Egyáltalán nem számít ördögtől valónak a választási rendszer megváltoztatása parlamenti ciklusok során, a nyolcvanas években Franciaországban két év alatt kétszer is változtattak. A hazai parlament által megszavazott törvény korábban nem látott össztűz alá került, miközben Szlovákiában, ahol egyértelműen a magyar kisebbséget diszkriminálták, szó nélkül eltűrték.
„Az új választójogi rendszer a választókerületeknek egyelőre a Fidesznek kedvező átrajzolása, a győztes jutalmazó jellege ellenére sem semmisíti meg az ellenzék kormányra kerülésének esélyét. Sőt, egy erős kormányváltó hangulat esetén egy potenciális győztes ellenzéki szereplő igen komoly vereséget mérhet a Fideszre” – olvashattuk a Méltányosság Politikaelemző Központ legfrissebb megállapításában.
Az intézet a korábbi állásfoglalásokkal szemben lényegesen mérsékeltebben nyilatkozik az átalakításokról. Az egyetlen csúsztatás – mint azt az MNO korábban bebizonyította – az, hogy az egyéni körzetek szintjén egyáltalán nem lehet arról beszélni, hogy a Fidesz saját magának kedvezett volna. Erre példa, hogy 2002-ben még a budai oldalon sem szereztek volna egyetlen egyéni mandátumot sem.
75 százalék 25-re?
Az utóbbi időben a külföldi újságok zúdítottak elképesztő össztüzet az új választási rendszerre anélkül, hogy azt legalább felületesen ismertették volna. A Liberation című francia baloldali lap korábban úgy fogalmazott: a „jobboldali populista” kormányfő olyan választási törvényt szavaztatott meg a parlamenttel, amely „háromnegyedes többséget biztosít pártjának a parlamentben abban az esetben is, ha csak a szavazatok 25 százalékát szerzi meg”.
Florence La Bruyere, egy másik cikk szerzője úgy összegezte az új választási törvény elfogadása utáni helyzetet, hogy a Fidesznek így nem lesz szüksége arra, hogy kiforgassa a választási szabályokat, szavazatokkal tömje tele az urnákat, esetleg megakadályozzon egyes választópolgárokat a szavazásban, „mint Oroszországban”.
Két év alatt kétszer változtattak
A méltányosság elemzőintézet egy korábbi tanulmányában arról is beszámolt, hogy nyugat-európai kormányok adott esetben hogyan alakították át a választási rendszert saját érdekük szerint. Ilyen volt például a 2005-ös olasz választási reform, amelynek során a Berlusconi vezette kormány a vegyes rendszer helyett egy, a győztes szövetségek számára működőképes többséget biztosító, zárt listás, többségi prémiummal ellátott rendszert vezetett be.
Meg lehet még említeni az 1980-as évek Franciaországa választási rendszerének átalakulását is, ahol 1986-ban Mitterand a többségi rendszer helyett listásat vezetett be, amelyet 1988-ban politikai riválisai változtattak meg az eredeti kétfordulós többségi rendszerre, bízván abban, hogy általa számukra kedvezőbb eredmény születik. Korábbról is hozhatók példák, például az 1917-es Hollandiából, ahol azért került sor a választási rendszer arányossá tételére, hogy ezáltal megakadályozhatóvá váljon a Munkapárt hatalomra kerülése.
Mindezek alapján jól látható, hogy egy adott választási rendszer megváltoztatása egyáltalán nem jelenti a demokrácia „halálát” egy adott országban, sőt a szisztémák gyakori változtatása sem egyedülálló jelenség. A közelmúltban például Szlovákiában a régiókat úgy alakították ki, hogy a magyarok egy körzetben se legyenek még relatív többségben. Romániában 2008-ban hoztak létre új választási szisztémát, amelyben még az is előfordult, hogy nem az a jelölt szerzett mandátumot, aki adott esetben megnyerte az egyéni körzetét. Egyik esetben sem volt nemzetközi sajtóvisszhangja a változtatásoknak, szemben a hazai átalakítással.
MNO
Hunhír.info