A magyar Országgyűlés nemzeti lelkesültségében a tűzzel játszik. Azt hiszi, hogy helyrebillenti a történelmet, én ezzel szemben meg azt, hogy kibillenti a biztonság és nyugalom kerékvágásából” – írta blogjában Gyurcsány Ferenc a kettős állampolgárságról szóló törvény szerdai parlamenti elfogadása után. Nem igaz, hogy nem lesz egykor egy magyar hazafi, aki szembe köpi ezt a mocsadék országpusztítót, s kirekesztő, magyargyűlölő csicskását, a kajmán Gréczy Zsoltot.
„Cudar világ jön ott a magyarokra. (…) És a legrosszabbul azok jártak, akikért elvileg a döntés megszületett. De hát tudjuk, nem róluk van szó. Itthoni szavazatmaximálás a cél, semmi más. (…) Mert mit ér a ‘nemzetegyesítés’, ha abból otthon baj van, mint a Felvidéken, vagy meg sem tehető, mint Ukrajnában… Itthonról könnyű szövegelni, de élni kint kell hozzá…” – kontrázott másnap Gréczy Zsolt.
Kövesdi Károly, az Új Szó című szlovákiai magyar napilap publicistája – „kintről”, Szlovákiából – viszont másképp látja a helyzetet. „Miközben a sok ‘vájtfülű’ publicista belpolitikai párhuzamokat emleget, a magyar állampolgárság kérdésében nem árt feltenni egy kardinális kérdést: hogyan biztosítja a Szlovák Köztársaság állampolgárainak jogvédelmét, alkotmányos jogait? Mert ha olyan jó lenne nekünk Szlovákiában, mint azt a szlovák politika kifelé mutatja, minden rendben lenne. De semmi sincs rendben” – olvasható a Szlovákiában kormányzati szintre emelt hungarofóbia következményeit a saját bőrén érző Kövesdi ma megjelent, Nemzetstratégia című írásában.
“A Dzurinda-kormány a nemzetközi határozatokkal ellentétben az ország közigazgatási rendszerét (reformnak nevezve) a szlovákiai magyarok hátrányára változtatta meg. A szlovák alkotmányban a több mint félmillió szlovákiai magyar másodrendű állampolgár (‘mi, a szlovák nemzet’). A hatályos szlovák alkotmány szerint itt nem élnek magyarok.
A 2001-es népszámlálásból kiderült, hogy Szlovákiában tíz év alatt ‘eltűnt’ 50 000 magyar. Az országos népszaporulat tükrében ez indokolatlan, az asszimiláció előrehaladott állapotát tükrözi. A Fico-kormány a dél-szlovákiai beruházáspolitika terén hátrányosan különbözteti meg a magyarok lakta területeket. Az európai uniós támogatásokat a kormány négy évig nemzetiségi alapon osztogatta (lásd magyar alapiskolák felújítása).
A kormány négy éve alatt napi gyakorlattá vált a verbális és tettleges magyarellenesség. Magyarországi tanárokat tartóztattak le, akik Pozsonyban a diákjaikkal magyarul beszéltek az utcán. Jogállamban a bíróság és az ügyészség független a kormányzó hatalomtól; Szlovákiában a belügyminiszter és a miniszterelnök össztüzet zúdít egy szlovákiai polgárra, befolyásolva a rendőrséget, bíróságot. Hamis orvosi látleletből, rendőrségi kényszerítésből sincs hiány.
A tettesek az államhatalom csöndes beleegyezésével szabadon járnak, a Malina Hedvig-ügy lezáratlan. A szlovák állam nem védte meg polgárát, csak azért, mert magyar nemzetiségű. Dunaszerdahelyi futballmeccsen magyarországi és csallóközi magyar szurkolók ellen lép fel a szlovák belügy, ritka brutalitással. Az incidensnek több sérültje van. A szlovák kormány a mai napig adós a válasszal.
A Fico-kormány nem engedi be a Magyar Köztársaság elnökét az országba. Ez a lépés példa nélküli Európában. A kormánykoalíció egyik pártjának vezetője (Slota) sorozatosan és nyilvánosan gyakorolja a nemzetgyalázást, szítja a gyűlöletet ellenünk, a nyilvánosság előtt sértegeti a magyar külügyminisztert. A felelősségrevonás elmarad.
A kormány iskolaügyi minisztériuma sorozatosan nyirbálja a szlovákiai magyar diákok nyelvhasználati jogát. A szlovák kormány ‘nyelvtörvénye’ a szlovákiai magyarok nyelvhasználati jogai ellen készült” – sorolja Kövesdi, majd leszögezi: mindezek fényében „az állampolgárságról szóló magyarországi törvényt határozott válasznak is tekinthetnénk (de nem az!) arra a barátságtalan, arrogáns és diszkriminatív politikára, amelyet Szlovákia folytat a saját polgárai és déli szomszédja ellen”.
Kifejti: „Nekünk, magyaroknak illenék észrevennünk néhány apró párhuzamot. 90 év alatt (leszámítva a háborús éveket) sosem nyílt lehetőség a nemzetcsonkolás enyhítésére. A sebek akkorák voltak, hogy szlovák barátaink el sem tudják képzelni. Mert Trianont nem tanítják a szlovák iskolában, ott csak az ebül szerzett jószág elvesztése iránti rettegés motiválta ellenségképet sulykolják nemzedékek agyába. Az új állampolgársági törvényt a magyar nemzetpolitika érdeke motiválta, nem belpolitikai sikerhajhászás.”
Szerinte az új magyar kormánynak erre semmi szüksége. „Arra viszont igen, hogy kimondja: Magyarország, kihasználva az uniós védernyőt, nem lehet mindenki lábtörlője. Ráadásul, lassan mondom, hogy Gyurcsány Ferenc is megértse: a történelmi lépést nem hozzánk mérték, hanem az egykori kisantant összességéhez. Romániának, Szerbiának, különböző okok miatt, nincs kifogása a törvény ellen. Csupán a Beneš-kreatúra, Václav Klaus bólogat. Ficóék magukra maradtak, mi meg ne érzékenykedjünk, hanem gondoljunk szüleinkre, nagyszüleinkre, akiknek keményebb próbákat kellett kiállniuk” – teszi hozzá.
„A 2004-es népszavazást sem a magyar nép rontotta el, hanem a nemzet ellen politizáló akkori garnitúra. A garnitúrák jönnek-mennek, mint a költöző madarak, ám a világ még nagyon sokáig nemzetekből fog állni. A liberális, korlátlanul habzó törekvések ellenére is. És minden nemzetnek joga az önvédelem. S ami a lényeg: az új törvény (ellentétben az elsietett szlovákkal) nem vesz el senkitől semmit, hanem jogvédelmet ad” – zárja publicisztikáját a szerző.
HunHír.Hu – Heti Válasz- Új Szó
HunHír.Hu