Az RMDSZ ezen lépése magyar szemmel is kifogásolható, de persze különösebb csalódást azért nem okoztak, elkötelezetlenségüket többször is bizonyították már. A románok viszont meglehetősen nehezen emésztették meg, hogy a magyarok “odapofátlankodtak” “nemzeti hősük” megünneplésére.
Szeptember 11-én nemzeti ünnepséget szerveztek a Hunyad megyei Cebén, ahol Avram Iancu sírja is található. A megemlékezésre nem csak a magyargyűlölő románok, hanem az RMDSZ is elment.
Laurențiu Rebega európai parlamenti képviselő, a magyargyűlölő Nemzeti Erő párt szerint elfogadhatatlan, hogy az RMDSZ koszorút helyezett el Avram Iancu sírjánál. Az RMDSZ ugyanis szerinte mindazon célok ellenében politizál, amit Avram Iancu szeretett volna elérni a románok és az erdélyiek számára.
Az 1848-as kolozsvári országgyűlés kimondta Erdély unióját Magyarországgal, aminek a románok nem fogadtak el, és azh 1848. május 15. és 17. közötti balázsfalvi román nemzetgyűlésen úgy határoztak, szembeszállnak a magyarokkal.
Az erdélyi vérengzés néven elhíresült magyarellenes támadások 1848. október 19. és 1849 januárja között zajlottak. A Magyarország és Erdély uniója ellen fellázadt császárhű románok a pogrom ideje alatt 7500–8500 magyart mészároltak le, ezzel megváltoztatva Dél-Erdély etnikai összetételét.
A román hadsereg fővezére Avram Iancu lett. A felkelő románok elárasztották egész Alsófehér vármegyét, Torda-Aranyos vármegyét és Kis-Küküllő vármegye egy részét. Az Erdélyi-szigethegységben, Mócvidéken ütötték fel főhadiszállásukat.
Az első mészárlásra 1848. október 14-én került sor, Kisenyeden. Ezt a települést a magyarok annyira biztonságosnak gondolták, hogy még a szomszédos településekről is ide jöttek védelmet keresni. A románok ostromolni kezdték a falut, de a magyarok több napig kitartottak. Végül aztán letették a fegyvert, mire a románok 140 embert – férfit, nőt, gyermeket – lemészároltak.
Pár nappal később Székelykocsárdot pusztította el egy felkelő csapat, itt összesen 60 magyart végeztek ki, állítólag olyan kegyetlenséggel, hogy a falu három lakosa, aki elbújt a románok elől, látva a borzalmakat felakasztotta magát.
Szintén októberben a Bél település melletti Boklyán 30 magyart gyilkoltak le.
Gerendkeresztúron 200 magyart gyilkoltak meg.
Balázsfalván és környékén 400 magyart mészároltak le.
Szintén legyilkolták Mikeszásza teljes magyar lakosságát.
Zalatna bányavárost felgyújtották, a menekülő lakosságot Ompolygyepű határában lemészárolták. 700 magyar esett itt áldozatul.
Október 23-án Boroskrakkó és a környező települések magyarjait végezték ki. A lemészároltak száma 200 volt.
Október 28-ról 29-re virradó éjszaka Borosbenedek 400 magyar lakosát végezték ki.
Október 29-én Magyarigen 200 magyar lakosát ölték meg. Borosbocsárdon megközelítőleg 40 magyart végeztek ki.
Algyógyon 85 magyart gyilkoltak meg.
Marosújvárra a környékről 90 magyar nemest fogdostak össze, akiket Balázsfalvára akartak hurcolni. Azonban alig hogy elindultak Marosújvárról, a csoportot egy román pap megimádkoztatta, majd mindannyiukat legyilkolták, holttesteiket a Marosba dobva.
A székely lakosságú Felvincet a személyesen Avram Iancu által vezetett sereg dúlta fel, itt 30 magyart öltek meg, az elmenekült lakosságból további 170halt éhen vagy fagyott meg a téli hidegben.
A leginkább elhíresült pusztítás 1849. január 8-ról 9-re virradó éjjel történt. Ezen az éjjelen Axente Sever és Prodan Simion ortodox pópák vezetésével felkelők rohanták meg a Nagyenyedet, megközelítőleg 1000 embert mészároltak le, a híres kollégiumot pedig elpusztították.
1849. május 8-án a román felkelők felégették Verespatakot, a magyar lakosságot pedig lemészárolták.
Május 9-én, egy rövid ostromot követően Abrudbányán mészároltak le megközelítőleg 1000 magyart.
Ugyanezen a napon Bucsesden további 200 magyart öltek meg.
Május 17-én az Abrudbányára visszatérő lakosok közül meggyilkoltak legkevesebb 182 embert.
A mészárlások következtében Dél-Erdély etnikai összetétele nagymértékben megváltozott a románok javára. A mészárlások elkövetői nem kaptak büntetést, nyugodt körülmények között élhették le hátralevő életüket, sőt településeket neveztek el róluk szülőhazájukban, szobrokat emeltek nekik, többek között Nagyenyed városában is. A lemészárolt magyaroknak azonban sok helyen még emléket sem állítottak. Nagyenyeden egy táblát helyeztek el, amelyre felvésték a pogrom dátumát. Az egyetlen igazi emlékmű Ompolygyepű és Zalatna között található, egy 10 méter magas obeliszk „PAX” felirattal, mely az itt kivégzett zalatnai polgároknak állít emléket.
Hunhr.info – foter.ro nyomán
Hunhír.info