2009. A felvidéki magyarok egy újabb „gyász- éve”. Az új nyelvtörvény bevezetésének ideje, ami arra szocializálódik, hogy megakadályozza az embereket, hogy saját nyelvükön szólaljanak a hazájukban. Az utóbbi időkben egyre több támadás éri a Felvidéken élő magyar kisebbséget.
„Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.”
(Tolnai Vilmos)
2009. a felvidéki magyarok egy újabb „gyász- éve”. Az új nyelvtörvény bevezetésének ideje, ami arra szocializálódik, hogy megakadályozza az embereket, hogy saját nyelvükön szólaljanak a hazájukban. Az utóbbi időkben egyre több támadás éri a Felvidéken élő magyar kisebbséget. Igen sajnos kisebbség, hisz létszámunk egyre fogyatkozik. A szlovák társadalom bántja, rágalmazza és megpróbálja végleg eltiporni ezt a több ezer éves nemzetet. Erre jó példa az a törvény, ami a feliratokkal foglalkozik. „Vagy szlovákul is és nem csak magyarul, vagy csak kizárólag szlovákul. De semmiképp sem csak magyarul”.
Számomra kissé zavaros az a kérdés, hogy miként hagyhatja ezt az Európai Unió. Hisz azt hirdeti: itt nincsenek határok és minden ember egyenlő jogokkal bír. Nincsenek társadalmi, faji, vallási, nemzeti megkülönböztetések. Szlovákiában mégis azt csinálnak a magyarokkal, amit épp szemük- szájuk megkíván és semmi utóhangja nincs a dolognak. Lehetetlen törvényeket hoznak létre, és az unió ezt tűri.
Térjünk rá a hazánkban élő másik kisebbségre – a romákra. Kíváncsi vagyok, őket meg fogják-e büntetni, ha a hivatalokban roma nyelven illetve magyarul fognak kommunikálni és nem szlovákul. Vagy rájuk –mivel ők szociális esetek- ez a törvény nem vonatkozik? Továbbá, ha egy ember keverve beszél –azaz szlovákot keveri a magyarral- akkor is részesül a pénzbüntetésben?
Nem értem a szlovák kormánynak ezt a lépését. Nem tudom miért ennyire ellenséges a kormány a magyarokkal. Állítják, hogy amíg nem vált külön a két ország, addig a magyarok elnyomták a szlovák társadalmat. De kérem, egy nemzet, akit ezer évig elnyomnak, az nem marad életben. Az eltűnik a föld színéről nyomtalanul és nem alapít országot, saját kormányt. Igen természetesen azokban az időben a szlovákoknak nem sok beleszólásuk volt Magyarország vezetésébe, hisz a hivatalokban magyar nemesek dolgoztak és intézték az ország ügyeit. De ez természetes volt. Ahogy Csehszlovákiában is a csehek ültek a hivatalokban. Ennyi erővel azt is állíthatnák, hogy a csehek is elnyomták őket. Szerény véleményem szerint maguk sem tudják, hogy kit is hibáztassanak a szlovákok azért, ami miatt ott vannak ahol most.
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”
(Kosztolányi Dezső)
Mit is jelent a nyelv megléte egy embernek? Egy magyar embernek a magyar nyelv? Kincset, amit mindenféle kikötés nélkül birtokolhat. Titkot, amit édesanyja adhat át neki és amit élete végéig védelmeznie kell. Mi is védelmezzük nyelvünket. Műveljük és ápoljuk. Viszont erre csak akkor van keret, ha nem ütközünk az utunkon minden méteren akadályba ami megállásra kényszerít.
„Nagyobbak voltunk minden népnél,
S ha meghalunk is, úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe
Megkönnyezi ravatalunk.”
(Nemzeti Front)
Most pedig szeretnék rátérni írásom fő gondolatára és címére is egyben ami így szól: „tiltakozás”.
Tehát. Tiltakozunk az ellen, hogy a felvidéki magyar nép elnyomás alatt legyen, tiltakozunk a megkülönböztetés és a büntetés ellen! Továbbá az ellen, hogy különféle nemzeti jogokat sértő törvényeket vezessen be a kormány!
Szólásszabadságot akarunk, egyenlő jogokat és rendes pártot! Szabad tetszésnyilvánítást, és hogy kötöttségek nélkül tanulhassunk, beszélhessünk, gondolkodhassunk magyarul! Nem kérünk a köpködésből, a gúnyolódásból és a magyarverésekből sem! Élni akarunk a hazánkban nem pedig kötelek között sínylődni. Felvidék a magyaroké volt, most is az és az is lesz! Nem hagyjuk magunkat!
Írásom befejezőjeként csak annyit tennék hozzá: túl sok csatát vívott meg ez a nemzet a fennmaradásáért, ebbe sem fog beleroppanni.
A magyarok Istene segítsen minket és vigyázzon reánk!
„Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa,
mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,
mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,
mely ha fája kidölt sokáig ő sem él.”
(Babits Mihály)
Titoklátó
HunHír.Hu