Ma láttam először a pápát. Nem Bergogliot, Róma püspökét, hanem Őszentsége Ferenc pápát, aki a csíksomlyói Segítő Szűz Mária és a székely nemzet vendégeként azt az arcát mutatta, amelyet eddig nem láthattam.
Ma egy igazi katolikus egyházfőt ismerhettem meg Benne, aki szentbeszédében és az egész szentmise alatt azért imádkozott, hogy béke legyen… Béke egy megkínzott nemzet és megkínzói között.

Béke a régi és a mai üldöztetés helyett, s közös építkezés, a „mi lett volna… de nem lett” gondolat helyett.

A Vendég érzete itt, hogy erő van ebben a népben, hogy Krisztus és Mária iránt olyan elkötelezettség, amelyet nem lehet aktuálpolitikai beszéddel elütni, homályosítani. Őszentsége itt pápaként, igazi Szentatyaként beszélt, s mindenki érezhette Mária csodáját. A csodát, hogy azt láttuk, akit látni akartunk eddig is. A Főpásztort, a szerető atyát, Péter 266. utódát. S Mária segítsége ma sem maradt el. Mert láthattuk Őt. Érezhettük Ferenc pápa által Mária ránk mosolygó arcát, és azt az erőt, amellyel egyetlen főpap, hívő, de még ellenség sem mer szembeszegülni.

Mária volt ma Csíksomlyón, s Ő általa szólt hozzánk, magyarokhoz-székelyekhez, románokhoz a békéért, s azért, hogy keresztény népként valóban együtt járjunk abban az országban, amely Mária országának egy nagy részét is magában foglalja.

Jó volt, és ma lehetett/kellett is együtt imádkozni, az eddig ismeretlen római pápával, a csíksomlyói Segítő Szűz Mária és a székely, a magyar és a csángó-magyar hívek Vendégével! Mert világos, egyértelmű, igaz és tiszta szavak hangzottak el… Csak imádság!

Jó volna – és jó lett volna eddig is – ha Őszentsége Ferenc pápában nem a kissé agresszív és kissé egyoldalúnak tűnő politikust, a mindent megváltoztatni akaró egyházfőt, hanem olyan lelki vezetőt láthatnánk Benne, mint Akit Csíksomlyón láthattunk ma, fönn a Nyeregben, a Segítő Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya oltalmában és csodája által…

Stoffán György

Hunhír.info