Nem engedték be a Temerini Fiúk című dokumentumfilm egyik szereplőjét, Horváth Tibort a szerb központi börtönkórházba vasárnap. M. Szabó Imre az esetről szóló, HunHír.Hu-hoz eljuttatott beszámolója következik lentebb.
Tíz év börtönbüntetésre ítélt fiához, Horváth Árpádhoz ment látogatóba, beszélőre.
Különösen fontos édesapának és a fiatalembernek is, hogy találkozzanak. Sremska Mitrovicében, ahol teljesen igazságtalan, a kettős mérce alkalmazása miatt elképesztő mértékű büntetését töltötte – tuberkulózisban megbetegedett.
A börtönkörülmények miatt támadta meg a kór.
Először ott kezelgették, majd felismerték, hogy a betegség súlyos következményekkel járhat, ezért a hatóságok Belgrádba, a szerbiai központi börtönkórházba szállították.
Lassan – lassan, de javult az állapota.
Szülei féltő- gondoskodó szeretettel látogatták, amikor lehetett.
Teljesen szabályosan vitték a hazai,- engedélyezett- kalóriadús élelmet, hogy minél erősebb legyen Árpád fiúk.
Mint ahogyan Horváth Tibor ezen a vasárnapon, június 13-án is tette.
Az ügyeletes börtönőr közölte, három hónapra eltiltották a látogatástól és a csomagküldéstől! Betegsége előtt még arról értesítették, hogy jó magaviselete és a letöltött évek miatt kimehet a városba. Már a könnyített részlegben, a szabadulóban töltötte éjszakáit, amikor belázasodott!
TBC!
A börtön egyértelmű felelőssége!
Ennek a szülők nyíltan hangot is adtak! Filmem, a Temerini Fiúk harmadik részében, melyet az Echo TV-ben sugároztak- magam is megszólaltattam őket.
Most, hogy valamelyest javult az állapota, most alázzák meg ismét magyarságában az elítéltet és a szülőket, de minket, magyarokat is!
Minket, akik hiszünk abban, hogy Martonyi János külügyminiszter minapi szerbiai látogatása javít a temerini elítéltek helyzetén is!
Martonyi János magyar külügyminisztert ugyanis pénteken Belgrádban udvariassági látogatáson fogadta Boris Tadic szerb elnök és Mirko Cvetkovic szerb kormányfő.
Martonyi János külügyminiszter a Danas című belgrádi napilapban szombaton megjelent interjújában azt hangsúlyozta, hogy Budapest “a magyar közösség kulturális és nyelvi identitásának megőrzéséhez” ragaszkodik; az emberi és állampolgári jogok koncepciójáról van szó, “ennek abszolút semmi köze területi és határkérdésekhez”. Martonyi egyébként csütörtökön Vuk Jeremic szerb külügyminiszterrel folytatott megbeszélést, s ezt követően bejelentette: még az idén együttes ülést tart a szerb és a magyar kormány.
No ezen a kormányülésen igazán felvethetnék a magyar kormány tagjai- természetesen rájuk szavaztam -, a hatvanegy évre elítélt öt temerini fú ügyét.
Lobbizhatnának annak érdekében, hogy szabadon engedjék az etnikai megkülönböztetés áldozatait.
Mint ismeretes, a legsúlyosabb büntetés tizenöt év!
Szerb háborús bűnösök nem kapnak ennyit- ha egyáltalán elítélik őket!
A magyar fiúk nem bűnözők, hanem a szerb bosszúpolitika áldozatai! ( Bántalmaztak egy szerb kábítószerügynököt, aki kiprovokálta a kocsmai verekedést, magyarságukban megalázva őket. Nem kellett volna beugrani, az igaz! Gyakori, szinte minden napos egy- egy unalmas estén arrafelé.
A szerb ügynök évekkel később aranylövés- heroin túladagolás – következtében elhunyt…)
——-
A fiú Újvidék térségében érte el telefonon.
– Hol vagy már, Apu?
– Messzire eljöttem. Felírták a kartonodra a tilalmat, három hónapig nem látogathatunk meg!
– Nem tudok róla, nem értesített a nevelőtiszt.
– Súlyos betegsége után nem engedik, hogy kalóriadús ételekkel feljavítsuk a szervezetét- mondja az apa a telefonba. Átszámolva összesen 100 Eróba került az ez az út. Mi szegények vagyunk, nehezen élünk. Semmiféle magyarázatot nem adtak! A pénzküldeményeket is lassabban adják át!
A szerbek sajnos mindig kitalálnak valamit. Hat éve látogatom Árpádot, ezek az esetek bizony megviselnek, egy kis nyugalomra lenne szükségem!
—-
Kíváncsian várom, mint a dokumentumfilm rendezője a szerb hatóságok magyarázatát!
Miért tiltották el Horváth Tibort attól, hogy meglátogathassa szeretve féltett fiát?
Cikkem befejezésekor kaptam a telefont Svájcból: Immár második alkalommal tagadják meg Szakáll Zoltán, ugyancsak ebben az „ügyben” 11 és fél évre elítélt, 7598IK számú, egyébként kiváló magatartású rabtól a hét végi kimenőt. Walker Elizabeth, Svájcban élő nagynénjének, támogatójának, aki személyesen is érdeklődött a temerini rendőrségen. Miskolczi Lajos városi rendőrkapitány azzal magyarázta ezt a helyzetet, miszerint az ügy előadóját áthelyezték egy másik kapitányságra, ő pedig nem tud róla. ( Mellesleg neki kell aláírnia.) Nevezett személy, a család barátja: a kapitány beszélte rá a szülők elmondása szerint Máriás Istvánt, hogy vállalja el az ügyet, lényegében valljon a többi társa ellen, s akkor nem lesz semmi az ügyből. Megtette. Tizenöt évre ítélték.
M. Szabó Imre
HunHír.Hu