Furcsállhatjátok a címet, de miután a cikket elolvastátok jogosnak érzitek majd… remélhetőleg. Szóval, hétfőn felszállok a villamosra és elmegyek a pozsonyi belvárosi “tescó” előtt és mit látnak szemeim? 3 szlovák sns-es (Szlovák nacionalista/nemzeti pártos-kinek hogy tetszik) fiatal ül egy transzparens mellett és aláírást gyűjt mégpedig a „na slovensku po slovensky” (Szlovákiában szlovákul) címmel. Valamint egy újságot osztogatnak, melynek címlapján Sólyom László képe van áthúzva, alatta felirat: Irredenta za Dunaj (Irredenta (?) a Duna mögé).

Másnap elmeséltem ezt egy tanáromnak, erre ő kijelenti: ki gátolja őket abban, hogy szlovákul beszéljenek? És végül is a kicsit hidegvérűbb gondolkodásmódot meg is érthetjük. De nekem nem ez jutott eszembe. Történetesen tegyük fel, hogy én angol vagyok. Eljövök megnézni „Szlovákiát” és természetesen a nyelvet nem ismerem! Elkezdek angolul beszélni, és akkor rám fognak szólni, hogy ez tilos? Hát biztosan nem!

Tegyük fel, hogy én magyar fiatal vagyok, és a barátaimmal beszélek a buszon, és rám fognak szólni? Nem biztos, de inkább mint akkor, ha én az előbb említett fiatal vagyok!

Más, a transzparensen még ez állt: chránme slovensky jazyk (védjük a szlovák nyelvet). De kérdem én, kitől? Mi a magyar gimnazisták, dolgozók fogjuk megdönteni a többmilliós szlovák nyelvet? Mi a 2-3 magyar nyelvű újságunkkal, tv-, rádióműsorunkkal fogjuk megdönteni Szlovákiát? Hát nem hiszem! Mi csak élni szeretnénk ott, ahova a jó Isten lerakott minket. És ha már történetesen ide pottyantunk, és nem önszántunkból vagyunk itt, hanem mert őseink itt éltek és valaki rajzolgatott a térképen 90 éve. De ezt nem kell leírnom nektek, mert úgyis tudjátok! Szóval élni szeretnénk és megmaradni, és Isten szeretetét közvetíteni mindenkinek! Legyen az szlovák, vagy magyar, vagy épp angol!

Nem kell tőlünk félteni a nyelvüket, nem kell „tőlünk félniük”, mert mi nem azért vagyunk, hogy kiirtsuk őket, hanem azért, hogy együtt harcoljunk a gonoszság, békétlenség ellen!

L.V.

HunHír.Hu