Francesco Nitti olasz miniszterelnök (1919–1920) azt mondta: egyetlen néppel sem bántak el gonoszabbul, mint a magyar néppel. A teljes okmány- és adattár, amelyet egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított, a nemzetközi törvények és jogok legdurvább megsértése volt – jelentette ki David Lloyd George, aki 1916 és 1922 között volt brit miniszterelnök.

Francesco Nitti olasz miniszterelnök (1919–1920) azt mondta: egyetlen néppel sem bántak el gonoszabbul, mint a magyar néppel. Robert Lensing amerikai külügyminiszter (1920) pedig úgy vélekedett, hogy ,,ezek a békeszerződések cselszövések és rablások eredményei, megalázóak és tarthatatlanok”.

Ezek az utólagos nyilatkozatok azt mutatják, hogy az ilyen nagy emberek (tisztségviselők) milyen felületesen és érzéketlenül dolgoztak az első világháborút lezáró tárgyalások alatt, és hogy emiatt mekkora történelmi hibát követtek el akkor. Utólag ezek a kijelentések csak simulást akarnak kifejezni, de nem az igazságot! Sajnos, a mieink között is van olyan történész, mind például Romsics Ignác, aki nagy könnyelműen kijelenti, hogy Erdély örökre elveszett! Hát Erdély nem veszett el, itt van, és mi is itt vagyunk benne: ha kevesen is (tudjuk, hogy miért), de itt vagyunk.

Most a gyulafehérvári nagy népgyűlés 100. évfordulójához közeledve, izgatottság kezdett megjelenni az illetékesek körében. Felerősödtek a magyarellenes megnyilvánulások, gyalázkodások, büntetések, riogatások, fenyegetőzések, gyanúsítgatások a magyarsággal szemben

Példa rá az ET önkormányzati szakbizottságának bálványosi kihelyezett ülése, ahol Cătălin Ivan (vajon ki lehet ő?) és Dan Tanasă szolgálatos feljelentő sután, bután, szépen leszerepeltek a világ előtt!

A nagyváradi falfestések, a magyar feliratok letépése, meggyalázása, a marosvásárhelyi esetek és események mellett a mi drágalátos fogyasztóvédelmi igazgatónk, Mircea Diacon és még sok más hasonszőrű bajkeverő használni kezdte a kocsmai taktikát, miszerint a legjobb védekezés a támadás. Aki igazságosan cselekszik, az felemelt fejjel járhat, de aki nem, az természetesen izgatott!

A székelyföldi magyarok – de nem csak ők – mindennek ellenére Székelyföld autonómiáját, önrendelkezését szeretnék elérni a trianoni döntés századik évfordulójáig, hogy ezáltal a nemzetünk itteni fennmaradása biztosított legyen, hogy igazából érvényesüljön a határok feletti egyesülés.

Ez nem az ország területi megváltoztatását jelentené, hanem egy régió sajátos élet- és munkafeltételeinek hagyományos gyakorlását biztosítaná számukra a jövőben is.

Ez pedig minden nemzetnek csak a hasznára lehetne. A székely-magyarok románul is, a románok magyarul is beszélhetnének, szabadon, ami normális és elvárható lenne.

N. Kányádi Mihály – 3szek.ro

Hunhír.info