Máramarosszigeten a magyar református és katolikus gyülekezet is kiveszi részét az Ukrajnából menekülők megsegítésében, bár jelenlétük kevésbé látható. Az észak-erdélyi városban a Trianon ismert következményei után létrejött ukrán-román határátkelő közelében létrehozott segítőponton szervezetten várják a menekülteket. Több sátor melegedőjében a buszok és vonatok Budapestre, illetve Bukarestbe indulásáig ukránok és Ukrajnában élő afrikaiak kaptak információs segítséget és egyéb humanitárius ellátást. Hunhír.info-riport.

A román-magyar határon tömött sorokban, 4-5 órás várakozási idővel számolva ukrán rendszámú autósereg próbál átjutni Magyarországra. Mi Észak-Erdély felé könnyen vesszük az akadályt, majd csak hazafelé kell küzdeni az elemekkel. Most még Máramarossziget a cél, hogy körülnézzünk elbitorolt földünkön. A román fejetlenséget, sötétséget, úttalan utakat, nemtörődömséget, barátságtalan arcokat látva, a balkáni érzetet magunkba szippantva nem is csodálkozunk, hogy ennyien továbbkívánkoznak az országból, no de Ukrajnához képest ez még mindig egy uniós paradicsom, ha rothadt is.

Máramarosszigeten a magyar református és katolikus gyülekezet is kiveszi részét az Ukrajnából menekülők megsegítésében, bár jelenlétük kevésbé látható. Az észak-erdélyi városban a Trianon ismert következményei után létrejött ukrán-román határátkelő közelében létrehozott segítőponton szervezetten várják a menekülteket. Önkéntes pópák, Jehova-tanúk, civilek, rendőrök gyűrűjében március 7-én csendesebb arcát mutatta a háború civileket érintő, kényszerelvándorlásra gyakorolt hatása, de a helyiek arra számítanak, hogy a napokban újabb hullámban érkeznek tömegek. A Hunhír.info ottjártakor több sátor melegedőjében a buszok és vonatok Budapestre, illetve Bukarestbe indulásáig ukrán és Ukrajnában élő afrikaiak kaptak információs segítséget és egyéb humanitárius ellátást. Megszokhatatlan a szívszorítás a néhány éves gyerekek, kis hátizsákok, plüssjátékok, gurulós bőröndök láttán.

A menekültek gyalog és autóval érkeznek, utóbbiakban utazóknak nem nagy szükségük van a segítségre. Ők luxusautóikból kiszállva a környező szállodákban pihenik ki az út megpróbáltatásait, majd mennek tovább Nyugat-Európa irányába. Sokaknak ugyanis ingatlanjuk van a nyugatabbra fekvő országokban. A gyalogos menekülőkre lecsapott az ukrán kisebbségi leleményesség, állítólag több száz euróért készségesen vállalják, hogy áthozzák őket a határon, vagy legalábbis addig. Aztán az ukrán-magyar határon a háború elején még 2000 euróért, később 5000-ért, mára már 10 ezer euróért a sorköteles korú fiatalemberek, férfiak is átjuthatnak. Erre az értesülésre nem mertünk inkább rákérdezni a határőröktől, de a városban több helyen is erről beszélnek. A távolabbról érkező fizetőképtelenek vagy megvárják, míg tömegközlekedéssel eljuthatnak a biztonságot jelentő idegen országba, vagy inkább meg sem próbálnak menekülni.

A máramarosszigeti vasútállomás Bukarestbe induló járatán már helyet foglaltak a kényszerutazók, akiket a peronig kísérnek a segítségpont önkéntesei. A helyi román alpolgármester is megszemléli a helyzetet és jellegzetes román kendőjét kicsit talán szorosabbra is köti, mikor szállingózni kezd a hó és a csípős szél edzi a tűrésküszöböt. A protokolláris jelenlét fontosságán túl azért biztos átfordul a gondolatai között, hogy senki nem lenne az így menekülni kényszerülők helyében. Elcsigázott, átfázott, kétségbeesett arcok.

Kis román valóság

Némi önfeledt derűt Máramarossziget egyik utcáján elénk tárult kép tudott csak az arcunkra csalni: a görög és a román kultúra találkozása, amint a határtól egy utcányira egy rózsaszín köntösbe bújt nő kapuja előtt, kukája mellől szúrós szemekkel szemlézi az érkező menekülteket.

Máramarossziget stadionjában fűtött sátrakban alakítottak ki azok számára szálláslehetőséget, akik még nem tudják, hova, merre menjenek, illetve amíg nem tudják őket Bukarestbe vinni. Ugyanitt adományokat is gyűjtenek. Várják a következő hullámot, bízva abban, hogy legalább az időjárás kegyesebb lesz majd hozzájuk.

G. Németh Éva – Hunhír.info