…a két jobboldali párt fordulata között egy lényegi különbség van: míg a Fidesz korábbi értékrendjét dobta sutba, tehát értékrendet cserélt egy huszárvágással, amit nem díjaztak korabeli liberális támogatói, addig a Jobbik az értékrendje megtartása mellett (ez például a párt 2010-es, illetve 2014-es választási programjának összehasonlításából is kiderül) abban változott nagyot, hogy üzeneteit konszolidáltabb kommunikációval minél szélesebb rétegekhez, a saját táborán túlra is el tudja juttatni…

A napokban egy politikában, politológiában járatos budapesti ismerősömmel beszélgettünk a Jobbik néppártosodásáról, illetve a Fidesz 1993-as irányváltásáról. Érdekes kérdés, hiszen napjaink két legerősebb pártjáról van szó, amelyekben az kétségtelenül közös, hogy politikai történetükben mentek át változásokon. Mégpedig nem is kicsiken.

A Fidesz egyelőre minden kutatóintézet szerint a legnagyobb szavazótáborral rendelkező párt, nem lenne világraszóló meglepetés, ha 2018-ban zsinórban harmadszor is megnyernék a választást.

Most a részletekbe, hogy ez az állapot hogyan állhat fent (választási rendszer saját érdekei szerinti átalakítása, a médiában szerzett elképesztő befolyása, az ügyészség kézben tartása stb.) ne menjünk bele, csak nézzük azt, hogy Orbán Viktor pártja 1994-ben éppen, hogy meghaladta a 7 százalékot, vagyis nem álltak olyan messze tőle, hogy kiessenek a parlamentből.

Pedig, nem sokkal előtte, a rendszerváltás (rendszerváltás?) korának lánglelkű liberálisai rendkívül népszerűek voltak, különösen az első parlamenti ciklus félidejében, ellenzékben.

A Fidesz a legnépszerűbb párt volt, 40 százalékon mérték őket. Majd jött a váltás. Az MDF irányába tapasztalható tömeges bizalomvesztést látva arra jutottak a párt vezetői, hogy egy éles váltással liberálisból elmennek nemzetibe. 1993-ban ez azzal járt, hogy a 40 százalékról pillanatok alatt 25 százalékon találták magukat, és a zuhanás nem állt meg.

1994-ben az volt a “siker”, hogy becsusszantak az országgyűlésbe. Innen sikerült aztán négy év alatt eljutni oda, hogy megnyerjék a választásokat, immáron mint polgári, keresztény konzervatív párt.

De most koncentráljunk csak a váltásra: mi lehet az oka, hogy a Fidesz 93-ban majdnem kinyírta magát a pragmatikus politikai szempontok alapján meglépett fordulattal, húsz évvel később a Jobbikkal viszont nem történt ez meg. Helyette kisebb kilengésekkel, de támogatottságát megtartotta.

Ismerősöm azt mondta, hogy a Jobbiknak szerinte bele kellett volna buknia, de legalábbis vészesen megroppannia a néppártosodásba, ahogy ez annak idején a Fidesszel is történt.

Felvetésére, hogy ez miért nem történt meg, sőt, miért lehet, hogy ma a Jobbik a kormánypártok első számú kihívója, biztos választ nem tudtam adni. Csak egy feltételezést, miszerint a két jobboldali párt fordulata között egy lényegi különbség van: míg a Fidesz korábbi értékrendjét dobta sutba, tehát értékrendet cserélt egy huszárvágással, amit nem díjaztak korabeli liberális támogatói, addig a Jobbik az értékrendje megtartása mellett (ez például a párt 2010-es, illetve 2014-es választási programjának összehasonlításából is kiderül) abban változott nagyot, hogy üzeneteit konszolidáltabb kommunikációval minél szélesebb rétegekhez, a saját táborán túlra is el tudja juttatni.

Hogy ez mennyire sikerült, azon lehet vitatkozni, de a végső választ úgyis 2018 tavasza adja majd meg.

Csíki M. Zoltán

Hunhír.info