December elsején délben a Szentlélek földre szállása nevet viselő ortodox templomnál zajlott a Kézdivásárhelyen hivatalosan megszervezett román államünnep, utána pedig a Calea Neamului által toborozott nacionalisták vették birtokukba rövid időre a Gábor Áron-teret. A főszervezőnek nem tűnt fel: az általa toborozott románokon kívül senki nem volt kíváncsi a „barátság és együttélés” jegyében, de azért a magyarságot a beszédekben abszolút nem kímélő mutatványukra.
A román nemzeti ünnep a Molnár Józsiás utcában lévő ortodox templomnál zajlott, sorfalat álltak a sepsiszentgyörgyi és berecki katonai alakulatok hivatásos katonái, illetve a helyi tűzoltók is. A roppant hideg, szeles időben zajló eseményen Kovászna megye alprefektusa tolmácsolta a miniszterelnök üzenetét, azon kívül pár szóban az ünnep fontosságát hangsúlyozta. Ezen kívül rövid egyházi szertartás, kulturális műsor színesítette a méltóságteljesnek is nevezhető ünnepséget, ami közben semmiféle célozgatás nem volt a magyar-román együttélés mivoltára.
Az esemény javában zajlott, amikor megérkeztek a Calea Neamului szervezet által az ország több részéről toborzott magyargyűlölő aktivisták, élükön Mihai Tîrnoveanuval, az említett szervezet vezetőjével, aki az esemény nagy részét végigtelefonálta, illetve interjút is adott.
A koszorúzással véget érő mozzanat után mintegy kétszáz személy vonult fel a városon a Tîrnoveanu által előzetesen megjelölt útvonalon, így a Molnár Józsiás, Dózsa György és Petőfi Sándor utcákon, jóllehet a Molnár Józsiás és a Béke utcában voltak a román trikolórok kihelyezve, illetve a kezdeményezőket is értesítették az útvonalról.
A román lobogókat, legionárius jelképeket mutató lobogókat és egy nagyméretű bannert is magával vivő menet a Gábor Áron-téren is a „Hargita, Kovászna – román föld!” jelszavat skandálta (zenei aláfestésként hazafias dalok szóltak egy hordozható hangszóróból), viszont a szökőkúthoz érve már az említett tiszteletadás és „kultúra” megnyilvánult, így a „Trianon! Trianon!” sem hiányzott a repertoárból. Megjegyezzük: a résztvevők közül – szubjektív megállapítás persze – egyetlen helyi románt sem véltünk felfedezni a kézdivásárhelyi ortodox pópán kívül, a főtéren pár, boltból kijövő idősebb nő jegyezte meg egymás között: mit keresnek ezek a város főterén?
A menet a polgármesteri hivatal előtt haladt el a lépten nyomon jelen lévő csendőrök előtt, majd a Gábor Áron-szobor mögött lévő kis placcra vonultak, ahol Tîrnoveanu üdvözölte az egybegyűlteket – köztük egy Dániából erre az alkalomra érkező személyt, máramarosiakat, Dâmbovița megyéből érkezőket, sepsiszentgyörgyi, vranceai, prahovai, brassói és piatra neamț-i résztvevőket, örömét fejezve ki, hogy első alkalom az, amikor nem a város perifériáján kell ünnepeljenek, hanem a város szívében. A „kultúra” néhány résztvevőben ismételten megnyilvánult: halászbotra felhúzott román lobogóval álltak fel a Gábor Áron-szobor talapzatára, szemlátomást nem zavartatva magukat, hogy sem a román trikolórt, sem a helyet nem tisztelik ezzel a húzásukkal.
Tîrnoveanu elmondta: azért vannak Kézdivásárhelyen, mert itt lélegzik a legnehezebben Románia.
Ellene vagyunk a különböző politikusok vagy véleményformálók aberrált nyilatkozatainak, nem tudom, ismerik-e Tőkés Lászlót, aki azt kérte a román kormánytól és az elnöki hivataltól, hogy állítsák meg a Calea Neamului-t és az Ortodox Testvériséget, hogy állítsanak le, ne tudjunk Kézdivásárhelyen ünnepelni. Ők terjesztik a gyűlöletbeszédet azokkal a kék színű zászlókkal, amikkel az úgynevezett Székelyföld autonómiáját követelik – mondta a szervező, aki szerint az említettek véres etnikai összecsapásokat vetítettek elő a kézdivásárhelyi esemény kapcsán. „Mindig oda fogunk menni, ahol román vér folyt a Nagyrománia létrejötte végett. Hargita, Kovászna román föld” – skandálta a tömeggel együtt beszéde végén.
A kulturális intermezzókkal tarkított eseményen többen felszólaltak, többek között Dan Ciprian Grăjdeanu, az Ortodox Testvériség képviselője, aki szerint 1919-ben a román hadseregnek volt köszönhető, hogy Magyarország ma nem Észak-Koreának néz ki. „Mi a béke üzenetével jöttünk ide, nem mással” – mondotta a szónok, aki szerint Erdély örök és román föld. Az említetteken kívül még felszólalt Gheorghe Samoilă, a Calea Neamului szervezet Kovászna megyei elnöke, a hétfalusi ortodox pópa és a kolozsvári Comunitatea identitară képviselője, majd az esemény a himnusz eléneklésével ért véget.
Hunhír.info – Székely Hírmondó
