A magyar és a román hadisírgondozásért felelős szervezetek első alkalommal tárgyaltak az úzvölgyi katonatemető ügyében szerdán a helyszínen. Az egyeztetésen Oroszország és Németország képviselői is ismertették álláspontjukat. Jelentős előrelépés nem történt, kiderült azonban, hogy a román parcella helyén feltárást szorgalmaz a magyar fél.
A tervezettnél jóval később ugyan, de ismét tárgyalóasztalhoz ültek az úzvölgyi katonatemetővel kapcsolatos kérdések tisztázása érdekében a magyar és a román hadisírgondozásért felelős szervezetek. Ezúttal német és orosz illetékesek is csatlakoztak hozzájuk. Noha a sírkertnél tartott szerdai egyeztetés során jelentős előrelépés nem történt, az érintettek álláspontjaik ismertetése után a helyszínt is körbejárták, és abban mind egyetértettek, hogy békés megoldásra van szükség.
Az úzvölgyi katonatemetőben áprilisban kirobbant román-magyar botrány rendezése érdekében júniusban tárgyalt először egymással a két fél. Román emlékművet avatnak az Úz-völgyében Nagyszabású ünnepségen avatnak román katonai emlékművet az úzvölgyi sírkertben. A második világháborúban elesett magyar és német katonák, illetve civilek emlékére állított fakeresztek mellé már számos betonkeresztet állítottak, illetve egy nagyobb emlékművet is emeltek. Az akkori, Bukarestben tartott találkozón a két nemzet hadisírgondozásért felelős szervezetei ismertették egymással az úzvölgyi katonatemetővel kapcsolatos levéltári forrásaikat, majd úgy döntöttek, hogy a dokumentumok áttanulmányozása után, szeptemberben folytatják a szakmai egyeztetéseket.
Bukarest azonban időközben halasztást kért, hiszen a román védelmi minisztérium korábban megfogalmazott válasza szerint az úzvölgyi katonai temető többnemzetiségű sírkertnek tekinthető, így a nemzetközi szabályozások és a kormányközi megállapodások értelmében minden olyan ország képviselőinek véleményére szükség van a rendezés érdekében, amelynek hősi halottjai a haditemetőben nyugszanak.
Mivel Románia eddig kilenc országgal kötött kétoldalú megállapodást (Németországgal, Szlovákiával, Magyarországgal, Szlovéniával, a Moldovai Köztársasággal, Csehországgal, Olaszországgal, Oroszországgal és Lengyelországgal), úgy döntöttek, hogy a következő egyeztetésre valamennyi érintett ország katonai attaséját meghívják. A megkeresésre valószínűleg lassan érkezhetett válasz, hiszen a korábban leszögezett szeptemberi időpont helyett végül november 6-án tartották meg a következő szakmai egyeztetést. Ezen a magyar és román illetékesek mellett a meghívott nyolc másik ország közül végül kettő, Németország és Oroszország képviseltette magát.
A délelőtt tíz órakor kezdődő tárgyalás első mozzanataként a négy ország képviselői egy, a haditemető szomszédságába felállított katonai sátorba vonultak vissza, ahová a sajtó képviselői nem léphettek be. Az angol nyelven zajló megbeszélésen többek között Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka és Tóth László főkonzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője, Florin Roman, a román védelmi minisztériumnak alárendelt Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE) aligazgatója, Cristian Scarlat, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség képviselője, illetve Viktor Makovszkij, Oroszország bukaresti katonai attaséja és Alexander Sapovalov, az orosz védelmi minisztérium hadisírgondozásért felelős romániai képviseletének vezetője tárgyalt egymással.
A több mint egy órán át tartó egyeztetés után a haditemető közös bejárásával folytatódott a szerdai esemény, eközben pedig a sajtó kérdéseire is válaszoltak a küldöttségek képviselői. Kovács Vilmos ezredes elmondása szerint a temető eddigi sorsáról két, egy magyar és egy román bemutatót tartottak, amelyben felvázolták a két fél álláspontját. Abban a tekintetben minden partner, a román, a magyar, a német és az orosz fél is egyetértett, hogy a kialakult helyzetet és a temető további sorsát rendezni kell. Ez mindannyiunk számára fontos, tehát ez egy biztató alaphelyzet, de az, hogy ez miként történik meg, és miként jönnek ki belőle úgy a nemzetek, hogy mindenki pozitív gondolatokkal távozzon, még a jövő zenéje – húzta alá az ezredes.
