Hazaárulók, megalkuvók, és még ennél cifrább “titulusokat” is kapott a kovásznai önkormányzat képviselő-testületének RMDSZ-es frakciója világhálós fórumokon és a Facebookon, amiért két ellenszavazattal – Kopacz Levente és Molnár János – ugyan, de jóváhagyták a 19 ezer lejes (közel másfél millió forint) támogatást a vajnafalvi Avram Iancu Gimnáziumnak egy Avram Iancu-szobor felállítására.

A megfogalmazott kritikákban azt nehezményezik, hogy a fürdőváros magyar képviselői egy olyan vitatott személyiség emlékének ápolására hagytak jóvá pénzt, akinek kezéhez az 1848–49-es szabadságharc alatt magyarok vére tapadt. Sokak szerint a városatyák nem magyarhoz méltó magatartást tanúsítottak, és olyan a kicsengése az egésznek, “mintha a zsidók egy Hitler-szobor állítását támogatnák”. Thiesz János kovásznai polgármester szerint azonban “nem kellene mindennel az etnikai ellentétet szítani”.

Az iskola Avram Iancu “népfelkelő” nevét viseli, és ha a román közösség az iskola névadójának szobrot szeretne állítani, akkor ehhez joga van, erre pályáztak, így megkaphatják a támogatást. Az elöljáró szerint “akkor kellett volna lázongani”, amikor a tanintézmény a 90-es években felvette az Avram Iancu nevet. De persze ez az “érvelés” is sántít: akkoriban a névadás egyik napról a másikra történt, mindenféle ceremónia és bárki megkérdezése nélkül – emlékeztet az esetet hírül adó lap.

A 2. balázsfalvi gyűlés után megindult az oláh csapatok felfegyverezése, melynek célja az erdélyi magyar lakosság megfélemlítése volt. De ők ennél “sokkal jobb munkát végeztek”: alig jutottak fegyverhez, szabályos irtóhadjáratba kezdtek a katonailag védtelen magyar települések ellen. Avram Iancu, mint a felkelő oláhok vezetője, 1848 októberében kisebb megfélemlítő hadjáratokba kezdett Erdélyben a magyarok ellen. Az egyik legnagyobb visszhangot keltő akció a zalatnai mészárlás volt. Avram Iancu egyik felkelő társa, Petru Dobra vezette az oláh csapatokat, akik 700 fegyvertelen nemzetőrt, asszonyt és gyereket mészároltak le alvás közben a preszákai mezőn.

Október közepétől november közepéig tucatnyi magyar település lakosságát mészárolták le. 1849. január 8-án Ioan Axente Sever, aki Avram Iancu prefektusa volt, bevonult a védtelen Nagyenyedre. A kb. 8000-9000 főnyi felkelő csapata feldúlta a várost, és mintegy 900 embert válogatott kegyetlenségek közepette lemészárolt. Néhány nap leforgása alatt az oláh “felkelők” Hariban, Nagylakon, Borosbenedeken és Járán újabb magyarellenes mészárlásokat végeztek. 1849 tavaszán visszaszorultak a hegyekbe Bem József győzelmeinek eredményeképpen, a mészárlások abbamaradtak, kisebb hadjáratokat azonban továbbra is vezettek, egy ilyen román–magyar összecsapásban esett el a márciusi ifjak egyike is, Vasvári Pál.

1848 októberében, novemberében a magyar települések elpusztítása a következő forgatókönyv alapján zajlott le: a “felkelők” előbb fenyegetésekkel, majd ígéretekkel fegyverletételre bírták a lakosokat, majd legyilkolták őket. A magyarok a városokban semmilyen fegyveres erővel nem rendelkeztek, legyilkolásukat nem magyarázhatták biztonsági szempontok. Népirtásról kell beszélnünk ezekben az esetekben.

Avram Iancut a magyar forradalom leverése után “természetesen” nem vonták felelősségre a mészárlások vezetése, szervezése miatt. A hivatalos oláh “történetírás szerint” hősnek számít. Nevét Romániában öt település is viseli, köztük Fehér megyei szülőfaluja, illetve Keményfok Bihar megyében. Számos településen kapott szobrot, sok utca és tér mellett egy egyetem is őrzi nevét. – Wikipédia nyomán)

Hunhír.info -Székely Hírmondó -Wikipédia

Hunhír.info