A sikeres egri várvédelem után, 1553. január 11-én Dobó István lemondott a várkapitányi tisztségről. I. Ferdinánd azonban nem felejtette el, sőt, már két hónapra rá megtette Erdély vajdájának, amely fontos rendi méltóságot jelentett. Utasítása Sopronban kelt. Emellett, május 26-án Bécsben Dobót és egyenes ági leszármazottait bárói rangra emelte, használhatta a főrendek számára engedélyezett vörös pecsétet. Ekkor vajdai kinevezése is megerősítést nyert.

A méltóságot ugyan meg kellett osztania Kendy Ferenccel, de mégis az egykori köznemes az országos méltóságviselők közé került. A kinevezésben azt is rögzítették, hogy sürgős esetben összehívhatták az erdélyi országgyűlést, 20 telekig adományozhattak is. Fejenként 7500 forint fizetést állapítottak meg nekik, ebből meghatározott számú katonát kellett eltartaniuk. Dobó vajdai székhelye Déva, családjának lakhelye Szamosújvár vára lett.

Dobó július 13-án Tordára érkezett, ahol az ülésező országgyűlés előtt letette a hivatali esküt. Az alvajdai tisztséget öccse, Domokos kapta meg.

Hiába volt azonban a megtisztelő megbízás, Erdély szinte robbanáspontra jutott. Az 1549-es nyírbátori egyezményben Ferdinánd nyerte el Erdélyt, Izabella és a gyermek János Zsigmond Lengyelországba távozott, a rendek pedig letették az esküt új uralkodójukra. A török bosszúhadjárat azonban 1551-52-ben hatalmas területeket szakított ki Magyarország testéből, elveszett a Temesköz, Szolnok és a nógrádi várak.

Az erdélyi rendek látták, hogy Ferdinánd serege, élén Sforza Pallavicinivel, kicsi a tartomány megvédésére. Ahogy mondták: „Hadnak kicsi, követségnek nagy.” Az erdélyiek inkább kiegyeztek volna a szultánnal és elfogadták volna a Szapolyaiak királyságát.

Ebbe a forrongó hangulatba érkezett meg Dobó, az új vajda.

Már 1553 őszén meg kellett akadályoznia egy Szapolyai-párti összeesküvést, de a vétkeseket elengedte. A Habsburgok nem segítették pénzzel, és Dobó (ahogy korábban Egerben is) sokszor erőszakkal szedte be a királyi jövedelmeket. Kendy is inkább János Zsigmond-pártinak tűnt. A katolikus Dobó a szinte teljesen protestáns Erdélyben egyáltalán nem lehetett népszerű.

Miután Ferdinánd képtelen volt megvédeni Erdélyt, a rendek 1556 márciusában, a szászsebesi gyűlésen visszahívták Izabellát és János Zsigmondot. Dobót is felszólították, hogy váltson pártot, de ő erre nem volt hajlandó. Szamosújvárba zárkózott, ahol több mint 10 hónapig ellenállt, de végül kapitulálni kényszerült.

Bár szabad elvonulást ígértek neki, Kolozsváron letartóztatták és Szamosújvárba zárták családjával együtt. Majdnem egy évi fogság után, 1557. november 17-e éjjelén kötélhágcsón leereszkedve megszökött és szerednyei várába menekült. Családját később Izabella elengedte. Így ért véget Dobó István nem túl dicsőséges erdélyi vajdasága.

Hunhír.info