Hozzátette: az egyeztetés nyílt hangulatban folyt, de felvetődtek a magyar fél által vitásnak ítélt kérdések is, mint például a román keresztek elhelyezése és azok helye. „A mi álláspontunk szerint a 2019-ben elhelyezett román keresztek jelentős része magyar katonák sírjai fölött található, ez pedig nyilvánvalóan kegyeletsértő és tarthatatlan. Ennek az állapotnak a megszüntetését kérjük a továbbiakban is, ehhez ragaszkodunk” – szögezte le Kovács.
Hiába szabályozza államközi egyezmény a romániai magyar és a magyarországi román hadisírok jogi helyzetét, a dormánfalvi önkormányzat erre fittyet hányt. A birtokunkba jutott 1917-es térkép bizonyítja, hogy a dormánfalviak a 10. honvéd gyalogezred I. számú temetőjének sorai fölé állították a betonkereszteket. Azt is elárulta azonban, hogy a román fél nem látta bizonyítottnak a kegyeletsértést.
„Erre egy megoldás van: azon a területen, ahol az 50 kereszt, az emlékmű és a zászlósor áll, hajtsunk végre a román féllel közösen egy feltárást, ami igazolná, hogy vannak idetemetve katonák. Ha katonákat találunk a keresztek alatt, azok nem lehetnek mások, mint az 1917-ben eltemetett magyar katonák” – jelentette ki az ezredes. Ezt követően arról is beszélt, hogy a román fél szerint a megoldás érdekében további kutatásokra, bejárásra és új történeti források feltárására van szükség. Az egyik olyan témakör, amelyhez ez szükséges, éppen a temetőben nyugvó román katonák száma. Júniusban 149-ről indultak, majd a tárgyalások során ez lecsökkent 11-re. Jelenleg az ők álláspontjuk szerint 11 román katona nyugszik a temetőben. Mi azt mondjuk, hogy ezek közül legkevesebb egy orosz, és öt magyar állampolgár, tehát marad öt román katona. Nekik ezeket is bizonyítaniuk kell, hiszen azt állítják, hogy kettő ismert, három pedig ismeretlen – avatott be a részletekbe az ezredes.
Alexander Sapovalov, az orosz védelmi minisztérium hadisírgondozásért felelős romániai képviseletének vezetője • Fotó: Pinti Attila Alexander Sapovalov az orosz állásponttal kapcsolatosan elmondta: nem tartja „normálisnak” 100 évvel az első világháború után az úzvölgyi temetőben június 6-án történteket. „Mi a békét támogatjuk, és most is azt az utat kutatjuk, amely által békésen oldhatjuk meg közösen a problémát” – emelte ki Sapovalov.
Azt viszont nehezményezte, hogy semmilyen orosz szimbólumot nem látott a sírkertben, ezért szeretnék, ha emlékművet alakítanának ki az ott nyugvó 22 orosz katonának is. Cristian Scarlat, a német hadisírgondozó hivatal képviselője a téma egyéb érdekességeire is rámutatott. Mint mondta, az úzvölgyi sírkertet meglátása szerint nem lehet haditemetőnek nevezni, csupán „becsület-temetőnek”, hiszen a háborús hősök mellett civilek nyughelyei is találhatók ott. Ezt a kérdést szerinte a civil parcella elhatárolásával lehet megoldani.
Emellett Scarlat véleménye szerint nemzetközinek sem nevezhető a sírkert, hiszen ehhez mindegyik nemzetnek, amelynek hősei a temetőben nyugszanak, külön parcellákat kellett volna kialakítani, a sírkertben viszont csak magyar és román jelképek találhatók. Arra is kitért, hogy türelemmel könnyedén meg lehet oldani a problémát, olyan helyszínné változtatva a temetőt, ahová magyarok, székelyek, románok, németek és más nemzetek képviselői is szívesen mennek megemlékezni. „Minket nem az emlékművek és a szimbólumok érdekelnek, hanem az elhunytakról való megemlékezés” – hangsúlyozta.
A terepszemle és a beszélgetések után az is kiderült, hogy érdemi előrelépés ezúttal sem született az ügyben. Így Kovács Vilmos valamennyi érintett ország képviselőjét meghívta Budapestre, hogy ott folytassák a temető helyzetének rendezéséről elkezdett párbeszédet.
Székelyhon
