Újabb turulmadárral gyarapodott az Érmellék, ezúttal Érmihályfalván. A magyarok eredetmadara a református templomkertben található nemzeti összetartozás emlékhelyét gazdagítja. A szoborállítás része a reformáció 500 éves jubileumi eseménysorozatának.

Visszaszállt a turulmadár az ő szálláshelyére – mondta Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője az igehirdetés kezdetén, röviden összefoglalva a magyarok eredetmondájának a turulmadárhoz, illetve a Turul-nemzetséghez fűződő történetét, felsorolva azokat a településeket is, amelyek az Érmelléken eme ősi nemzetség tulajdonát képezték.

Igehirdetésében a Jelenések könyvéből vett evangéliumi részlettel, valamint Pál apostolt idézve foglalta keretbe a mai társadalom jelenkori nyavalyáját, amely a püspök-helyettes szerint az emberek „lebutításánál” kezdődik és valahol az általuk okozott „károknál” ér véget, amelyek korántsem tűnnek el nyomtalanul a nagyobb kommunákban, családokban, egyénekben, nyomot hagyva, megbélyegezve, megmételyezve akár évtizedekre az emberi közösségeket. S bár Istennel Krisztus áldozata árán „rendezni lehet a számlát”, az emberi társadalom beállítottsága szerint nem lehet meg nem történtekké nyilvánítani bizonyos fajsúlyú, történéseket, dolgokat.

A nagytiszteletű úr intő beszédét követően visszakanyarodott a szoboravatóra, amelyet példának állított múlt és jelen között, utalva ezzel az ezeréves európai történelmünk folytonosságára.

Balázsné Kiss Csilla helybéli lelkipásztor megköszönve a magas rangú egyházi embernek az igehirdetést, rövid ismertetőt tartott az eredetmondáról és a magyarok szent madarának nemzetösszetartó erejéről, amelyre a mai viszontagságos időkben tán nagyobb szükség lenne, mint bármikor a történelem folyamán.

A lelkipásztor még szólt néhány szót a turullal azonosítható madárfajtáról, a kerecsensólyomról, annak rendkívüli tulajdonságairól, majd a vallásórás gyermekek mondtak alkalomhoz illő verseket. Az ünnepi igehirdetést Balázs Borbála éneke zárta, aki a Tartsd magad, nemzetem! Trianon Himnusznak is nevezett dalt adta elő, majd szokásos módon a Himnusz eléneklésével ért véget a szertartás.

A templomkertben a legendás madár leplezett alakzatánál a Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület helyi és székelyhídi serege állt „díszőrséget”, majd a gyülekezet odasereglése után Czeglédi Kinga és Baricz Nánási Balázs mondott verset.

Az esemény díszvendége dr. Tiba István balmazújvárosi Fidesz-KDMP-s országgyűlési képviselő volt (Balmazújváros Érmihályfalva testvértelepülése is egyben). Ünnepi beszédét követően Kovács Zoltán egyházközségi főgondnok vette át a szót, aki a Turul-nemzetségtől az 1848-as Bernáthokon keresztül az ’56-os Sass Kálmán mártír lelkészig vezette végig a szülőföldön való helytállás példáját. A turulszobrot dr. Tiba István és Kovács Zoltán leplezte le, amelyet Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület harci kiáltásai „keltettek életre”.

Csűri Enikő szavalata után (Wass Albert: Üzenet haza) Forró László egyházkerületi főjegyző, valamint Balázs Dénes János és Balázsné Kiss Csilla áldották meg a műalkotást (Miholcsa József szobrász, Marosvásárhely), amelynek anyagi részét teljes egészében a helyi egyházközség vállalta fel.

A házigazda lelkipásztor egyben megköszönte a református közösség anyagi hozzájárulását, Erdélyi István helybéli vállalkozónak pedig a szobortalapzat felépítéséhez nyújtott segítségét.

A templomkertben található egyéb nemzeti „ereklyék” mellett az összetartozás emlékhelye tehát egy újabb szimbólummal gyarapodott, eleget téve ezzel az ősi Turul-jussnak, azaz Érmihályfalva városának, amely egyébként a helyi elöljáróság kötelessége lett volna. Annak az RMDSZ-es többségű elöljáróságnak, amely egyáltalán nem képviseltette magát az eseményen.

Sütő Éva – itthon.ma

Hunhír.info