Ebből profitáltak azok, akik az FMK nevű kormánybérenc magyarok maffiájában milliomosok lettek, mint Világi, Hunčík, Czuc, és ezeknek a vonzáskörében tevékenykedett a hatalmi harchoz szükséges rablóbanda, az elhíresült Pápai klán is.

Ezekkel szövetkezett Bugár Béla már prágai képviselői időszakában, mint a szégyenszemre kereszténynek és magyarnak nevezett mozgalom elnöke, majd ebben a konstellációban nyelették le velük a határozott elvi politizálást folytató Együttélést, amikor (sajnos csak kevés tiltakozás ellenében) egyesültek. Ezzel győzött a MEGALKUVÁS, BEHÓDOLÁS és BEOLVADÁS politikája, melynek élén ismét Bugár Béla jelent meg a maga beszédhibás, nyegle bohóckodásával, ami a cirkuszi szórakozásra vágyó félrevezetett tömeg számára éppen megfelelő volt, holott a háttérben nagyon is húsba és életbe vágó dolgokat sikkasztottak el! És amikor többek előtt is nyilvánvaló lett ez nemzetvesztő förtelem, akkor leváltották onnan is, de a hatalmi játszmában osztogató és fosztogató háttérhatalmak ismét egy jelentős produkcióra kérték föl: felismerve a nyelvéből, hitéből és emberi tartásából kifordult emberek tömegének igényét, létrehoztak egy olyan pártot, amelyik az ilyen félutas, anyagias, törtető és hitehagyott, szlovák iskolákat végzett vagy gyermekeit oda járató jellemtelen és kificamodott ízlésű választópolgárokat szólít meg.

Mint kiderült, ez nem volt sikertelen manipuláció! A népirtás ténye immár dokumentált! A beolvadást igazoló Híd párt pedig várhatja a szlovák nemzetállam részéről akár a legmagasabb elismerést is. Talán majd a tagjaik a magyarokat mutogató európai uniós rezervátum gondnokai…. Bugár Bélát pedig a somorjai mauzóleumban nézegethetik az evilági és alvilági pénzeszsákok, akiknek busás bevételéhez ennek a személynek a kormányzati tevékenysége nagyban hozzájárult….. míg a rezervátum pár ezer lakója azokat az időket emlegeti majd, amikor egy millió magyart csatoltak a Párizs melletti terepasztalon létrehozott Csehszlovákiához.

Mihályi Molnár László, “Szepsi-Felvidék” Neményi.net

Hunhír.info