Napra pontosan kedden 96 éve, hogy először elhangzott a székely himnusz, amelynek alkalmából délután hat órától megemlékezést tartanak a szövegíró Csanády György egykori Bethlen Gábor utcai lakóházánál, majd sírjánál – írja a Székelyhon. Elsősorban a Magyarországra telepedett erdélyiek körében lett népszerű, általánosan a második bécsi döntés után terjedt el, 1941 és 1944 között kötelező tananyag volt.
A program szerint fellépnek a város egyesített kórusai, Reményik Sándor verset szaval egy diák, majd beszédet mond Gálfi Árpád polgármester. Az ünnepség koszorúzással folytatódik a szerző belvárosi temetőben található sírjánál. A később elhíresült dal versként született 1921-ben, a közismert címet utólag adta a szerző.
Zenéjét eredetileg lánykarra írta a bánsági származású Mihalik Kálmán, akiről azt kell tudni, hogy édesanyja csíki volt, édesapja kassai, ő maga orvosit végzett Kolozsváron, innen került Budapestre, majd Szegedre, ahol 26 évesen hunyt el tífuszban. A szerzemény a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete 1922. május 22-i ünnepségén csendült fel először a budapesti Aquincumban – az önsegélyző szervezetnek Csanády alapítótagja és 25 évig vezetője volt.
Több folklór változata is kialakult, a leglényegesebb különbség az eredetihez képest a pesszimistának ható Ne hagyd el veszni zárósor, mely ellen Csanády gyermekei tiltakoztak is. A múlt rendszerben tiltották, büntették éneklését vagy akár hallgatását is. Napjainkra Kölcsey Himnusza és Vörösmarty Szózata mellett kihagyhatatlan tartozéka egyházi és világi ünnepeinknek. 2009 óta Székelyföld hivatalos himnusza.
Csanády György emlékezetét a lakóházán található Hunyady László készítette dombormű, a református sírkertben 1995-ben, születése századik évfordulójára állított kopjafa és a Haáz Rezső Múzeumra bízott, személyes tárgyakból álló hagyaték őrzi. Csanády 1895-ben született Székelyudvarhelyen a törvényszéki elnök fiaként. A református kollégiumban tanult, később műszaki egyetemet végzett. Az első világháborúban tisztként szolgált, családja már Budapesten várta. Először 1933-ban látogatott haza. Amellett, hogy írt, a Magyar Rádió munkatársaként hangjátékokat is készített. 57 évesen hunyt el, és a Farkasréti temetőben hantolták el, székely ruhában. Családja 1965-ben hazahozta hamvait.
Kosztolányi Kata – szekelyhon.ro
Hunhír.info