Ceausescu verőemberei végeztek Böjte Csaba édesapjával. A ferences rendi szerzetes ezt követően tanult teológiát és kezdett el foglalkozni utcagyerekekkel. Édesapám költő volt, Ceausescu diktatúrájának ideje alatt – mesélte Böjte Csaba ferences rendi szerzetes a Bors Extrának hivatására találásának előzményeit.
Az egyik verse miatt politikai fogoly lett – börtönbe zárták, ahonnan bár hét év helyett négy és fél év után szabadult, a kiengedését követően agyonverték. Akkor szörnyű dühöt és bosszúvágyat érzett. Gondolkodott: vajon kire haragudhatna? A cellaőrre? Szegény ürge, ő ezért kap fizetést – mondja.
Magára a kommunizmusra, mint eszmére? Az elintézte saját magát. És akkor rájöttem, hogy ami engem igazán zavar és ami ellen a tehetetlen dühömet érzem, az az emberi butaság és sötétség. Úgy döntöttem tehát, hogy ez ellen fogok küzdeni. Sárból és fényből vagyunk mind és bár a sötétet nem lehet megszüntetni, nem lehet az ablakon kihányni, de ha egy szál gyertyát meggyújtok, máris oszlani kezd.
És ezért mentem el teológiára, meg azért kezdtem el törődni utcagyerekekkel, hogy az ő szívükben is egy kicsi reményt, egy kicsi fényt gyújtsak – és ha így nőnek fel, akkor talán kevesebb esély van rá, hogy később majd valakinek az apját agyonverik – osztotta meg gondolatait Böjte Csaba.
Bors Extra
Hunhír.info