Most volt huszonöt éves az Érmellék legnagyobb és legköltségesebb fesztiválja, a Nyíló Akác Napok. A rendezvény a nagyváradi Varadinum és a Szent László Napok után Bihar megye legnagyobb és legnépszerűbb népünnepélye, amelyen az elmúlt években Balázs Fecótól a Csík Zenekarig minden nagy név megfordult.

Negyedszázada tehát minden akácnyílás idején Érmihályfalva a vidék legnagyobb találkozóhelye, hisz nemcsak látványos felvonulások, parádék, kulturális programok tarkítják a fesztivál palettáját, de politikusi találkozók, régiófejlesztési konferenciák is zajlanak, természetesen más kérdés, mennyi haszonnal, milyen eredménnyel.

Mivel huszonöt éves volt a vidék „menyasszonyfájáról” elhíresült rendezvény, mindenki valami rendhagyót, valami nagy durranást sejtett a jubileumi kiadás mögött, ami meg is érkezett, többek között egy Kozák László, alias Kis Grofó nevezetű szolnoki cigány énekes személyében, aki jóval a szubkultúra szintje alá züllesztette a hajdan szebb napokat is megélt fesztivált. A vasárnap este fellépő Republiknak sikerült ugyan köszörülnie a csorbán, de a neves zenészcsapatot megelőzően az orrvérzésig erőltetett sablon-programok, na meg a Grofó-féle „nézésénél meg a járásánál” megakadt lemeztű után elég nehezen engedett fel a publikum.

Különben az alkalomból adódóan sokakat ki is tüntettek, bár a szóbeszéd szerint akadt olyan is, aki nem fogadta el az önkormányzati vagy inkább politikai vonalon osztogatott elismerést. A záróünnepségen még magát Nyakó József polgármestert is Kiválósági Díjjal „lepte meg” a helyi RMDSZ-szervezet – amelynek elnöke is egyben –, így akár azt is mondhatnánk, kitüntette saját magát, még akkor is, ha a kilencvenes évek elején maga volt a grandiózus rendezvény ötletgazdája és hosszú évekig annak szervezője is. Ezeknek tükrében akár méltányos is lehetne az a plecsni, ha nem belterjesen talál gazdára. A megnyitón nem volt alkalmas átadni az elismerést, mivel a szervezőkön, a rendfenntartókon és a színpadra lépő gyermekeket gardírozó szülőkön kívül nem akadt hallgatóság a politikum negyedszázados semmitmondására, ellentétben az elmúlt esztendőkkel, amikor még mintegy 800–1000 embernek is el lehetett mondani ugyanazt a megszokott színtelen, jellegtelen tucatbeszédet.

A szabadtéri színpad előtt ácsorgó alig négy tucat embernek Pásztor Sándor nem átallta megköszönni, hogy az RMDSZ-re adták a voksukat, különben ő most nem lehetne megyei tanácselnök – hangoztatta visszhangtalanul maradt művi lelkesedéssel. Arról nem szólt, hogy megyei vízügyesként hányszor tett ígéretet a helybéliek előtt a Móka patak medrének karbantartására, ami a városon „átszortyogva” ezúttal is éreztette orrfacsaró bűzét. A városlakók memóriája pedig korántsem olyan rövid, mint ahogyan azt Pásztor Sándor gondolná. Cseke Attila megyei RMDSZ-elnök és bukaresti szenátor érdeklődés hiányában nem tartotta érdemesnek nyújtani a szót, közelégedettségre éppen csak villantott pár közhelyet.

Visszatérve a „nagyot durranó” Kis Grofóra, amelyet a Pro Érmihályfalva Egyesület erőltetett a városra (az egyesület a fesztivál anyagi mozgatója), majdnem úgy járt, mint anno Győzike, akinek nem győzte kiabálni a közönség, hogy mosson lábat, ugyanis a „sztár” retkes lábbal és gumipapucsban lépett a színpadra. A fesztivál 129 szponzorának támogatásából (soha nem volt ennyi), az egyesület számlájára utalt 50 ezer lejből, utóbbit az adófizetők pénzéből, illetve a Balkánra hajazó vásárosoktól szedett nem kevés helypénzből többet várt volna a publikum, mint néhány nóném (Kis Grofó mellett Bye Alex és a többiek) idétlenkedése. Még a tűzijáték időtartama és színpompája sem ütötte meg a sokéves mércét.

Bár a 150 fős szervezőgárda ezúttal is megtett minden tőle telhetőt, a programok zöme frissítésért kiabált. Negyedszázados múlttal illene már erre is gondolni, nem csak a megyei és a helyi klikk ellátmányára.

Sütő Éva – iithon.ma

Hunhír.info