Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy nyilatkozatot fogalmazott meg tegnap Strasbourgban a fenti címmel, amit az európai parlamenti képviselő sajtóirodája ma adott ki. Alább olvasható.

Az új román törvényhozás felállása óta a Magyar Polgári Pártot bekebelező Romániai Magyar Demokrata Szövetség első komoly próbatétele a váratlanul előállott kormányválság volt. Egyeduralmát visszaszerző érdekszövetségünk nem állotta ki a próbát. Az állampolitikai rangra emelkedett, intézményes korrupció ellen fellázadt polgári tömegekkel szemben a szövetséges posztkommunista kormányerőkkel vállalt bűnrészességet.

Az MPP akarva-akaratlanul hasonlóképpen cselekedett. Újraválasztott elnöke szerint „a parlamenti bizalmatlansági indítvány – múlt – szerdai szavazásán jó lelkiismerettel se igennel, se nemmel nem lehetett szavazni”. Tehát tartózkodtak. Márpedig az erdélyi magyarok „jó lelkiismerete” 1989 óta azt diktálja, hogy ne vállaljunk közösséget egy bűnös rezsim hordozóival, azokkal, akik a törvényesség látszatának örve alatt Románia egész népét és – benne – magyarságunkat egyaránt kifosztják. Az erdélyi magyarok parlamenti képviseletének nem a kormány, hanem a jogosan tüntető százezrek oldalán lett volna a helye.
Az MPP RMDSZ-arculatú szatmárnémeti kongresszusán fennen dicsérték a magyar összefogást. Pedig nyilvánvaló, hogy az RMDSZ-t és polgári platformját nem az összefogás, hanem a kölcsönös megalkuvás tartja össze. Az RMDSZ megalkuszik a román hatalommal, az MPP pedig megalkuszik az RMDSZ-szel. A kettő pedig egy.

Várható és látható módon „a kettő egy” bukaresti magyar politikai képviselet következő komoly próbatétele a székelyföldi területi autonómia képviselete lesz. Az előjelek igencsak baljósak. Minekutána a váltig fogadkozó RMDSZ jó ideje beígért autonómiatervezetének a benyújtását már évek óta halogatja, íme, a hozzáidomuló MPP régi-új elnöke is a halasztás mellett foglalt állást, amikor is kijelentette, hogy olyankor kell beterjeszteni a székelyföldi autonómiatervezetet, amikor esélye van annak, hogy a parlamenti szakbizottságban és a plénumban megvitatják.

Ezt halljuk az RMDSZ-től immár évtizedek óta: „még nem aktuális”. Netalán megszívlelték Liviu Dragnea pártvezér és a Ceauşescu, valamint Iliescu nyomdokában járó román akadémikusok országféltő üzenetét?
De mit szólnak ehhez a székelyek? Nevezetesen azok a polgári székelyek, akik ott tapsoltak Szatmárnémetiben. Talán azért éppen ott, mivel a Székelyföld szívében ugyanezt nem tartották volna ildomosnak megtenni?

Decemberben óvatos fenntartással azt mertük remélni, hogy a Fidesz–KDNP nélkülözhetetlen támogatásával ismét parlamenti helyeket nyert RMDSZ jó irányba fog elmozdulni, s a bukaresti önfeladás helyett a polgári-nemzeti politizálás irányvonalát választja. Az azóta eltelt idő és a bekövetkezett fejlemények sajnos nem támasztják alá reményeinket és elvárásainkat.

Hogyan tovább? – tevődik fel a kérdés. Egészében véve a bukaresti magyar érdek- és közképviselet autonómiapolitikája fogja megadni a választ.

Hunhír.info