1990. március 20: a marosvásárhelyi fekete március tetőpontja, 5 halálos áldozattal zajló heves összecsapás a magyarok, valamint a románság és a Román Hadsereg között. Március 20-án óriási magyar tömeg vonult ki a város főterére. Pár óra alatt több tízezren gyűltek össze, igazságot követelve. Közben nagy hangerővel hangzott a „Gyilkosok, gyilkosok!”, illetve a „Most, vagy soha!”.
Követelték Kincses Előd visszahelyezését az alelnöki székbe, valamint az előző napon történt brutalitás kivizsgálását.
A délelőtti órákban csupán pár tucat román ellentüntető sorakozott fel az óriási magyar tömeggel szemben, atrocitás nem történt. Hiába várták, hogy az elnök, Ion Iliescu jöjjön Vásárhelyre. A déli óráktól elkezdtek gyűlni a tér túloldalán a románok is.
A tömeg, illetve a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adása is többször kérte – román nyelven is -, hogy a katonaság avatkozzon közbe. Ezután este fél hat táján buszokkal ismét megérkeztek a Görgény-völgye, Szászrégen, Déda, Radnót és Torda környékéről a felfegyverzett és tervszerűen beszállított parasztok, mintegy 8 autóbusszal, valamint számos teherautóval, autóval. Szinte mindenkinél fegyver (kasza, vasvilla, fejsze) volt.
A magyarok csupán puszta kézzel védekeztek. Útközben Dumitru Butilca fegyverekkel megrakott fekete daciajával Sáromberkén halálra gázolta a 31 éves Gémes Istvánt, egy parasztokat szállító tehergépkocsivezető, Ioan Covaci pedig Nagyernyén a 64 éves Csipor Antalt gázolta el. Mind Butilca, mind Covaci felmentést kapott a vádak alól.
Pillanatok alatt elszabadult a pokol. A felfegyverzett román tömeg áttörte a gyengén felállított rendőrségi kordont, és nekirontott a magyaroknak. A mezőgazdasági munkaeszközökkel felszerelt támadók elől a magyarok meghátráltak, számos súlyos sérülést szerezve, nyomukban özönlöttek a románok.
Már majdnem teljesen kiszorult a magyar tömeg a térről, amikor elérték a polgármesteri hivatal előtti padokat. Ezeket villámgyorsan szétkapták és a hosszú fadarabokkal visszaverték a románokat. A sikeres védekezés után állóháború kezdődött, amit Szászrégen irányból nagy sebességgel a magyar tömegbe hajtó teherautó tört meg.
A jármű vezetője, Marin Preda szándékosan keresztülvágtatott a főtéren, elütött egy magyart, ezután becsapódott a templom lépcsőjébe. Az elütött magyar, az 54 éves teremiújfalusi Kiss Zoltán a helyszínen életét vesztette, de a kocsi platóján utazó felfegyverzett románok közül egy ember, Teodor Rusu, 30 éves szászrégeni lakos is meghalt az ütközésben.
Predát később szabadon engedték.
Ekkor már Marosvásárhelytől északi irányban is történtek atrocitások, őrtüzek égtek a környéken. Számos Marosvásárhely környéki magyar többségű településen blokád alá vonták a bevezető utakat az ott lakó magyarok, mivel értesültek a brutális marosvásárhelyi eseményekről, valamint a Görgény-völgyi beszállított parasztok is megálltak a falvaikban és bántalmazták a helyieket.
Észlelték továbbá, hogy a rendőrség és a katonaság is tevőlegesen segíti a román támadókat, a román hadsereg egységei körbezárták a várost és csak a szervezetten érkező románok buszait engedték át. Válaszul erre a falusiak kiépítették a blokádokat, valamint a románok buszaira Molotov-koktélokat dobtak.
Az útra kihúzott boronákkal és kidöntött fákkal számos járművet sikerül feltartóztatni, megakadályozni beözönlésüket a városba. A magyarok csak azt engedték át, akit jónak láttak, több románt súlyosan összevertek, járműveiket felgyújtották. A lángok közt sebesült meg súlyosan Victor-Simion Frande 57 éves görgényhodáki lakos, aki március 29-én belehalt sérüléseibe.
A magyar ellentámadás hírére Victor Stănculescu utasította Constantin Cojocarut, hogy lépjen közbe, így Cojocaru tábornok parancsára este 6 órakor megérkezett Marosvásárhelyre a román hadsereg,a harckocsik azonban nehezen jutottak be a főtérre a magyarok által emelt barikádok miatt.
Kincses kérte a magyarságot, hogy engedje át a páncélosokat. A tömeg nagy nehezen átengedte a harci járműveket. A tankok felálltak egy hosszú egyenes oszlopba, széles senki földjét teremtve ezzel. A katonák azonban bennmaradtak a járművekben, meg sem próbálták elejét venni az újabb összecsapásoknak.
Közben mindinkább fokozódtak az utcai harcok, a főtéren minden kézbe eső tárgyat felhasznált a két fél, a románok oldaláról Molotov-koktélok is repültek. A magyar tömeg létszáma egyre apadt, mivel a nőket és gyerekeket hazaküldték, illetve bemenekültek a városháza épületébe.
Este 8 óra után 40-50 fős csoportokban magyar nemzetiségű marosvásárhelyi cigányok érkeztek a Hidegvölgyből. Ekkor hangzott el a híressé vált kiáltás: „Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!” – majd bekapcsolódtak ők is a harcba.
A döntő fordulat éjjel 22:45 tájékán történt meg, mikor is Nyárád menti és szovátai botokkal, vasvillákkal felfegyverzett székelyek megérkeztek.
A döntően idős, 60 év feletti embereket egy második világháborús magyar veterán, Márkus István (1920–2002) vezette. Az ő vezetésével rohamozták meg a harckocsikon keresztül a Görgény-völgyieket a székelyek.
A harc nem tartott túl sokáig, a románokat kiverték a főtérről. A „győzelmet” a magyar tömeg a magyar himnusz eléneklésével ünnepelte, felhúzták a polgármesteri hivatal épületére a magyar zászlót. A román rendőrség és hadsereg jobbára tétlen szemlélő volt, majd kizárólag magyarokat tartóztattak le.
Hunhír.info